Hatvankilenc éves korában meghalt Szkárosi Endre költő, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, intermediális művész – a hírről a Tiszatáj számolt be először, a lap online felületén Bíró József egy képverssel búcsúzott a költőtől.
Szkárosi Endre 1952-ben született, és az ELTE magyar-olasz szakán végzett, ahol a 90-es évek óta olasz irodalmat tanított: előbb docens, majd 2012 novemberétől egyetemi tanár volt. Volt a Mozgó Világ szerkesztőségi tagja, 1983-tól öt évig a Lapkiadó munkatársa volt. 1984-ben megalapította a Szkárosi&Konnektor művészeti koncertszínházat, 1986–1992 között gondozta az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, amely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma volt – írja pályájáról a Wikipedia.
Az 1970-es évek közepe óta publikál verseket, kritikai- és szépírásokat. Az 1970-es évek végétől hangköltészettel és totális koncertszínházzal foglalkozik, a 80-as évek végétől pedig videóköltészettel is foglalkozik. Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt. 2018-tól 2021-ig a Szépírók Társaságának elnöke volt.
Minden, az embert mélyen érintő olvasmányélmény alkotóerővé válik a személyiségben, tehát természetes módon felidézhető, a személyiség részeként megszólaltatható
– mondta egy tavaly nyáron megjelent interjúban, amelyben arról is beszélt, hogy épp az Egy másik ember című emlékiratkötetén dolgozik.
Szkárosi Endréről sokak mellett megemlékezett Karácsony Gergely főpolgármester is a Facebookon, azt írva, hogy „afféle avantgard reneszánsz emberként volt egyetemi tanár, szerkesztő, színházcsináló, zenész de foglalkozott hang- és videoköltészettel is. Fontos és szeretett alakja volt Budapest szellemi életének. Halála fájó veszteség mindannyiunknak.”
