Daemon Targaryent akkor is imádnám, ha előttem gyújtana fel egy komplett óvodát – jött szembe a minap egy mém a sok száz közül, amelyet az HBO sikersorozatának újabb epizódja ihletett. A Sárkányok háza adott a világnak egy újabb rosszfiút, akiért rajongani lehet, az őt alakító Matt Smith-ből pedig most már tényleg szupersztárt faragott, hiába lett már több mint tíz éve a britek kedvence a Ki vagy, doki?-val, vagy nyűgözött le mindenkit Fülöp hercegként A koronában. A britek újabb reménysége az októberben esedékes 40. születésnapját nem akarja ünnepelni, inkább csak kihúzna egy újabb elemet a bakancslistájáról, és elmenne sörözni az Oktoberfestre. Sajátos külsejével nem simul épp be a futószalagon szállított brit szépfiúk és Bond-alapanyagok közé, de az őt faggató újságírók sem úgy jellemzik őt, mint ahogy a legnagyobb sztárokat szokás:
Félig laza szomszéd srác, félig egzotikus, túlvilági lény, aki egyformán rajong a futballért és a költészetért
– írta róla a Rolling Stone újságírója. Más interjúkból az derül ki, hogy a színész a beszélgetések során legalább annyit kérdez, mint amennyit válaszol. Emberközpontúságát mi sem írhatja le jobban, minthogy az Esquire újságírójával, amint közös pontra találtak – mindkettejüknek szeretett édesapjuk halála volt ez –, onnantól nem úgy beszélgettek, mint a sztár és az interjúkészítő, hanem mint két gyászoló fiú. Példaképe, édesapja halála azonban nem interjútéma, ezt azzal magyarázta, „ha egyszer beszélsz róla, onnantól kezdve mindig erről fognak kérdezni”, ahogy a magánélete sem. Smith-ről egy sztárallűröktől mentes sztár képe rajzolódik ki, aki inkább focizott volna, minthogy színészkedjen, ha viszont ezt szánta neki a sors, akkor már igyekszik kihozni belőle a maximumot.
Focipálya helyett jött a színház
Gyerekként nem álmodozott még sem CGI-sárkányokról, sem a színpadról, egyetlen álma az volt, amelyet családjából hozott: nagyapja és édesapja is focizott, így nem volt meglepő, hogy gyerekkorában csak a labdán járt az esze, a fociban ráadásul kifejezetten tehetséges volt: a Northampton Town és a Nottingham Forest csapatában is megfordult, mielőtt a Leicester City leigazolta. Az ígéretes karriernek aztán egy sérülés vetett véget, amelynek következtében spondylolysis, azaz csigolyaelcsúszás alakult ki a tinédzsernél. Állapota és a közel egyéves kihagyás vezetett ahhoz, hogy a klub 16 évesen megvált Smith-től, aki úgy érezte, összeomlott a világa. A sérülés azonban utat engedett annak, hogy új hobbira leljen, amelyet egy drámatanár forszírozott Smith-nél annak ellenére, hogy a fiatal eleinte hevesen ellenkezett. Túl lányosnak vélte a műfajt, jó ideig titkolta is, hogy bukott focistaként a színpad felé fordult. A színészet, mint pótcselekvés aztán annyira a szívéhez nőtt, hogy ugyan unszolásra, de jelentkezett a brit színészek keltetőjének tartott National Youth Theatre-hez, majd a University of East Anglia kreatív írás és dráma szakán szerzett diplomát 2005-ben. Ezt követően londoni színházakban játszott, első komolyabb sikerét a Royal Court színpadán aratta a That Face című darabban 2007-ben. Közben rátévedt a feltörekvő fiatal színészek kitaposott útjára, és tévés, illetve filmes meghallgatásokra járt, amelyekből aztán kisebb szerepek lettek. Első nagyobb tévés sikerét a Party Animals című BBC-sorozatban aratta. Kis híján egy kultfilmben is feltűnt, az Erőszakikban ugyanis ő játszotta Ralph Fiennes fiatal változatát, ám a jelenetei végül a vágóasztalon végezték, egyik sem került be a filmbe.
Az akkor még kezdőnek számító színésznek nem kellett felejthető mellékszerepek egész során átrágnia magát, szinte teljesen ismeretlen arcként a castingrendezőket csupán karizmájával lenyűgözve kapta meg a Doktor szerepét szerepét az 1963 óta futó ikonikus brit sorozatban, a Doctor Who-ban (Ki vagy, doki?). Smith ekkor mindössze 26 éves volt – ezzel máig ő a legfiatalabb, aki eljátszhatta a karaktert –, ráadásul úgy, hogy egyetlen részt sem látott a britek kulturális identitását nagyban meghatározó sorozatból, és ezt a válogatón be is vallotta. Mindezt arra fogta, hogy az epizódokat a BBC szombat este 7-kor adja, amikor ő már a kocsmában van.
Talán pont azért, mert nem nyomta agyon a küldetés súlya, megkapta a tizenegyedik Doki szerepét. Steven Moffat, a sorozat showrunnere azt nyilatkozta róla:
A Doki szerepe rendkívül különleges, épp ezért nagyon különleges színész kell hozzá. Egyszerre kell öregnek lenned és fiatalnak, tudósnak és szuperhősnek, szemtelen kölyöknek és az univerzum bölcs öregjének. Matt besétált hozzánk, bátor és teljesen új típusú időlordjától eldobtuk az agyunkat, és rögtön tudtuk, hogy megvan az emberünk.
Smith egyébként jelentkezett Moffat másik projektjébe, az akkor induló Sherlockba is. John Watson szerepét akarta, ám Moffaték úgy vélték, hogy a színész excentrikus karaktere sokkal jobban illene Sherlock szerepéhez, amely akkor már Benedict Cumberbatch-é volt.
A Doctor Who-tól kezdetben ódzkodott, az első hetekben úgy érezte, képtelen eljátszani a szerepet – ez egyébként jellemző rá, később A korona Fülöpjével kapcsolatban is hasonlókat nyilatkozott. Önbizalmán valószínűleg az sem lökött nagyot, amit egy interjúban felidézett: mikor megkapta a szerepet, az utcán egyszer utána ordítottak, hogy tönkre fogja tenni a sorozatot. A média meglehetősen óvatosan kezelte a hírt, többen voltak, akik Smith bukását látták, mint sikerét, ráadásul az is ott lebegett előtte, hogy David Tennant helyét kellett átvennie, aki igazi közönségkedvenc volt a Doki szerepében. Félelme alaptalannak bizonyult, a közönség imádta, ráadásul a sorozat történetében eddig ő az egyetlen, akit a szerepért BAFTA-díjra jelöltek. Négy évig játszott a sorozatban, melyet úgy jellemzett, mint saját színészi edzőtermét, ahol elsősorban a munkamorálról tanult sokat.
A sorozatsztárság mellett a színészet többi terén sem tétlenkedett: eljátszotta többek közt Patrick Batemant is az Amerikai pszichó musicalváltozatában. De feltűnt Ryan Gosling rendezői debütálásában, a Lost Riverben (2014), sőt, Fliegauf Bence filmjében, a Wombban is. Egy évvel a Ki vagy, doki? után az első nagy hollywoodi blockbuster is beköszönt: ő volt Alex Arnold Schwarzenegger oldalán a Terminátor ötödik részében, a Genisysben. Nagyot szólt, amikor bejelentették, hogy 2016-ban mozikba kerül az austini világ és a zombik összeházasítása a Büszkeség és balítélet meg a zombik című filmmel, amelyben Smith Mr. Collinst alakította, ám az érdekes műfajházasítást általános fanyalgás fogadta. Smith azonban ekkor már bőven másra készült: kiderült, hogy ő alakíthatja Fülöp herceget minden idők legdrágább sorozatában, A koronában.
Nem kifejezetten csípte a brit királyi családot, de Fülöp hercegben meglátta a lázadót
Amikor megkaptam a szerepet, a meglehetősen monarchiaellenes nagyapám annyit kérdezett: ugye nem azt a vén rohadékot játszod? Én magam is hasonló antipátiát éreztem az irányukba. De Fülöpben megvolt az a bátorság, dac és humor, ami általában bajba sodorta, és emiatt rosszul is ítélték meg – de végső soron önmagát adta. És Istenem, nem üdítő ez ezekben az időkben? Hogy önmaga volt, nem valaminek a makulátlanra csiszolt változata?
– nyilatkozta a szerepről, hozzátéve, hogy monarchiaellenessége azóta már teljesen megszelídült. Bár Fülöppel és a nemrég elhunyt királynővel sosem találkozott, az azóta királyi rangra emelkedett Károllyal a Doctor Who forgatásán igen, ahogy annak két fiával is – Harry herceg egy pólómeccsen viccesen nagyapának hívta őt. A koronában ismét megmutathatta azt a tudását, ami talán a legjobban megy neki: a nem fekete-fehér karakterek eljátszását. Fülöp herceg főleg fiatalkorában mindig kicsit kilógott a királyi családból a korona sztenderdjeihez képest zűrös múlttal, náci kötődésű rokonaival, állítólagos kicsapongásaival és a monarchia modernizálására irányuló törekvéseivel, Smith pedig tökéletesen fogta meg az ebben és a II. Erzsébet iránt érzett elköteleződésében rejlő kettősséget.
A kezdeti rettegés itt is megvolt, ahogyan a Doctor Who-nál, édesapja beszélt a lelkére, akit egész életében az egyik legnagyobb példaképének tartott. A II. Erzsébetet játszó Claire Foy szintén felidézte egy beszélgetésben, hogy Smith az elején sokat vergődött a bizonytalanságával, de végül ez is jól sült el: alakítását dicsérték, sőt, Emmy-díjra is jelölték, amelyet végül nem kapott meg. Az egyébként agyondíjazott sorozat kapcsán nem is rejtette véka alá pillanatnyi csalódását, ahogy azt sem, milyen gyorsan szerte is foszlott a negatív érzés benne ezzel kapcsolatban:
Mindig van egy pillanat, az »és a győztes…« után, ami megcsípi az embert. Mert ott vagy, mert felvettél egy kibaszott öltönyt, mert még az anyádat is elvitted magaddal, mert elrepültél Los Angelesig. És mert körülötted a kollégáid ugyanabból a produkcióból mindent megnyernek. De ez egyetlen nanoszekundum alatt elmúlik. Claire mindent megnyert. Az én nyereményem az volt, hogy csodálatos dolgokat mondott rólam a köszönőbeszédeiben.
Fülöpöt végül két évig játszotta A koronában, majd átadta a stafétát Tobias Menziesnek, aki a harmadik és negyedik évadban alakította Edinburgh hercegét. A királynő halálát követően azonban hirtelen mindenki A koronát kezdte nézni, a sorozat nagyon rövid idő alatt kúszott vissza a toplistákra.
Smith filmográfiáját áttekintve jól látszik, hogy elsősorban a nagy sorozatszerepekkel találja meg a szélesebb közönséget, az átütő filmsiker egyelőre várat magára. Pedig A koronát követően nem igazán kellett szerepek után kilincselnie: eljátszotta Robert Mapplethorpe-ot a róla készített önéletrajzi filmben, szerepelt kémdrámában (Hivatali titkok), horrorokban (Zéró páciens, Kinek a háza?), Edgar Wright Utolsó éjszaka Sohóban című filmjében is feltűnt, és a kötelező szuperhősköröket is lefutotta a Morbiusszal. Ez utóbbiban a Jared Leto által játszott főhős ellenfelét, Milót alakította, a film katasztrofális bukását nem is próbálta szépíteni:
Igen, elég csúnyán elhasalt, de ezt el kell fogadni. Mi mást is tehetnék? Végső soron ez csak egy film, nem életeket mentünk. Akármi is legyen az oka, nem működött, ez van.
A nagy filmsiker tehát egyelőre továbbra is várat magára, ám a karrierje most megkapta azt az óriási löketet, amelyhez képest a Doctor Who és A korona által hozott népszerűséghullám lusta kis pataknak tűnik. Ehhez nem kellett más, minthogy a világ egyik legnépszerűbb sorozatát elengedni képtelen HBO újra bedörrentse a Trónok harca-vonatot.
Egyetlen név miatt bólintott rá a Sárkányok házára, és az nem George R. R. Martiné volt
Bár saját magát a Trónok harca rajongójának nevezte, sőt, azon kevesek közé sorolta magát, akiknek az általános fanyalgást kiváltó sorozatzárás is tetszett, a legnagyobb inspiráció mégsem R. R. Martin világa, hanem Paddy Considine volt Smith számára. A sorozat showrunnere, Miguel Sapochnik épp A koronában látott teljesítménye miatt sorolta a színészt az esélyesebb jelöltek közé, úgy vélte ugyanis, hogy Daemon Targaryen és Fülöp között érdekes párhuzamot lát. Mikor Smith-t az ügynöke megkereste a forgatókönyvvel, szokása szerint vonakodott, elsősorban amiatt, hogy a folytatás már csak a Trónok harca újramelegítése lesz. Akkor kapta fel igazán a fejét, mikor megtudta, hogy Considine játssza Viseryst, Daemon testvérét. A 49 éves brit színész hatalmas csodálójaként már sokkal nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a meghallgatásokba, közben pedig rájött, hogy Daemon pont olyan karakter, amelyek kifejezetten jól állnak neki. Megvan benne az a kettősség, amitől nem egy egyszerű rosszfiú lesz, Smith szerint a karaktert végső soron a saját kis világában jó cél vezérli. Egy interjúban idézte a Targaryenekről tartott mondást: születésükkor feldobnak egy pénzérmét, és vagy őrült, vagy hős lesz belőle. „Daemon esetében ez az érme még a levegőben van” – mondta a szerepről.
Pedig mikor bejelentették, hogy ő játssza a fiatalabbik Targaryen testvért, sok rajongónak nem tetszett a színészválasztás, azonban épp a Doctor Who miatt nem akadt már fent ezen. Az általános fanyalgásnál nehezebbnek vélte az embert próbáló tíz hónapos forgatást, amely során nyaksérülést is szenvedett, ráadásul rettentően unta a szőke paróka több mint egy óráig tartó felhelyezését hónapokon keresztül minden nap. A megpróbáltatások azonban kifizetődtek: a sorozat félidejénél annak ellenére az ő karaktere a legnépszerűbb, hogyha épp nem a saját unokahúgát akarja elcsábítani, akkor testvérét bosszantja, emellett nagyjából minden epizódban száműzik Királyvárból újabb és újabb bűntettei miatt.
A Sárkányok háza már biztosan kap második évadot, az egyelőre nem hivatalos, hogy Smith benne lesz-e, ám vélhetően nem engedik útjára egyetlen évad után Martin bevallottan kedvenc Targaryenjét, akiről az író azt mondta, a legjobb szürke karakter, akit valaha írt. Az biztos, hogy Smith IMDB-profilja is erre utalhat, jelenleg ugyanis egyetlen film, a Starve Acre című horroradaptáció szerepel a jövőbeli projektjei közt. A tervei közt azonban más is helyet kap:
Szeretnék Shakespeare-t játszani, mert azt még sosem csináltam. Eddig nem akartam kitenni a barátaimat annak, hogy három óráig színházban üljenek
– nyilatkozta szintén a Rolling Stone-nak.
Apropó, barátok: Noel Gallagherrel kifejezetten jóban van, szerepel is a nemrég elhunyt Jean-Luc Godard által ihletett We’re On Our Way Now című videóklipjében. A zenész árulta el, hogy le kellett itatnia Smith-t, hogy igent mondjon a felkérésre.
Híres barátai közt ott van még többek közt A koronabéli szereplőtársa, Foy, akivel 2019-től a Lungs című darabban is együtt szerepeltek az Old Vic színpadán előbb nézők, majd a koronavírus-járvány híján üres nézőtér előtt. És bár magánéletéről sosem beszél, néhány híres barátnőről is tudni lehet: öt évig volt együtt Lily James brit színésznővel, de Billie Piper és Daisy Lowe is megfordult mellette. Az ismert arcok mellett azonban inkább évtizedes kapcsolataira támaszkodik, édesanyjával a mai napig nagyon szoros viszonyt ápol, két legjobb barátja pedig azóta megvan, hogy ugyanabban az utcában nőttek fel Northamptonban. A legkomfortosabban nem is sárkányháton, hanem odahaza érzi magát a sajátjai közt, legtöbb barátja gyerekkori haver, őket pedig egyáltalán nem érdekli Smith hírneve:
Teljesen leszarják. Ők a haverjaim, akikre büszke vagyok. Némelyikük kőműves, van, aki fejvadász, és valaki egy bababoltban dolgozik. És számukra még mindig csak Smithy vagyok, a gyerek, akit a nagy fülei miatt cikiztek.
