A cápáktól és egyéb tengeri ragadozóktól való félelem egész biztos nem újkeletű jelenség, de minden bizonnyal alaposan ráerősített Steven Spielberg filmklasszikusa, az 1975-ös A cápa. A rendező csaknem ötven később, a Desert Island Discs című BBC-s rádióműsorban mesélt ezzel kapcsolatos bűntudatáról. Egy tavalyi, a Nature-ben közölt globális kutatás szerint a cápák száma 71 százalékkal csökkent a 70-es évek eleje óta.
Igazán, és a mai napig sajnálom a cápák megtizedelését, ami a könyv és a film miatt történt. Őszintén, szívből sajnálom
– mondta Spielberg, akinek feltették azt a kérdést is, mit érezne, ha egy lakatlan szigeten lenne, ami körül köröznének a cápák.
Ez egyike azoknak a dolgoknak, amitől a mai napig félek. Nem attól, hogy megesznek a cápák, hanem hogy valamiképpen még mindig dühösek rám az őrült sporthorgászok tülekedése miatt, ami 1975-után indult be.
A Védett területek felügyeleti szerve szerint az összes cápafaj több mint egyharmadát, az óceáni cápafajoknak pedig háromnegyedét fenyegeti a kihalás. A cápákat tanulmányozó és védő plymouthi Shark Trust vezetője, Paul Cox ugyanakkor úgy véli, nem lehet a pusztítást Spielbergék számlájára írni, ezzel ugyanis túl nagy hatást tulajdonítanánk a filmnek. A legtöbb ember szerinte képes különbséget tenni a mozivászon és a valóság között, és a populáció drámai csökkenése nem a sporthorgászok, hanem a túlhalászás miatt állt elő. Azt viszont elismerte, hogy kommunikációs szempontból nem tett jót a film, mert túl sok időt kell azóta a cápákról való tévhitek lebontásával tölteni, ahelyett, hogy arról beszélhetnénk, milyen nagyszerű állatok. Ezzel együtt Cox hálás Spielberg mostani mondataiért, mert szerinte az ilyenek jól használhatók a cápák PR-jának javításában.
Mindig szívesen látjuk, ha egy ekkora híresség beszél arról, mekkora kihívás pozitívabb módokon kommunikálni a cápákról.
