Kultúra

Kétszáznegyven év után teljesülhet a múzeumi tárggyá vált ír óriás végakarata

Stone Cold Crazy
Stone Cold Crazy
Azt kérte, hogy temessék a tengerbe, de csontjait ehelyett inkább egy múzeumban állították ki.

Végső nyugalomra helyezhetik a 231 centiméteres magassága miatt ír óriásként emlegetett Charles Byrne maradványait, aki 1783-ban, halálos ágyán úgy végrendelkezett, hogy a tengerbe temessék, de erre máig sem került sor – írja az MTI.

A mindössze huszonkét évet élt Byrne testét halála után egy anatómus, John Hunter szerezte meg, aki azt rövidesen már londoni lakásmúzeumában mutogatta.

A maradványokat 1962-ben II. Erzsébet királynő is megtekintette, azok akkor azonban már rég a Királyi Sebészeti Kollégium Hunterian Múzeumának gyűjteményét gazdagították – emlékeztetett a Smithsonian Magazine.

A múzeum az utóbbi öt évben zárva tartott, a kapuk márciusban azonban újra kinyitnak majd, de már Byrne nélkül: az intézmény meghajolt ugyanis a végakarat beteljesítését kérő tudósok, írók és újságírók előtt, akik kampányt indítottak a siker érdekében.

Az 1761-ben Észak-Írországban született Byrne agyalapi mirigyében egy nem diagnosztizált jóindulatú daganat fejlődött, ez okozta a hirtelen növését, aminek a megélhetését köszönhette: tizenévesen bejárta Angliát, és tömegeknek mutatta meg magát, mielőtt 1782-ben Londonba érkezett volna, ahol letelepedett.

Az egy népszerű pantomimelőadást is ihlető fiút néhány hónappal később kirabolták, így minden pénze elúszott. Az alkoholizmusba menekült, ami a korabeli híradások szerint rövidesen a halálát okozta.

A végrendelet végrehajtásáért kardoskodó kutató, Thomas L. Muinzer szerint nem ez volt a tragédia legfőbb oka, hiszen főként a depresszió, illetve a nem kezelt egészségügyi problémák okozhatta a halálát.

A jó ideje már csak az agyalapi mirigy növekedési hormonjának rendellenessége miatt kialakuló akromegáliát kutató tudósok által látható maradványokat a következő kétszáz évben alig vizsgálták, így az agyalapi mirigyét érintő tumort pedig csak 1909-ben diagnosztizálták.

A kétezres évek derekán az MTA külső tagja, Korbonits Márta endokrinológus a férfi fogából nyert DNS-vizsgálattal bizonyította be a speciális génmutáció jelenlétét, eredményeit pedig 2011-ben közölte, sőt, a családon belül négy hasonló esetről is beszámolt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik