A 2010-es években startupper-üstökösként feltűnő, majd 2019-ben elbukó Adam Neumann története máris kipipálhatja a feldolgozások szinte teljes listáját: készített már belőle dokumentumfilmet a Hulu (WeWork: The Making and Breaking of a $47 Billion Unicorn), írtak már róla könyvet (Billion Dollar Loser: The Epic Rise and Spectacular Fall of Adam Neumann and WeWork), a Wondery podcastben dolgozta fel a botrány történetét, és az utóbbi alapján az Apple csapott le a sorozatkészítés lehetőségére. Mindez nem olyan meglepő, hiszen ha csak az utóbbi hónapok sorozattermését nézzük, ugrásszerűen megnőtt az igény a hús-vér csalók történeteinek megfilmesítésére. Ennek okairól bővebben itt írtunk:
A Tinderen vadászó, magát milliomosnak kiadó Simon Leviev, és a New York-i eliten élősködő álorosz örökösnő története után az Apple is elkészíthette saját szélhámossztoriját
Neumann az a típusú vállalkozó, akinek mindegy, hogy milyen termékkel vagy szolgáltatással, de mindenképpen milliárdos akar lenni, hogy aztán majd az őt kinevető pénzemberek orra alá dörgölhesse: megcsináltam. Az Izraelből New Yorkba költöző férfinak megvolt a maga rögös útja felfelé – ezt a sorozat rövid montázsban zavarja le, így derül ki, hogy a lehajtható sarkú magassarkú cipőt és a térdvédővel ellátott rugdalózót is legalább ugyanakkora szenvedéllyel, ám jóval kisebb sikerrel próbálta értékesíteni. Kissé más vizekre evezve majdnem újra feltalálta a kollégiumok intézményét, miután a hallgatóságban ülő diáklány rá nem mutatott, hogy azt már bizony feltalálták. Innen egy lépés volt a hasonlóan a megosztásra és a közösségi élményre építő coworking iroda kitalálása. Neumann 2010-ben alapította meg a WeWorköt, amely zajos sikert aratott: 2019-re 47 milliárdra becsülték a cég értékét, közösségi irodái pedig tényleg meghódították a világot: a cég 4,3 millió négyzetméternyi irodát működtetett a világ nyolcvan városában, Neumann pedig az üzleti világ új, extravagáns üdvöskéje lett. 2019-ben épp tőzsdére vitte volna a cégét, amikor borult a bili, és kiderült, hogy a kívülről csillogó cég csak papíron működik fényesen, ráadásul a színfalak mögött a vezére ott nyúl le pénzeket, ahol csak tud. A cég értéke rövid időn belül óriásit zuhant, végül Neumannt le is mondatták, igaz, nemhogy nem vonták felelősségre, még jól is járt, hiszen nem távozott üres kézzel: 1,7 milliárd dollárt kapott.
Bukása előtt közvetlenül sorra derültek ki az addig a részvényesek elől titkolt dolgok a cégről: Neumann meglehetősen korrupt módszerekkel tett zsebre egyre több pénzt, így például a saját tulajdonában álló ingatlanokat adta ki bérleti díj fejében cégének, de a cégnévhez köthető jogokat is kiszervezte egy másik cégébe, majd megvásárolta azokat 6 millió dollárért. Szinte profi szintre fejlesztette a kreatív könyvelést, a tőzsdei indulás előtt különféle bonyolult módszerekkel érte el, hogy a cég számai sokkal jobbak legyenek a valóságnál. Ezzel együtt csinált hülyét a Wall Street-i elitből, a kockázati tőkések ugyanis szó nélkül hagyták jóvá a WeWork valós értékénél jóval magasabb cégértéket. Pedig azt tudni lehetett, hogy a cég évek óta veszteséges, de ezt a tényt is úgy kommunikálta Neumann, hogy a WeWork egyelőre a befektetésekbe forgatja a pénzt, ezért nem nyereséges. Az az állítás is rendkívül megtévesztő volt, hogy a WeWork innovatív techstartupként hirdette magát, miközben egyre világosabbá vált, hogy csupán egyszerű ingatlancégről van szó.
Bár a távozó Neumann először nem ismerte el, hogy bármi rosszat csinált volna, azóta egy interjúban már óvatosabban fogalmazott, azt mondta, talán kicsit túlbecsülte cége értékét. Távozása óta nem tudni túl sok mindent róla és az ügyben szintén fontos szerepet játszó feleségéről: az biztos, hogy még milliárdosok, és a férfi új nagy dobáson töri a fejét. A WeWork-botrány után a „negatív energiák” elől menekülve hagyták el gyerekeikkel New Yorkot, egy ideig Tel-Avivban laktak, majd visszatértek a tűz közelébe, jelenleg Hamptonsban élnek, New Yorktól nem messze, a feleség, Rebekah unokatestvére, Gwyneth Paltrow szomszédjaként. Több amerikai sajtótermék is arra jutott, hogy Neumann egy ideje újra mozgolódik, és komoly üzleti tervei vannak: a Fortune szerint ismét bősz ingatlanvásárlásokba kezdett Amerika-szerte, és a WeWork előtti ötletét valósítaná meg, azaz fiataloknak biztosítana közösségi lakhatást. A lap szerint a férfi nagy reményekkel néz a terv elébe, amelynek részleteit azonban egyelőre titokban tartja.
A sorozat jól szemlélteti a választ: úgy, hogy ez a füvező, nagydumás srác egyrészt tényleg eladja a kopasznak is a fésűt, másrészt mesteri manipulátor, és pontosan tudja, kinek, mikor és főleg hogyan kell tálalnia az ötletét. Legyen szó akár arról, hogy egy rendkívül elfoglalt orosz bankárt győzzön meg másfél perc alatt, húzzon ki egy patinás ingatlant egy rendkívül ellenálló üzletemberből, vagy épp a családja miatt teljesen összetört feleségét beszélje rá a bulizásra. Neumann ráadásul nagyon tudatosan építette fel saját személyi kultuszát, cége alkalmazottait jól irányzott mantrákkal tüzelte fel, nem véletlenül kapott hisztérikus üdvrivalgást akárhányszor eléjük lépett.
A gazdag befektetőket egy emberként kente kenyérre jól hangzó víziójával, míg a jellemzően fiatalokból toborzott alkalmazottait simán elvakította az ingyen Macbookkal és pár sörcsappal anélkül, hogy észrevennék, milyen kizsákmányoló és fenntarthatatlan vállalati kultúra részeivé lettek.
A WeCrashed főleg a karizmatikus Neumannra helyezi a hangsúlyt, és ebben hívták segítségül Jared Letót, aki nem egyszer bizonyította már, hogy van egyfajta delejező karizmája, a Thirty Seconds to Mars nevű zenekarával pedig ha zeneileg nem is feltétlenül győz meg mindenkit, affelől nem hagy kétséget, hogy óriási showman. Neumann megformálásában ez a kulcs: a végtelenül laza és nagydumás srác nemcsak mindenkit, de tényleg mindenkit rábeszél bármire, még egy Anne Hathaway-kaliberű nőt is képes úgy felszedni, hogy közben egy értelmezhetetlen, fehér hálós pólóban van. Letót először kifejezetten nehéz megszokni kontaktlencsében átható kék tekintete nélkül, első látásra Loki és Tommy Wiseau akcentussal beszélő, bizarr szerelemgyerekének tűnik, később mégis teljesen átlényegül Neumanná. A sorozat másik Oscar-díjasa, Hathaway ugyancsak lubickol a kívülről kőkemény jégkirálynő, belül az önbizalomhiánytól sikító, nem kifejezetten tehetséges jógaoktatóként, aki egyfajta spirituális doppingként hat a férfira, igaz, energiáit is belőle nyeri.
A sorozat kvázi alcímeként funkcionáló mondat ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a film nem egyértelműen Neumann, hanem inkább kettejük kapcsolatán keresztül boncolgatja a WeWork-sztorit: a szerelmi történet, amely 47 milliárd dollárt ér. A két kallódó nárcisztikus tökéletes szövetségesre lel egymásban, ugyanolyan fellengzős bölcsességeket mantrázva egymásnak, mint ahogyan azt a színpadon teszik. És bár a színésznőként nagyot bukó Rebekah-nak ez kevésbé megy, Neumann lénye az, ami showmanként a WeWork szívébe pumpálja az éltető energiát. Még akkor is, ha egyre jobban látszik, hogy egy üres ötletet próbál jól hangzó ígéretekkel megtölteni, mégis megtalálja azokat a füleket, amelyeknek éppen ezeket az üres szólamokat kell hallaniuk. A WeWorkot csupa olyan fiatalokkal tölti meg, akiket egy ideig-óráig teljesen el lehet hülyíteni az ingyen sör és az állandó bulizás ígéretével. Neumann Istennek képzeli magát, és azt is csinál magából, az ilyen jellegű csodabogarakat pedig imádja a New York-i elit: egy olyan alakot mindenki azonnal megjegyez, aki mezítláb sétál be egy jómódú befektetőkkel teli szobába, és csak úgy mellesleg odaszól Jamie Dimonnak, a JPMorgan Chase atyaúristenének, hogy három éven belül lepipálja. Apró fun fact: az egyik átvágott befektetőt, aki később a cég tanácsának vezetőjeként kirúgja Neumannt, az az Anthony Edwards alakítja, akit Alan Reedként nem is olyan rég az Az örökösnő álarca mögöttben még Anna Delvey vert át, érdekes karakterskatulya körvonalazódik tehát az egykori Green doktor esetében.
A március 18-án debütáló sorozatból rögtön három epizód jelent meg, egyelőre a korai idők, a WeWork megalapítása és a házaspár kapcsolata kapott nagy hangsúlyt – különösen Rebekah karaktere, akinek már a súlyos titkokban bővelkedő családi élete is bekerült a sztoriba visszaemlékezések formájában. A harmadik epizódban érdekes szálként még a feminizmus és a millenialok is megkapják a magukét: Adam feleségét pillanatok alatt szedik szét a sértett nők egy olyan kijelentéséért, amelyben azt mondja, a női lét egyik fontos feladata, hogy segítsék a férfiakat. Az ezzel kapcsolatos szál jól mutatja be a mai gyakorlatot: a PR-katasztrófa elhárítására szinte azonnal összeülő bizottság próbálja elmagyarázni a rögtön antifeministaként megbélyegzett nőnek a mikroagresszió fogalmát, amellyel a „mindenre érzékeny Y-generációt” oly módon fel lehet tüzelni, hogy egy cég renomáján komoly folt eshet.
Kérdés, hogy meddig követi a sorozat a botrányt, és lesz-e benne nyolc részre elég kakaó – bár a családi flashbackek és a vállalati kultúrát érintő kisebb epizódok bemutatásával vélhetőleg jó sok történetszállal készülnek a készítők. Ami viszont egyelőre a sorozat legnagyobb kérődjele, és egyben hiányossága, hogy nem igazán lehet érezni, pontosan miről és hogyan akar beszélni. Paródiája ez a startupokra gyakran jellemző lufieffektusnak? Pusztán két őrültet látunk, vagy zaklatott lelkű emberi roncsokat, akiket majd sajnálni kéne? Adam és Rebekah karaktere jó eséllyel pályázik az egyik legidegesítőbb sorozatpár címére, mégis ügyetlenül próbálja ráerőltetni a sorozat az irányukba érzett szimpátiát a nézőre. Ebben nem segít az sem, hogy épp a két főhős fontosabbikát, azaz Adamet az első három rész egy két lábon járó kliséhalmaznak mutatja: egy karizmatikus dumagép, Leto látható élvezettel is játssza, de egyelőre ennyi. A kezdet tehát a szórakoztatás ellenére kissé instabil, de épp lehet éppen ez lesz a sorozat slusszpoénja: Adam Neumann is pont ugyanolyan üres, mint a szövegelésére épített biznisze.
A WeCrashed első három része elérhető az Apple TV+ kínálatában, minden pénteken érkezik új epizód. 24.hu: 6,5/10
