Több mint félórás életműösszegző interjút adott Kovács Ákos a Hajógyár YouTube-csatornának, és az interjút szemléző 444 szerint a beszélgetésben az énekes-dalszerző úgy foglalta össze életét és munkásságát, hogy az „már az áldás kategóriája”, illetve az a tény, hogy neki módja van „a lírai és az epikus megnyilvánulásra is. Ez egy csoda.”
Egy ódivatú családmodell: egy nő volt az édesanyám és egy férfi volt az édesapám
– mondta a szüleiről, és azt is megjegyzi, hogy a Teleki téren felnőve manapság „nagyon elnéző mosollyal, nagyon rezerváltan” szokta hallgatni, „amikor valakik a sokszínűség tapasztalatáról és öröméről beszélnek”, mert ő azt a nyolcadik kerületben megtapasztalta. Azt is elmondta, ő még abban nőtt föl, hogy le kell kapcsolni a villanyt, hogy el kell zárni a gázt, hogy nem kell fűteni, hogy ha nem feltétlenül szükséges, a gyerekei viszont már természetesnek vették a jólétet.
Kovács Ákos a „leírt és a kimondott szó becsületét” onnan tanulta meg, hogy megmaradt a „polgári családja” könyvtára.
Ezt megtanulni, hogy a kimondott szónak értelme és súlya van, tétje van, azt én a könyvekből tanultam. De aki szöveggel foglalkozik, márpedig én dalszövegíró vagyok, dalszerző vagyok, verseket is írtam, novellaszerző is vagyok, most már forgatókönyvet is írtam… bocsánat a hosszú felsorolásért, ez nem arról, szól hogy én milyen sokoldalú vagyok, hanem az, hogy ugyanaz az energia, amit az ember rövid időre megkap, az nem a sajátja, az különböző műfajok kürtőjén tör a felszínre.
Szerinte van különbség a földi siker, mint amikor sikít a közönség és fogynak a koncertjegyek, illetve az olyan siker között, amikor „sikerül megérinteni valakit”. Ezt azzal illusztrálja, hogy amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, pálmaágakat és virágokat terítettek a lába elé, majd „öt nap múlva felküldik a keresztre ugyanazok az emberek”. Ezen a ponton az énekes-dalszerző láthatóan elfogódott és még a hangja is elcsuklik egyszer.
Kovács Ákos beszél aztán arról is, ő se tudja már, hogy tudta végigcsinálni az 1992-es évet, amikor a Bonanza Banzai a sikerei csúcsán volt, folyamatosan turnéztak, de ő közben lediplomázott, céget alapított és szólólemezt is írt. Az együttesen belüli munkamegosztásról is beszélt:
Én adtam az interjúkat, mert hamar kiderült, hogy a trióban a legjobbak között vagyok, akik interjúkat adnak, aztán az is kiderült, hogy a szöveget azt jobb, ha én írom.
Szóba került aztán a kisfilm is, amit nemrég rendezett:
Abból, hogy az ember mindent lelkesen, részvétellel, jelenléttel meg akar élni, meg akar tanulni, abból az lesz, hogy mindenbe beledumál, azt hiszi, hogy mindenhez ért. A fura az, hogy ha kellő kitartással csinálja ezt az ember, akkor előbb-utóbb egy kicsit el is kezd érteni ezekhez a dolgokhoz. Ezt pont a film kapcsán éreztem meg. Most született egy olyan dolog ezzel a kisjátékfilmmel, ami egy önértékű, szép dolog. Látom, hogy megérinti az embereket.
Az interjút pedig így zárta:
Néha azért bántanak, amit jól csinálok. Sőt, van egy erő, amelyik afelé nyom, hogy ami rossz vagy gonosz benned, azt hangsúlyozd, és azért majd jót fogsz kapni. És ha az ember ezt a kísértést el tudja utasítani, akkor nagyon-nagyon jól jár. Ez már az áldás kategóriája, ami már messze-messze túl van a szerencsén.
