Elég erősre sikeredett a Sziget pénteki napja, még akkor is, ha a legtöbb embernek csak az fog beugrani róla, hogy „Justin Bieber”.
A nagyszínpad első külföldi fellépője, a Meute már járt Magyarországon, pénteken pedig kiderült, hogy a német zenekarnak igazából mindegy, hogy az Akváriumban, mellette, vagy a Hajógyári-szigeten játszik, a zene mindenhol működik, még azoknak is, akik nem nagyon rajonganak a rézfúvós technóért. A németek Azahriah után léptek fel a nagyszínpadon, és kilóra megvették a közönséget, a csütörtöki nap után önmagát kereső vagy éppen összerakó tömeg számára tökéletes ébresztő volt, és azok sem menekültek el italért, akik kizárólag Justin Bieber miatt váltottak jegyet a fesztiválra.
Az őket követő Stromae már egy megdolgozott közönséget kapott és élt is lehetőséggel, nem is volt nehéz dolga, a Freedome színpadon játszó The Murder Capital Interpolt/Editors idéző búsongása nem kötött le sok embert, pláne azokat, akik a Meutéről érkeztek kitáncolni magukból azt, ami még bennük ragadt. Azt mondani sem kell, hogy ezúttal nem kísérték tumultuózus jelenetek a koncertet, mint Stromae legutóbbi szigetes fellépésekor, mert most már a Nagyszínpad nézőterét tölthette meg. Nem is volt kérdés, hogy ott van a helye.
A Szigeten a pénteki nap volt a legmagyarabb. Ez látszódott akkor, amikor Stromae felszívta a külföldi fesztiválozók nagy részét, ekkor a szigeten mászkálva több magyar szót hallottam, mint a korábbi években összesen. Ez nyílván Justin Biebernek köszönhető, ahogy az is, hogy pénteken volt a legváltozatosabb korosztály a fesztiválon. Az átlagéletkor nem változott, a kanadai énekes miatt kilátogató gyerekek le, szüleik pedig felfelé húzták a számot.
A pénteken volt talán a legerősebb a lineup a „kisnagyszínpadon”, a Freedome-on is, ahol talán a vasárnapi felhozatal ér még a nyomába.
Alfie Templemanből sajnos csak a ráadást hallottam, de így is átjött, hogy tökéletes választás volt elindítani a napot a sátorban. Slowthai is kihozta a maximumot. Az angol előadót jó, ha félház nézte, de aki ott volt, az együtt lélegzett vele, ami láthatóan nagyon tetszett a politikus szövegekkel támadó rappernek, aki egymaga szántotta fel a színpadot, még hamis Boris Johnson-fejre sem volt szüksége, hogy megcsinálja a show-t.
Az emberek többsége ekkor már Justin Bieber koncertjére foglalta a helyét, én pedig a 2013-as tapasztalataimból kiindulva Woodkidére. Meg is telt a sátor később, a monumentális zene és látványvilág tökéletes ellenpontja volt a nagyszínpadon épp a koncertje végéhez közelítő Justin Bieber show-jának, és a francia énekesnek ismét sikerült sokszor katarzis-közeli állapotba hajszolni a közönségét.
A közel tíz évvel ezelőtti és a mostani show között több volt a hasonlóság, mint a különbség, a francia zenész (a valódi neve ugye Yoann Lemoine) eljátszotta a három-négy nagy slágerét, de ezeken kívül főleg az instrumentális darabok kerültek elő, és még így is a pénteki nap legjobb koncertje volt az övé. Igaz, a dobogó tetejéről az őt követő Jungle még letaszíthatta, de ezt nem tudom biztosan kijelenteni, mert nem fértem be a sátorba, annyian özönlöttek be a britekre.
Én pedig arra voltam inkább kíváncsi, mire lesz képes Krúbi a Szigeten. A nagy számok törvénye alapján számítani lehetett rá, hogy a rapperen is sokan lesznek, de hogy ennyien, az meglepett. Kis túlzással minden magyar a háromszoros (kétszeres…) Fonogram-díjas előadó fellépése felé vette az irányt Justin Bieber koncertjéről. Aki ott volt, kívülről fújta a szövegeket, még néhány külföldi is beállt a kórusba, csak hogy ne szakítsák meg az estéjük lendületét. Ez akkor volt különösen vicces, amikor összeborultak az Orbán, verd ki a Ferinek című számra, és az Orbánt még viszonylag jól is ejtették ki. Bár a koncerten nagy volt a hangulat, Krúbi mintha egy cseppet enerváltabb lett volna a megszokottnál, de ez inkább a „megszokott” miatt van, hisz a rapper nagyon magasra teszi a lécet a saját koncertjein.
Ami viszont soha nem kellemes, az visszajutni a Krúbinak is otthont adó Dropyard színpadtól – bárhova. A szűk szakaszon átvergődve már szinte visszasírtuk a Justin Bieber-koncert tömött sorait, eléggé le tudja rontani az estét ez a lassú vonaglás. Főleg úgy, hogy addigra már mindenki orra, torka tele volt porral. De ez már olyan természetes, mint hosszú perceket várni a taxira vagy a HÉV-re, úgyhogy nem befolyásolta a pénteki napot, ami elég erősre sikeredett. Szombaton a Kensington, Lewis Capaldi vagy Calvin Harris próbálhatja majd meg túlszárnyalni mindezt, de nem lesz könnyű dolguk.
