Az irodafolyosóvá vált Váci út mentén az elmúlt években sorra nyitottak meg a változatos arcú irodaházak, teljesen átrajzolva az útvonal képét – így történt ez 2022 tavaszán is, mikor a Dózsa György úti metrómegállótól néhány lépésnyire álló Pillar Irodaházat vehették birtokba az első bérlők, illetve üzletek.
A védelmet érdemlő, de 2018-ra végül mégis lebontott egykori Fiat-központ csinos modernista épületegyüttesének (Quittner Ervin, 1935-1939) helyére, a ZDA-Zoboki Építésziroda által készített tervek szerint született óriás távolról nézve nem épp a legbarátságosabb látvány, a metró felől egyre közelebb érve azonban valami furcsát vehetünk észre – egy helikopternek tűnő árnyékot:
A 2022 áprilisában megnyílt Mad Dog Coffee_Hangárba lépve a gyanú beigazolódik: a kávéjuk felett az életről gondolkodó emberek feje felett
A Riez József (HOEK Art & Murals) és a kilencvenes években a magyarországi graffitis kultúra oszlopaként, Nikon One néven indult, mára hollywoodi produkciókban dolgozó, keresett illusztrátorrá vált Brunszkó László közös munkájaként, a kávézó belsőépítészeti megoldásait jegyző Hitka András tervei nyomán egyedi festést kapott gép a megnyitás óta vonzza már az embereket:
A magyarországi pályafutását gyártási évében, 1971-ben megkezdett példány élete első tizenhárom évét a Magyar Honvédség kötelékében töltötte, ahol futárhelikopterként szolgált, 1984-ben, több társával együtt azonban magánkézbe került, hogy
Ekkor kapta a testén ma is jól látható HA-MRP lajstromjelet, amit egészen 2008-as nyugdíjazásáig a levegőből mutatott meg a környezetének:
A kétezres években már fehér ajtókkal, narancssárgára festve repülő kukacbombázó utolsó otthonából, Budaörsről előbb a vasi Tokorcs határában lévő AeroSag repülőtérre költözött, majd csillagmotorjai nélkül végül Rábapatyon pihente ki a harminchét évnyi munkát.
Innen indult el végül Budapest felé, ahol az újrafestést, illetve felújítást követően, utolsó gazdája kérésére a lajstromjele is látható maradt:
Magyarország egyébként a Varsói Szerződés egyetlen olyan országa volt, ahol a burjátföldi Ulan-Udéban, illetve a baskírföldi Kumertauban 1969-1977 közt gyártott típus a légierő kötelékében is helyet talált magának, hiszen a Szovjetunió (majd annak felbomlása után született utódállamaiban) mellett Kelet- és Nyugat-Németországban (majd Németországban), Romániában, Svédországban, és Bulgáriában
A tizenöt prototípus, illetve előszériás darab mellett 848 darabban készült Ka-26 nem csak kompakt és viszonylag olcsó, de
így a 120-140 kilométeres utazósebességre képes gép némi átalakítás után akár többféle feladatot is elláthatott.
Az üresen 2,2 tonnát nyomó, mindössze 7,75 méter hosszú gépet a Kamov-gyár eredetileg gázturbinás motorral képzelte el, de a keleti blokk országait a csúcstechnológiai termékektől elzáró COCOM-lista miatt nem találtak ehhez hajtóművet, így a mérnökök a második világháború idején is jól bevált dugattyús csillagmotornál maradtak.
