Tom Hanks igazi csoda. Bármit el tud játszani, bármilyen érzést el tud hitetni. Tavaly az Elvisben mutatott valamit, ami egészen új volt tőle, márpedig ez egy színészi pálya bő negyvenedik évében önmagában is fantasztikus teljesítmény, idén pedig Az ember, akit Ottónak hívnak című keserédes vígjátékban bizonyítja végtelen tehetségét.
Egy kis utca legkiállhatatlanabb, rendmániás, minden szomszédot folyton egzecíroztató lakóját játssza – a vígjátéki ziccer adott, és Hanks minden labdát le is üt: olyan utálatos, kellemetlen marha, hogy a nézőnek is kedve volna leütni őt. De a film ennél bonyolultabb, vagyis neki is bonyolultabbnak kell lennie – hiszen a szörnyszomszéd azért szerethető is… és Hanks képes rá, hogy amit eljátszik, annak egyúttal az ellenkezőjét is elhitesse: megmutatja, hányféle titok lakik a környék életét elviselhetetlenné tevő férfiúban. Érzelmesen, de nem giccsesen. Nagyon viccesen, de a karakterét mindvégig hihetőnek megőrizve.
Ehhez persze kell egy jó forgatókönyv is, amely Fredrik Backman svéd író regényén alapul. Lehet, hogy ez a svéd humor: kegyetlen és részvéttel teli, bőven megfűszerezve meglepő figurákkal. Mert azért Hanksen és a történeten kívül akad itt még jó pár szereplő, akik besegítenek abban, hogy rögön januárban egy feledhetetlen filmet lássunk: az utca lakói mind furcsa alakok.
Mindenkinek megvan a maga baja, senki sem statiszta, hanem akár egy saját filmet is megérdemelne. És persze ebből a kórusból is kiemelkedik az utcába költöző tüzes és érzelmes, hangos és lerázhatatlan, imádnivaló bár kissé elviselhetetlen, Mexikóból bevándorolt fiatal nő, Marisol. A film igazából kettejük harcáról szól, és ha nem félnénk a spoilerezéstől, akkor akár azt is írhatnánk, hogy kettejük barátsága a lényeg– az, hogy velük együtt fedezzük fel: két ember között sosem véglegesek az érzelmek, mert a nagy utálásokból nagy barátságok születhetnek.
És mindez olyan kedvesen, szívhez szólóan, de közben nagyon mulatságosan, ötletesen és fordulatosan zajlik, hogy az embernek kedve volna azt mondani: ez az igazi, a nagybetűs Mozi, az ilyen filmekért találták fel ezt a műfajt.
Úgy hírlik, az Amerikai Filmakadémia sem gondolja ezt másképpen, és jelölni fogja néhány Oscar-díjra a filmet: a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb férfi főszereplő kategóriája tűnik a legvalószínűbbnek.
Hát ezért jók a rossz szomszédok: Az ember, akit Ottónak hívnak január 12-től látható a hazai mozikban!
