Földes László Hobo interjút adott a hvg360-nak, amelyben szóba került az is, hogy ment át rajta a koronavírus két vakcina után.
Három napig nagyon rosszul voltam, teljesen kiszáradtam, az utolsó két napban pedig már félálomszerű állapotban tengődtem. A feleségem és az orvos barátom végül kihívta a mentőt. Egy szerdai napon vittek be a kórházba, ott rögtön adtak valamilyen kezelést, amitől másnapra jobban lettem. Amikor jöttek vizitelni az orvosok nagy szkafanderekben, és kérdezték, milyen gyógyszerre vagyok érzékeny, mondtam, hogy egyedül a beöntésre. Haza is akartam lógni, de a hétvége miatt csak hétfőn engedtek el.
– idézte fel az énekes, hozzátéve, hogy a vírus a tüdejét támadta meg, de azóta is csinálja a rehabilitációs edzéssorozatot, a vizsgálatok során pedig kiderült, hogy a térdét záros határidőn belül műteni kell.
Ezt követően egy darabig nem is állhat majd színpadra, de a műtét előtt még február 13-án lenyom egy Arénás koncertet, ahol vidám bulit szeretne csinálni, így nem mond verseket és hanyagolja az önpusztító blues-okat is. Ettől függetlenül nem látja túl rózsás színben a világot mostanában:
Ha visszagondolok, mit reméltünk 30 évvel ezelőtt arról, milyen lesz ez az ország, és körülnézek, milyen lett, kétségbeejtő a helyzet. (…) Döbbenetes az a gyűlölködés, ami van. Csak nézzük meg a kommenteket, a Facebookot, az újságokat, a televíziókat!
Hobo szerint ezen nincs mit meglepődni, mert a gyűlölködés nálunk tradíció. Így hiába mondja néhány politikus, hogy a magyarok összetartóak, ő nem így látja, amit meg is tapasztalt amerikai útja során, ahol a helyi magyar közösségben szintén megjelentek az egymást fúró klikkek.
A világ mára szarabb hely lett, mint reméltem, és ez csalódás
– mondta Hobo, akit a rajongóktól és másoktól kapott „feldolgozhatatlan mennyiségű és minőségű” szeretet segített át nehézségeken, és ennek hatására döntött úgy, hogy az arénás koncert az örömről szóljon. De úgy érzi, az a kultúra, ami neki mindent jelentett, eltűnőben van, és csak búvópatakként fog tovább élni.
Akinek elege lesz ebből a konzumkultúrából, még rátalálhat Adyra vagy Janus Pannoniusra, Homéroszra vagy a Rolling Stonesra. A felszín alatt ott lesz minden. Minden barátom ugyanazt ismételgeti: egyetlen célunk van, megmaradni. Itt állok 77 évesen, és ugyanezt mondom. És ez nem győzelem.
