Az idén százötven éve alapított Iparművészeti Múzeum Üllői úti épülete a millenniumi ünnepségsorozat egyik legfontosabb hozadéka, hiszen a tervezésére kiírt tervpályázaton Keletre magyar! jeligéjű tervével győztes építészpáros, Lechner Ödön és Pártos Gyula munkája a századfordulós Budapest egyik legszebb épületeként nyitotta meg a kapuit.
Az 1893-1896 közt, számos magyar és külföldi vállalat közös munkájaként megvalósult óriás kapuján a látogatók először 1897-ben léphettek be, az azóta eltelt százhuszonöt évben pedig megállás nélkül követték egymást a kiállítások. Illetve követték volna, a múzeumban ugyanis kétszer is hosszú időre teljesen megállt az élet: előbb az 1944-1945-ben Budapesten folyó harcok okoztak benne súlyos sérüléseket (az aulát, a kupolát, illetve az előcsarnokot is érintő problémákat végül 1949-re javították), majd a következő évtizedek rendszeres felújításainak hiánya miatt 2017. szeptember 3-án újra bezárták.
Az első tervek szerint 25 milliárd forintból megújuló Iparművészeti Múzeumban 2019 márciusában már mindennek vissza kellett volna térnie a régi kerékvágásba, a valóság azonban közbeszólt:
így legkorábban csak 2022-2023 fordulójára újulhatott volna meg a XX. századi tárgyakra fókuszáló kiállítótérrel, raktáraknak otthont adó épületrésszel is bővíteni kívánt múzeum.
A 2012-ben kiírt nemzetközi tervpályázaton győztes Lukács és Vikár Építész Stúdió véglegesnek gondolt kiviteli tervei végül csak 2018-ban kaptak építési engedélyt, a legutóbbi áttervezésre azonban egy 2020-as közbeszerzés eredményeként, 674 millió forintból került sor
— eszerint
a szecessziót megelőlegező brit festő-iparművész, Walter Crane két tapétáját is rejtő egykori főigazgatói lakás pedig szecessziós szalonná változna.
A felújítás folyamatának a közölt látványtervek szerint fontos részét képezné
így a múzeum újra az építéskori arcát mutatná.
A munkák lényegi része a tervekkel ellentétben végül mostanra sem valósult meg: a burkolatát elveszített külső homlokzatokat ma is állványzat fedi, a belsőben pedig mindössze a feltárások, illetve az épületkutatások zajlottak.
A tárgyak kiköltöztetése a pandémia első hulláma alatt még nem ért véget – írta 2020 májusában az Építészfórum, aminek akkori optimista becslése szerint az intézmény legkorábban 2025-2026 fordulóján nyílhat meg újra.
Ez az időpont azóta még későbbre tolódott, hiszen a kivitelezésre kiírt közbeszerzésen 2021 nyarán győztes, a Swietelsky Magyarország Kft., illetve a Mészáros Lőrinc és három gyermeke – Beatrix, Ágnes és Lőrinc – kezében lévő FEJÉR-B.Á.L. Zrt. alkotta konzorcium ugyanis a tervek szerint 60 hónap, azaz öt év (ez szükség esetén további kettővel megtoldható) alatt, nettó 40,208 milliárd forintért végzi el a toldalékok, illetve a belső udvaron álló 21 méteres kémény bontásával is járó munkát – feltéve persze, ha az ehhez szükség pénzösszeg is rendelkezésre áll majd.
Az öt éve zárva tartó épületet a projekt azonnali továbblökésével így legkorábban 2027-ben áraszthatják el a látogatók, erre azonban nincs esély, hiszen a még elindításra váró állami beruházásokat a kormány határozatlan ideig jegelte, így az épület az utca, illetve az udvar felől ma is így fest:
A belső tér jelenlegi állapotát a július végétől szeptember 25-ig nyitva tartó Opus 735 című kiállítás látogatói is szemügyre vehetik – mi ennek sajtómegnyitóján jártunk.
A Budapest ostroma előtt Esterházy V. Pál herceg által Tárnok utcai palotájának pincéjébe rejtett, ott egy bombatalálat miatt súlyos sérüléseket szenvedett, sőt, részben megsemmisült gyűjtemény több mint félszáz, restaurálásra váró, megtisztított darabját mutatja be, szépen rímelve az épület aktuális állapotára.
A megnyitón Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár ennek kapcsán arról beszélt, hogy a művészetek és a kultúra kincsei elpusztíthatatlanok, hiszen
A belső térbe lépve ennek az állításnak csak az első felét látjuk: a kincseket, amiknél megjavításra, illetve visszaépítésre van szükség. A Hőgyes Endre utcai bejárat felől az épületbe lépve rövidesen a központi aulát körbevevő kiállítótérben találja magát az ember, előtte pedig a kupoláról 2011-ben leemelt Zsolnay-lanterna elemeinek gipszmásolata, illetve az Iparművészeti Múzeum restaurátorainak elmúlt évtizedekben folyó munkáiról készült pillanatképek láthatók:
A fedett udvar közepén állva az éles szeműek az első emeleti galéria eredeti díszítőfestésének közel három évvel ezelőtt felfedezett apró részletét is felfedezhetik:
Az erdélyi Alsórákos Bethlen-kastélyának dísztermében látható, mára megsemmisült stukkók másolatai több mint száz éven át díszítették itt a mennyezetet, eltávolításuk után pedig előtűntek a harminc éven át látható növényi díszítmények utolsó fennmaradt darabjai.
A megnyitás lényegét persze nem ez az egyébként izgalmas, hosszú perceken át elemezhető képsorozat, vagy a felújítást megelőző kutatás nyomai, hanem a csak egy apró részletében kiállított Esterházy-gyűjtemény műtárgyai adják, amiknek a különböző jogai távolról sem tisztázottak: az Esterházy Magánalapítvány 2016-ban hosszúra nyúló tulajdonvédelmi pert, illetve restitúciós kérelmet is indított az állam ellen, többek közt azzal a céllal, hogy a korábban Fertődre szállított darabokat szállítsák vissza az Iparművészetibe.
A restitúciós eljárás azóta egyszer már lezárult, idén azonban újraindul, sőt, a tulajdonvédelmi per is újra a törvényszékre kerülhet. Ennek költségeit a kincseit jelenleg évi félmilliárd forintért egy tízezer négyzetméteres raktárban tartó Múzeum a bezárása óta az állam által minden évben megítélt összeg egy részével fedezte, ez pedig a pereskedés folytatása esetén a következő években sem változhat.
A XVI. század óta növekvő Esterházy-kincstár most bemutatott, sérült darabjai – amelyek a Várba való szállításuk előtt hosszú évtizedeken át az Iparművészeti Múzeum állandó kiállításán szerepeltek – jelen állapotukban is a magyar főúri luxust reprezentálják: a tárlókban darabokra tört fajanszedények, étkészletek, dísztárgyak, fegyverek, csészék, kupák és dísznyergek, illetve azok egykori arcát mutató fekete-fehér fotók váltják egymást, a tárgyakon, illetve a kihelyezett feliratokon át pedig a család történetébe is bepillanthatunk.
A kurátorok és múzeumi szakértők színvonalas munkája miatt már önmagában elindulni az épület felé, a látogatás közben érdemes azonban rövid időre megfeledkezni arról, hogy egy sajnálatos módon egy helyben toporgó projekt színhelyén járunk.
