Kultúra

Egy fiatal magyar újságíró könyve megjósolta Hitler hatalomra jutását

Az 1945-ben indexre tett kötetből csak néhány példány élte túl az elmúlt évtizedeket. A szerző életútja pedig egészen regényes.

A magyar könyvkiadás története tele van érdekességekkel, amikről ma már alig hallunk, túlélő példányaik pedig legtöbbször egy szűk gyűjtői körben – árveréseken, Facebook-csoportokban, online piactereken, illetve ismeretségi körben – cserélnek gazdát, létezésükről pedig a legtöbben sosem értesülnek.

A ritkaságok utáni kutatás persze egyfajta kincskeresés, az ember pedig néha a legváratlanabb helyeken akad furcsaságokra – ez történt néhány héttel ezelőtt is, mikor egy, a harmincas évek hajnalán kiadott építészeti kötetből kihullott Makkai János (1905–1994) Germánia új utakon című könyvének reklámja, amiben az „apokaliptikus mozgalmasságú német világban” élő magyar publicista pártatlanul és tárgyilagosan közli a rajongói által Isten küldöttjének látott politikussal, illetve elveivel kapcsolatos meglátásait.

De ki volt a szerző, és miért döntött úgy, hogy épp a nácizmus előretöréséről ír könyvet?

A történet kezdetéhez 1924 nyaráig kell visszautaznunk az időben: a pesti ügyészség alelnökének fiaként nyilvánvalóan jó anyagi körülmények közt felnőtt férfinek (akinek nagybátyja Makkai Sándor erdélyi református püspök volt) a neve ekkor tűnik fel először a kor egyik meghatározó sajtótermékében, a szélsőjobboldali politikus, Milotay István (1883–1963) alapította és vezette Magyarságban.

A szerző felvétele

Az 1923-as hitleri sörpuccsot üdvözlő lapban megjelent Több mint százféle autó tülköl, robog és gázol a pesti utcákon (1924. júl. 31.) című tudósítást követő években a fiatal újságíró érdeklődése a közéleti témák, majd a Német Császárság 1918-as széthullása óta rendszeresen kormányt váltó Németország felé fordult.

Ady, a fajvédő

A magyar irodalomtörténetben számos olyan szerzőt találunk, akiket a különböző politikai rendszerek mind saját elveik megerősítésére használtak fel: halála után egy időre Ady Endre is ilyenné vált, hiszen a húszas évek végének értelmisége fajvédőnek próbálta őt beállítani.

A témában Makkai is megnyilvánult, amikor 1928-ban így fogalmazott: „Azt tanultuk (Adytól), hogy Magyarország a magyaroké és a magyar faj hegemóniáját kell diadalra vinni benne. Azt tanultuk, hogy a jövendőt a magyar parasztból, munkásból és a középosztály magyar elemeiből kell újjáépíteni. Azt tanultuk, hogy a huszadik században csak a huszadik század követelményei szerint lehet élni. Azt tanultuk, hogy a magyar fajt csak annak egyetemes demokráciája mentheti meg, és mindazt, amit akarunk, saját magunknak leplezetlenül és kíméletlenül megmondhatjuk, mert a saját hazánkban idehaza vagyunk.”

A tizenhárom év alatt húsz kormányt elfogyasztó állam viharos változásait látva figyelme középpontjába végül az 1919-ben alig húsz fővel alakult, a következő évtizedben azonban elképesztő ütemben erősödő nemzetiszocialista párt került, mely miatt néhány hónapra Berlinbe költözött, illetve követte a pártvezetőket az ország legkülönbözőbb helyeire, hogy a párt programjának és törekvéseinek feltárása mellett annak vezéralakjait is megismerje.

A szerző felvétele A könyvbe illesztett reklámlap.

Célját sikeresen elérte: Göringgel, Goebbelsszel és Hitlerrel személyesen is találkozott, az 1932. áprilisi választáson aratott elképesztő sikerüket – 13,5 millió szavazatot gyűjtöttek be – megelőző, illetve azt követő beszédeiket pedig a tömegből nézte végig.

Hónapokon át tartó kiküldetése után hazatérve huszonhét évesen végül megírta az első magyar nyelvű, Hitlert és pártját bemutató, azokkal kapcsolatban messzemenő következtetéseket is levonó kötetét, ami a Germánia új utakon címet kapta.

Az első magyar Hitler-kötet

Az 1932 augusztusában, Horváth Jenő (1892-?) festőművész figyelemfelhívó borítójával bemutatkozó, százharminchat oldalas könyvről a következő hónapokban számtalan kritika, illetve méltatás jelent meg a lapokban: a Diarium – Könybarátok közlönye (1932/7-8.) szerint

Makkai megismerteti az olvasót azzal, hogy a horog-kereszt ma a férfias akarat szimbóluma és hogy az emberi sorsokat csupán a férfias akarat kormányozhatja.

Figura János (Faragó Jenő, 1872–1940) a Napkelet (11. évf. 3. sz, 1933) hasábjain hozzáteszi: a szerző türelmesen keresi a látszólag szélsőséges vagy a népszerűség növelésére elhelyezett programpontok okát és célját, sőt, csak tényekkel, érvekkel és elméletekkel foglalkozik. Mindezek mellett elemzi a nemzetiszocializmus lényeges elveit, rámutat Hitler egyéniségének fontosságára, sőt, a jövőt is megjósolja.

Corvina, 1932. augusztus 14. / Arcanum Digitális Tudománytár A Magyar Könyvkereskedők Egyletének közlönyében, a Corvinában a kiadó féloldalas reklámmal ajánlotta a kötetet a könyvesboltok figyelmébe.

Az írás szerint nem ezek jelentik azonban a mű csúcspontját, hanem az utolsó fejezet, ami

a hitlerizmust, mint Európa, vagy általában a fehér ember kultúrájának irányváltozását, illetve mint e változás egyik tünetét mutatja be. Szerinte ma […] az eddigi individualista és kapitalista társadalmi rend bomlóban van és új univerzálisabb, egyetemes, egyén-ellenes kultúra van kialakulóban: új középkor. Ma ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint a XVI. és XVII. században, amikor a középkori fegyelmet meglazító renaissance után feltörő oligarchák túlkapásai és zabolátlansága ellen a polgárság és jobbágyság összefogott az uralkodókkal és kifejlesztette a felvilágosult abszolutisztikus diktaturákat. Ma a XIX. századi forradalmak által felszabadított kapitalista oligarchákat akarja visszaszorítani a tömeg, a diktátorok segítségével.

A pártvezérről Makkainak ennek ellenére elég érdekes véleménye van:

külsejére ez az ember bizony nem veheti föl a versenyt sem nagy ellenfelével, Hindenburggal, aki valósággal a germán faj mozgó bálványának hat, de nem versenyezhetik egypár igen markánsarcú alvezérével sem. Középtermetű ember Hitler Adolf, aki valósággal jelentéktelen külsejű volna, ha nem volna az, aki. Néha olyan, mint egy vasárnap délutáni iparos, néha olyan, mint egy snájdig katona, néha olyan, mint egy erőlködő demagóg, néha pedig olyan, hogy egyéniségének varázsa mindenkit lenyűgöz. Igen, ezt az embert csak a felületes szemlélő ítélheti meg a külseje után. Hitler végtére is egész természeténél fogva nem a civilruha számára született. Mint politikus egy munkáspárt vezére, mint intellektuell autodidakta, nem szokott hozzá a szalonok légköréhez és egész mentalitásánál fogva sokkal inkább a nyers és egyenes katona, sőt egy kissé a visszavonult apostol típusát mutatja, mint a világi dolgokban jártas emberét.

Valóra vált jóslatok

Makkai biztosra veszi, hogy Hitler hatalomra kerülése minden magyar számára egyaránt pozitív változás lesz: a környező népeket alsóbbrendűnek tartó, általa hitlerizmusnak nevezett társadalmi forma felkavarhatja ugyanis a nyugat-európai állóvizet, ami Magyarországnak hajt majd hasznot – még akkor is, ha a németek nacionalista felfogása más népek legyőzését tűzi ki célul, és erőszakos cselekmények következnek.

Honterus Antikvárium / Axioart A könyv címlapja.

A magyarokat az olasz barátság, illetve

a Berlin–Róma tengely várható kialakulása ugyanis megvédené a keleti szláv népeket – így a lengyeleket és a cseheket – leigázó német hullámtól.

Kapcsolódó
Közel kilencven éve áll már a főváros közepén Mussolini ajándéka
Az oszlopot díszítő új emléktábla erről persze hallgat, a felirat szerint ugyanis egyszerűen csak "az olasz nemzet ajándékáról" van szó.

A fejezetek egyikében szó esik a párt gazdasági és szociálpolitikai tervéről is: eszerint az NSDAP elismeri a magántulajdont, elveti a termelési és fogyasztási szektor államosítását, a forgalmi szférát viszont  – többek közt állami szövetkezetek létrehozásával – teljes egészében átvenné, hogy ezzel, illetve a földbirtokok nem zsidó vallású német állampolgárok kezébe adásával törje meg a nemzetközi zsidóhatalmat.

Az új rendszerrel kapcsolatban a könyv egy meglepő kijelentést is tesz: eszerint a hitlerizmus

harcolna a marxista kommunizmus ellen, de a gazdasági rend, amit meg akar teremteni, valójában félkommunizmus, ami kizárólag diktatúraként valósulhat meg.

Diarium, 1932/7-8. / Arcanum Digitális Tudománytár

Hitler kancellárrá (1933), majd Führerré (1934) válása, illetve jóslatai sorozatos beteljesülése után vállára emelte az egyre inkább jobbra tolódó magyar sajtó, így nyilván nem meglepő, hogy a Magyarságot időközben Gömbös Gyula hatására elhagyó Milotay új lapja, a kormány politikáját támogató, egyre szélsőségesebbé váló Új Magyarság (1934–1944) szerzőjévé vált Makkai politikai karrierbe kezdett: 1935-ben a kormánypárt színeiben az ország legfiatalabb országgyűlési képviselője lett, ezt  a pozícióját pedig egészen a német megszállás kezdetéig megtartotta.

Ennek részeként a zsidótörvények megszületésénél is ott bábáskodott:

az elsőnek az előkészítésében vett részt, a másodiknak pedig a parlamenti előadója volt.

Kapcsolódó
Elszaporodtak a strómanok és aladárok a zsidótörvény után
Az állam súlyosan korlátozta a magyarországi zsidók jogait 1939 májusára, de nem tehette meg, hogy kikapcsolja őket az ország gazdaságából.

Felesége, a Nemzeti Színház művészeként induló (1931–1939), majd íróvá, újságíróvá és fordítóvá váló Ignácz Rózsa (1909–1979) részben emiatt vált el tőle, a döntését azonban a baloldali sajtó kritikusainak véleménye is erősítette: a nő regényeinek megjelenése után ugyanis sorozatosan cikkeztek arról, hogy

a jobboldali Makkai bárcsak feleannyira tehetséges lenne, mint a baloldali neje.

A nagy pálfordulás

A nácizmus valódi arcát 1940-ben, amerikai útja során felismerni kezdő Makkai a tengerentúlról egy fiatal amerikai orvostanhallgatóval, Elisabeth Smith-szel tért vissza – akit a háború alatt feleségül vett –, tapasztalatairól pedig egy magánkihallgatáson számolt be Horthy Miklósnak.

Fia, a Kossuth-díjas költő és nyelvészprofesszor, Makkai Ádám (1935–2020) 1990-ben így mesélt erről az Élet és Irodalomnak (feb. 23.):

Apám el­mondta a kormányzónak, hogy, Ma­gyarország rossz oldalon áll a há­borúban. Horthy tanácsára Kállai­val beszélt, aki megkérte, csinálja­nak egy angol nyelvű titkos adót az amerikai asszony, mint bemondó segítségével. Ezt kezdte el Makkai János 1941-ben, különbéke szándé­kával az angolszászok felé, s ezért került fel a németek elfogatási lis­tájára.

A Hármashatár-hegyről a következő években megállás nélkül sugározták az adást, így az 1944. március 19-én kezdődő német megszállás után a lista harmadik helyén – csak Bajcsy-Zsilinszky Endre és a későbbi miniszterelnök, Nagy Ferenc előzte meg – álló Makkai rövidesen a Gestapo kezére jutott. A következő hónapokban fogházról fogházra járt, mielőtt a németek a magyarokra bízták volna, akik még az október 15-16-ai nyilaspuccs előtt szabadon engedték.

Makkai ki is használta a lehetőséget: előbb Németországba, majd Bécsbe emigrált, ahonnan 1947-ben az amerikai feleségével együtt az Egyesült Államokba költözött – végül a Hawaii-szigeteken telepedett le.

Négy évtizednyi hallgatás után, 1986-ban egy chicagói kiadónál jelent meg a következő kötete, ami a Tarantella avagy utazások a pókhálón (egy pszichoanalízis története verses regény formájában) címet kapta. Egészségi állapota ezután lassan hanyatlani kezdett: 1994. július 3-án, waianae-i otthonában bekövetkezett halála előtt, utolsó éveiben agyzsugorodással, majd rákkal küzdött. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.

A papírkötésben megjelent Germánia új utakon 1945 májusában, a fasiszta és fasiszta szellemű, illetve szovjetellenes könyvek harmadik jegyzékének kiadásával került fel a tiltott könyvek listájára, így a következő hónapokban számos példányát kobozhatták el, illetve semmisíthették meg. Túlélők persze maradtak, sőt, az elmúlt években közülük több is meglepően magas összegért cserélt gazdát: 2021 szeptemberében az Antikvárium.hu-nál 48 ezer, 2018-ban, az Eiffel Bazár és Klubban 120 ezer, 2016-ban pedig a Honterusnál 50 ezer forintot fizettek egy-egy jó állapotú példányért.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik