Mint ismeretes, a női divat első igazán alapvető változását az ipari forradalom kései szakasza, és főleg a huszadik századi politikai-társadalmi események indították útjára: a modern társadalom megszületése a hagyományos társadalmi berendezkedés helyén. A női választójog, bár a divattól elsőre távol eső témának tűnik, önmagában is befolyással volt az öltözködésre, ám az igazi nagy átalakulás a „hosszú tizenkilencedik század” végével, az első világháborúval következett be.
Politika és a sport
A háborúban harcoló férfiak távolléte alatt a nőknek hirtelen kellett megtanulniuk egyes-egyedül helytállni az élet összes olyan területén, ahol addig vagy munkamegosztás volt jellemző a férfiakkal, vagy ami egyenesen a férfiaknak volt fenntartva. A nők munkába álltak, családfenntartók lettek, és a politikai erejük is ébredezni kezdett. Ráadásul a világháború után, a ’20-as-’30-as években szélesedni kezdett a középosztály, befolyásuk nőtt, és egészen új életstílust teremtettek meg: több nő tanult, terjedt az automobil, egyre többen sportoltak. Ez utóbbi tényező – a sport – hatott legerősebben a női öltözködésre: az, hogy a nők könnyen tudjanak mozogni ruháikban, egyszerre kiemelten fontos lett a munkahelyen, a sportpályán és a szórakozóhelyen egyaránt. Mivel könnyen mozogni egy hosszú ruhában nem igazán lehet, a ruhák rövidülni kezdtek, a kor esztétikájának hatására pedig egyszerűsödni.
Az új nőideál születése
A háború utáni új nőideál, a fiús lány egyszerű szabású, kényelmes ruháját a feledhetetlen Coco Chanel hozta létre, évekre új irányt adva a női divatnak. Az uralkodó irányzat a funkcionalizmus lett, a női szoknya 1925-ben térd alá rövidült, hogy szabad mozgást engedjen a lábaknak, és ez a folyamat aztán egyre csak haladt tovább: a szoknyák rövidültek, egészen a forradalmi, 1964-ben megjelent miniszoknyáig. De ne szaladjunk ennyire előre.
A ’20-as évek végén kezdődött gazdasági világválság egybeesett Hollywood aranykorával, így a divat annak ellenére fontos maradt a nőknek, hogy a lehetőségeik az új öltözékek készíttetésére meglehetősen szűkösek voltak. Hollywood hatására erősödött még tovább a garçonne-nal elkezdett fiúsabb, androgün divattrend – bár azért ami akkori szemmel fiúsnak számított, az a mai szemnek nagyon is lágy, nőies hatást kelt – gondoljunk csak a kor egyik divatikonjára, Marlene Dietrichre, Katherine Hepburnre és dögös nadrágkosztümjeikre, amelyek egyszerre voltak botrányosak és szexik, és teremtettek új divatot.
Ugyanakkor a lágy, feminin stílus azért még újra és újra felütötte a fejét, a ’30-as évek például legalább annyira szólt nőies vonalakról is. A legerősebb ezzel ellentétes trend az egyenruha-jellegű szabásvonalak megjelenése volt, amelyek a korszak szélsőséges politikai mozgalmaiban tevékenyen részt vevő nők öltözködését meghatározták. A katonai-rendőri szervezeteket idéző ruhadarabok ráadásul rövid úton utat találtak a mozgalmakban részt vevő nők ruhatárán túlra is. Az egyenruhák ihlette stílus miután egyszer megjelent, többé nem kopott ki soha, és újra és újra fel-felütötték fejüket a katonai ruházat ihlette darabok. A negyvenes években lett nagy divat az angol kosztüm is a maga szigorúbb, szögletesebb vonalaival, egyenes szoknyáival, a válltömés pedig más ruhadarabokban is megjelent. A férfiasabb, keményebb stílust tovább erősítette az a tény is, hogy a második világháború hiánygazdaságában sokszor egyszerűen rá is kényszerültek a nők, hogy férfiruhát hordjanak. Emellett a negyvenes évek végére a szoknyákban, ingruhákban is megjelent a ceruzavonal is – amit szintén szeretünk mind a mai napig.
Hatalomátvétel
Az ’50-es és ’60-as évek az új, szintetikus anyagok megjelenéséről, és a fiatalok hatalomátvételéről szólt a divatban: a rockzene, a beatmozgalom, a hippikorszak, amit az ekkora tömegeket elérő és befolyásoló szórakoztatóipar, a tévé, a mozi, és velük a sztárkultusz csak fokozott. Megjelent szívünk csücske: a farmer. A ’60-as évek végén megjelenő punk mozgalom pedig olyan új fuvallatot hozott a divatba, amire senki nem készült fel: az eleve lezser farmerek megszaggatása, biztosítótűkkel, szegecsekkel és láncokkal dekorálása tovább fokozta a férfias, sőt, kissé erőszakos hatást – a punk mozgalom dühe azóta elmúlt ugyan, de a korszak öltözködésre gyakorolt hatása máig velünk van, nézzük csak meg a farmernadrágokat, ballonkabátokat. Nincs ez másként a szintén ekkortájt nagy hangot kapott motoros klubokkal és a szubkultúra egyéni divatjával: hogy a bőrdzsekik, bőrnadrágok mennyire fontos részei lettek azóta a mainstream divatnak, azt nemigen kell kiemelnünk. Ezek a darabok máig erősen jelen vannak a vagányabb, maszkulinabb öltözködésben.
A nők helyet kérnek maguknak
Ezekre a legalább százéves trendekre aztán a közelmúltban rátett egy lapáttal a női jogokkal és egyenjogúsággal kapcsolatos egyre nagyobb társadalmi tudatosság is. Az utóbbi években a kifutókon is egyre többször látunk olyan darabokat, amelyek valahogy a nők által egyre erősebben megkövetelt teret hangsúlyozzák. Ezzel függ össze az egyik legerősebb kortárs divattrend, az oversize, azaz túlméretes darabok divatja: ezek a kifutókról a hétköznapokba utat talált ruhák finoman azt üzenik, hogy a nők igenis helyet kérnek maguknak, ha kell, akkor hatalmas ruhadarabjaikkal. Mindehhez pedig gyakran feminista, női egyenjogúsággal kapcsolatos szövegek is egyre gyakrabban csatlakoznak a ruhadarabokon akár a kifutókon és gálákon – gondoljunk csak a filmes díjátadók társadalmilag tudatos üzeneteket hirdető estélyi ruháira „Times Up”-felirattal, fontos történelmi nőalakok neveivel, és így tovább – akár a mindennapokban. De nemcsak a gálákon hat Hollywood: ahogy a nők egyre fontosabb célcsoportjai lettek a filmgyártásnak is, egyre nagyobb teret kaptak a női szuperhősökról és harcosokról mesélő képregényfilmek. Ezek a mozik alighanem szintén ott vannak a jelen kor legerősebb divatformálói között.
