Na, végre. Annyira itt volt az ideje, hogy tulajdonképpen meglepő, hogy csak most készült el egy olyan sorozat, mint A Király. Egy igazi magyar popikon életének zenés filmre vitele, tisztességes pénzből, tisztességes minőségben, tisztességes céllal – értve ez alatt, hogy a heroizáláson túlmutató szakmai, nem rajongói hozzáállással készüljön az adott alkotás. Ezt diktálta a kor szava – hiszen halomszám készülnek zenés biopicek –, ezt diktálta a múltfeldolgozás kényszere is, és Zámbó Jimmy alakja olyan tökéletes alany egy ilyen történethez, hogy annál jobbat kívánni se lehetne. Munkássága önmagában is érdekes, személyisége még inkább az, hiszen, bár nem rocksztár volt, sorsa mégis klasszikus rocksztársors: „élj gyorsan, szeress keményen, halj meg fiatalon”, tartja a szállóigévé vált dalszöveg, aminek Zámbó sajnálatos módon maximálisan megfelelt, ezek a sorsok pedig filmre kívánkoznak. Ráadásul Jimmy zenészként aktív évei egybeesnek a magyar történelem egy társadalom- és poptörténetileg is kiemelten érdekes időszakával, amit még messze nem tárgyalt ki eléggé a honi mozgóképipar. Emellett szociológiai és pszichológiai aranybánya az egész, és olyan ízig-vérig magyar, annyira mienk ez a történet, hogy nem lehet közönnyel elmenni mellette. A streamingversenybe komoly versenyzőként beszállni szándékozó RTL pedig A Királlyal meghaladta minden korábbi teljesítményét, és letette névjegyét a prémium tartalomgyártók közé.
Azon persze lehet merengeni, nem képmutatás-e, hogy épp egy olyan csatorna készít a főhősét, annak közegét és rajongóit ilyen kedvezőtlen színben feltüntető sorozatot, amely maga is jócskán profitált a Jimmy-jelenségből, ám tagadhatatlan, kellett bátorság ahhoz, hogy az RTL egy olyan Jimmy-sorozatot készítsen, ami nem a Jimmy-rajongóknak készült. Legalábbis nem azoknak, akik szívesebben őriznék emlékeikben Zámbót makulátlan erkölcsű, igazi jó emberként. Persze
Hiába a hegyekben álló, karácsonyfadíszként is használt pénz, az elsöprő siker, mégis egy esendő, tökéletlen ember története ez, aki olyan szeretetlen és elhanyagoló közegben nevelkedett, akit olyan sok gyerekkori hiány ért, ami – a sztárság önmagában is személyiségtorzító hatásaival karöltve – szinte bárkinek a jellemét erre az önpusztító-ámokfutó pályára állította volna, melyben kódolva volt a végső tragédia.
Némi fejlődés-lélektani ismerettel ugyanis szinte kottázható, amit látunk: a rideg anya kritikussága és az elismeréséért folytatott örök – és hiábavaló – erőlködés létrehozza a nárcisztikus személyiséget, amely felnőve a gyerekkori ridegtartás nyomán keletkezett súlyos hiányokat tízezrek rajongásával és nagy házzal, drága holmikkal próbálja mindhiába betömködni, miközben örök kisfiú marad, aki minden sikere ellenére sem kapja meg a helyét a zenei elitben, emiatti kisebbrendűségi komplexusát további rongyrázással kompenzálja. Olyan férfivá válik, akinek nem elég a világ összes nője sem, legyenek bármilyen gyönyörűek vagy odaadók, hiszen az a nő, akinek legfőképpen szeretnie kellett volna, az erre nem volt képes, az önfejlesztés meg még nem jött divatba. És akinek mindemellett – ízlés ide vagy oda – akkora tehetsége volt, hogy az még ezzel a sérült lélekkel és összeférhetetlen személyiséggel is sikerre vitte.
A sorozat forgatókönyvíró-csapata, élén Zomborácz Virággal nyilvánvalóan tisztában van ezekkel a lélektani szabályszerűségekkel, és szépen használták is ezeket. A karakterábrázolás egyébként is bravúros – a történetszövés is jól sikerült, de a sorozat legfőbb erőssége mégis az, ahogy a szereplőket felrajzolják, bár ehhez nyilván nagyon sokat tett hozzá a kiváló szereposztás. Az általános színvonal magas, de azért néhányan kiemelhetők: Rainer-Micsinyei Nóra sütkérezik Zámbó Marietta hálás szerepében, Csákányi Eszter minden képernyőn töltött pillanata kincs, Csoma Judit mint a kőkemény Anna néni minden jelenetében emlékezetes, Döbrösi Laura nemkülönben – neki a teljes történetszála zseniális. Az idősebb Edit asszony szerepében Schell Judit pedig igazi mesterkurzust mutat be – jobb, mint valaha. És nyilván mindkét Jimmy, Olasz Renátó és Nagy Ervin is remek, bár előbbi azért messze túl jóképű a fiatal Zámbó szerepére (ezt már az első résznél is kifogásoltuk), de ezt gond nélkül meg tudtuk bocsátani, annyira jól hozta a túlfejlett küldetéstudatú kényszeres hazudozót.
A Király a ’70-es évek végétől indul és a Zámbó halálát követő nyomozás lezárásáig tart, némiképp sejtetve azért a tragédiát követő gyomorforgató bulvárdzsembori és hagyatéki osztozkodás poklát, de szerencsére csak villanásokra, a nagyjától megkímélték a nézőket. A sorozat folyamatosan ugrándozik az időben, emlékdarabkákat kapcsol minden irányba, egyetlen rövid, de annál tanulságosabb jelenetben még Jimmy kisgyerekkorába is visszanézünk. Bár néhol valamelyest kizökkentő ez az ugrálás, összességében mégis jót tesz, hogy nem szigorúan lineárisan haladunk előre, és szerettük azt is, hogy volt néhány olyan epizód, amelyik Jimmy életének egy-egy fontos szereplőjét helyezte fókuszba, az ő szemükkel nézve a főhőst. Különösen erős a Zámbó Krisztiánra összpontosító, megrendítő lélektani mélységű epizód erről a két család között épp a padlóra került, sehová sem tartozó gyerekről – aki aztán felnőve némiképp ambivalensen állt az apja életét feldolgozó sorozathoz: jóváhagyását nemcsak cameószerepléssel, de promóciós jellegű, lelkes közösségimédia-posztokkal is jelezte, miközben ugyanezen posztok kommentszekcióiban azért tesz mindezeknek ellentmondó megnyilvánulásokat.
A Zámbó Jimmy életében fontos szerepet betöltő nők közül csak Háfra Mari kapott „saját” epizódot – ami közben persze azért továbbra is a fő történetszálat mesélte tovább –, ám a sorozat végig nagyon erős női szemszöggel dolgozik, amiért alighanem szintén Zomborácz Virágnak lehetünk hálásak, aki egyébként több epizódon rendezőként is dolgozott.
Ezek a nők hol úgy ragaszkodnak a kizsákmányoláshoz, hazudozáshoz és időnként a bántalmazáshoz is, hogy azt nehéz gyomorral bírni, hol olyan alélt rajongással néznek a főhősre, amihez csak páratlan beleérző-képességgel vagy akkor van esélyünk kapcsolódni, ha volt részünk hasonlóban. Beszédes, hogy végső soron Zámbó hattyúdalához is élete három fontos nőjének megtalált ereje vezetett – amiről egyébként annak ellenére, hogy fikciót nézünk, könnyen elképzelhető, hogy nem áll távol a valóságtól: a Jimmy körül ebben az értelemben elfogyó levegő olyan pályára állította őt, ami mindenképpen tragédiába torkollott volna akkor is, ha az élete nem úgy ér véget, ahogy. A vég mikéntjét egyébként nagyon elegánsan oldotta meg a sorozat, nem szálltak fel semmilyen ízléstelen bulvárvonatra. Megúsztuk a kellemetlen epilógust is, mégis kaptunk egy minimális, ám annál beszédesebb utózöngét. A főhős érdemeit számszerűsítő, jelentőségteljes záró képernyőfeliratok helyett is valami sokkal érdekesebbet mutat a sorozat: néhány hivatalos és családi archív videót. Az események sorrendjének bemutatása is ügyes: a történet ott zárul, ahol Zámbó Jimmy élete – és éppoly megdöbbentően is.
A Király az RTL streaming-platformján, az RTL+-on nézhető, tíz epizódban. 24.hu: 9/10
