Három magyar képzőművész, Vértes Marcell (1895-1961), Vaszary János (1867-1939) és Vadász Miklós (1884-1927) munkáin keresztül mutatja be az 1920-as évek Párizsának éjszakai világát a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Dancing 1925 című tárlata – írja az MTI.
Az intézmény tudományos főigazgató-helyettese, Szücs György elmondása szerint a kiállítás középpontjában Vértes Marcell Párizs ihlette, Dancing című albuma áll, mellette pedig két ismert kortársának képei mutatják be a Palace, a Casino de Paris, a Chez Maxim’s és a kor más híres, párizsi mulatóinak hangulatát.
Csizmadia Krisztina és Drienyovszki Zsófia kurátorok hangsúlyozták: a három művész alkotásai valójában nem sorolhatók az art decóhoz, témájukban azonban mégis szorosan kapcsolódnak hozzá.
A húszas éveket az első világháború kataklizmája utáni újrakezdés jegyében a pezsgő éjszakai élet, a felfokozott életérzés, a megrövidült szoknyák és frizurák és a minden addiginál merészebb táncok jellemezték – ebbe a világba csöppent a három különböző generációhoz tartozó magyar művész is, akik a helyi lokálok jellegzetes alakjait és hangulatait vitték a vászonra.
Vértes fiatalon, a Tanácsköztársaság idején több fontos politikai plakátot tervezett, ezért a kommün bukása után Bécsbe, majd Párizsba kellett menekülnie. Eleinte nehezen jutott megrendelésekhez, hamarosan azonban kiderült, hogy nemcsak csodálója, de kiváló utánzója is az 1901-ben elhunyt, de halála után két évtizeddel is elképesztően népszerű Toulouse-Lautrecnek, így rövidesen egyre több lapnak és magazinnak készíthetett rajzokat, illusztrációkat. Legfontosabb sorozata az 1925-ben kiadott,Dancing című album, melynek tizenkét litográfiáján a táncoló tömegek, az elegáns dámák és jazz-zenekarok mellett a színesbőrű bértáncosok vagy a mulatságok után szorgoskodó takarítónők is feltűnnek.
Vaszary 1925-ben már csaknem hatvan évesen látogatott újra Párizsba friss impulzusokért. Napközben a város utcáit járta vagy a város parkjaiban készítette vázlatait, éjszakánként pedig a mulatókban, kaszinókban gyűjtött motívumokat, melyek közül többet későbbi olajfestményein is felhasznált.
Vadász is visszatérő vendég volt a francia fővárosban, ahol a húszas évek elején végül állandó otthonra talált, hiszen jól megélt a helyi előkelőségekről készített portréiból, szabadidejében pedig az éjszakai élet jeleneteit örökítette meg. Sikereinek egy 1927-ben elszenvedett tüdőgyulladás vetett véget, ami végzetesnek bizonyult.
Az augusztus 28-ig nyitva tartó kamaratárlatot korabeli filmhíradórészletek egészítik ki, sőt, a látogatók a Vadász Miklós öccse, István által kifejlesztett zsebgramofont, a Mikiphone-t is megismerhetik.
