Március 29-én, kedden meghalt Hildebrand István, az elmúlt évtizedek magyar filmjének megkerülhetetlen alakja – tette közzé a Facebookon barátja, Kocsis Tibor, a hírt azóta pedig a Magyar Filmművészek Szövetsége is megerősítette.
A barátai által csak Hildaként emlegetett filmes 1950-ben, operatőrként lépett ki a Színház- és Filmművészeti Főiskola kapuján, majd előbb híradóoperatőrként, illetve a főiskola tanáraként (1950-1953) kezdte meg a pályáját.
Az 1952-től öt éven át rövidfilmeken, majd játékfilmeken dolgozó Hildebrand 1970-ben a Mafilm Nemzetközi Stúdió főoperatőre, majd 1986-ban a Pannónia Filmstúdió főoperatőre lett. A rendszerváltás után a Videovox Stúdió produkciós és művészeti vezetőjévé vált férfit hosszú pályája során előbb Balázs Béla-díjjal (1960) ismerték el, majd 1979-ben Érdemes művész, 1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének birtokosa lett.
Az ezredforduló után két életműdíjjal is kitüntetett – 2008-ban a Magyar Filmszemlén, 2016-ban pedig a Magyar Filmkritikusok Díján kapta meg az elsimerést – filmes 2019-ben Kossuth-díjat kapott, 2020-ban pedig A Nemzet Művészeinek sorába emelték.
Színekkel és kompozíciókkal mindvégig szabadon kísérletező operatőrként jegyzett legismertebb munkái a Nárcisz és Psyché, A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kertes házak utcája, illetve A veréb is madár, de ő felelt az egy évvel az 1956-os forradalom előtt született Bajnokaink a víz alatt képeiért is, amihez egy, a kamerát hordó víz alatti guruló rendszert épített, ő maga pedig periszkópon keresztül irányította a kamerát – írja a magyar.film.hu.
Életéről 2015-ben Jelenetek egy operatőr életéből – Hildebrand István legendáriuma címmel készült dokumentumfilm:
