Negyedszázad után újra láthatja a nagyközönség Frida Kahlo mexikói festőnő ikonikussá vált, Diego y yo (Diego és én) című önarcképét, amely 34,9 millió dolláros (mai árfolyamon 14,4 milliárd forintos) rekordáron kelt egy 2021 novemberi New York-i árverésen. A latin-amerikai festészet legdrágább alkotását új tulajdonosa, Eduardo F. Cosantini argentin üzletember állítja ki a saját maga alapította múzeumban, a művet péntektől nézhetik meg a látogatók a Latin-amerikai Művészet Buenos Aires-i Múzeuma (MALBA) Tercer ojo (Harmadik szem) című tárlatán.
Korábban még csak megközelítőleg sem fizettek olyan nagy összeget egy latin-amerikai alkotó művéért, mint a Kahlo-önarcképért. A korábbi rekordot Diego Rivera tartotta, akinek évtizedeken át tartó, viharos kapcsolata volt Frida Kahlóval, és akinek egy festménye 9,76 millió dollárért talált vevőre 2018-ban. A Kahlo-önarcképet a tavalyi aukció előtt legutóbb 1990-ben árverezték el, akkor mindössze 1,4 millió dollárért. Utoljára 1998-ban állították ki, a nagyközönség huszonöt éve nem láthatta az 1949-ben festett Diego y yót, amely egyike a művész utolsó önarcképeinek. A képen magát könnyek közt ábrázolja, szemei fölé festette férje, Diego arcát. A kép keletkezése idején a férfi flörtölt egy híres mexikói színésznővel, ami nagy fájdalmat okozott Kahlónak.
A legjelentősebb Kahlo-festmények egyike, amelyek valaha árverésre kerültek
– hangoztatta annak idején a Sotheby’s. A 20. század egyik legnagyobb festőjének tartott Kahlót bensőséges, fájdalmat és elszigeteltséget sugárzó önarcképei tették híressé. Művein keresztül nyomon követhető gyötrelmes viszonya a testével: gyermekbénulás miatt jobb lába deformálódott, majd egy buszbalesetben szenvedett egész életére kiható sérüléseket. Művészetével büszkén hirdette a mexikói őshonos népek kultúráját is. Kahlo világhírű önarcképe a fő attrakciója a helyi idő szerint csütörtök este megnyílt, 240 festményt felvonultató tárlatnak, amelyen a műgyűjtő bemutatja kollekciója egyéb darabjait, más jelentős latin-amerikai alkotók, köztük Rivera, a kubai Wifredo Lam, a mexikói Miguel Covarrubias és Rosa Rolanda, a brazil Vicente do Rego Monteiro festményeit is. A művek jó részét mintegy harminc éve nem láthatta a nagyközönség.
