A Péntek Esti Partizánban ezúttal L. L. Juniort kérdezte Gulyás Márton. A beszélgetés apropóját az adta, hogy több évtized után visszatér a Fekete Vonat, a műsor elején és végén fel is tűnt a zenekar másik két tagja, Beat és Fatima is, egy-egy dalt pedig elő is adtak közösen. Az első téma értelemszerűen az Arénába meghirdetett januári koncert volt:
Nagyon készülünk rá, mert a 25 évben, amíg nem zenéltünk együtt, annyi minden történt az életünkben, annyi jó és rossz dolog, olyan hullámvasúton mentünk keresztül. Ez nemcsak arról szól, hogy zenéljünk szakmailag, hanem hogy újra megtaláljuk egymást. Majdnem könnyeztünk az első meetingen is, hogy Úristen, milyen utat tettünk meg idáig!
– mondta L.L: Junior, majd szóba került, hogy annak idején a roma gyerekeknek mit jelenthetett az ő zenéjük.
Rengetegszer elhangzott az nekünk, dicséretként, hogy végre bemehettem az osztályba és büszke lehettem rá, hogy cigány vagyok, és a többiek velem együtt énekelték a dalszövegeiteket. (…) Olyan jó érzés volt végre valamiért kihúzni magam a cigányságommal kapcsolatban. Ez azért valami
– idézte fel Beat, és Fatima is hasonlóan fogalmazott:
Áttörünk falakat ezzel is szerintem. Én azt gondolom, hogy nekünk a zene a fegyverünk.
L. L. Junior is arról beszélt, hogy ebből meríthettek némi önbecsülést az akkori cigánygyerekeknek, akik korábban nem nagyon hallhattak ilyet: „Ez egy ébredés volt. Előtte annyi volt, hogy Jó ebédhez szól a nóta, vagy maximum roma pop egy szintivel. Ennyi lehetett. De az új volt, hogy a hiphopot ilyen tálalásban adjuk, ráadásul elég merész szövegeink voltak.”
A műsor keretében Gulyás valóra váltotta L. L. Junior egy régi álmát, és elmentek egy cadillaces körútra a 7. kerületben. Ennek során szóba kerültek a gyerekkori emlékek, első zenélések és utcai élmények is, L. L. Junior többek között elmesélte, hogy tizenhárom évesen látott először heroint, ahogy mások fogyasztják.
„Mikor bejött a drog, az veszélyes volt. Emlékszem az Almásy téren csináltak aranylövéseket, pingpongasztalon halt meg egy barátom is herointúladagolásban. Voltak ilyen drámai részek” – idézi fel, hozzátéve, hogy neki már csak azért sem jutott volna eszébe kipróbálni, mert a szülei „megölték volna” érte.
A beszélgetésben szóba kerül sok minden, de központi témája a rasszizmus, az előítéletek, illetve cigány identitáshoz való viszony.
Látod, akkor se volt helyrepofozva a tudat, hogy most akkor mi vagy, cigány identitású magyar, vagy magyar identitású, cigány származású ember. Akkor is ilyen misztikum volt ez az egész. Miért? Mert nem volt kimondva gyerekkorodban, csak érezted, hogy jobban zenélsz, többet beszélsz, hangosabb vagy, más stílusod van, mint annak, amit megkíván a norma
– mondta L. L. Junior a fiatalkoráról, de a mai problémákról is gyakran szó esik. Azt nem gondolja például, hogy a cigánypecsenye szó használata rasszista lenne, de az olyan egyértelműen negatív kifejezések, mint a „cigányútra ment” már problémásak. De a lényeg szerinte az lenne, hogy az olyan szavak, mint a cigány vagy a zsidó ne legyenek ilyenek misztikusak, merjük gyerekkortól teljesen normálisan használni őket.
Az interjú során felmerült a Dopemannel való régi konfliktusuk, és az is, hogy miért pattant meg a Fekete Vonat sikereinek csúcsán Kanadába?
Mert úgy éreztem, hogy egyhangú lett az egész, átment hakniba. Azt éreztem, hogy nagyon nagy a világ, és nagyon keveset láttam. Akartam tapasztalni. Ez a kultúrák iránti szomjam, utazási vágyam a mai napig nem csökkent. Szeretek nyelveket tanulni, embereket megismerni, örömzenélni, megismerni sorsokat. (…) Mindenbe bele akartam kóstolni, amibe itthon nem tudtam, mert tizenöt éves korunkban a nyolc általános után már elvitt a zene, és elég mainstreambe vitt el. Ahova nem engedtek be romaként, oda meghívtak fellépni minket. Szóval elég nagy változás volt ez az életünkben. És egy kicsit zavaros volt, akartam tisztulni.
A teljes adást itt tudják megnézni:
