A Thália Színház társulatának tagja, Mózes András az Elkxrtuk egyik főszereplőjeként a Színház Online-on közzétett nyílt levelében reagált Molnár Áron (noÁr) néhány nappal ezelőtt, az Arany Medál-díj kapcsán közzétett szavaira.
Molnár a Dobrev Klára bőrébe bújt Gubás Gabinak – akinek szerinte el sem kellett volna vállalnia a szerepet – címezte mondandója jó részét, és feltette a kérdést: a színésznő vajon elgondolkodott-e azon, hogy igazak-e a forgatókönyv állításai, és vajon gondol-e arra a bűntudatra, amit majd akkor fog érezni, ha a gyerekei rákérdeznek, hogy ez valóban így történt-e.
Mózes szerint Molnár szavai kettős mércéről árulkodnak, hiszen a színészek politikai szerepvállalását az egyik oldalon dícséri, a másikon pedig szörnyűlködik, és úgy érzi, ki kell állnia magáért, illetve másokért, akik
az említett filmben munkát vállaltak, akik dolgoztak benne és létrehozták azt nem kis profizmussal, igényességgel, minőségre törekedve.
A Thália színésze Gubás mellett is kiállt:
Az, hogy ez a támadás nem is személyesen hangzott el Gubás Gabi irányába, miközben a díjátadón ott álltatok egymás mellett, az döbbenet! Hazamentél és utólag, otthon megírtad a szöveget? Ez hol etikus? Nem ismerlek igazán, de azt hittem, te egy korrekt csávó vagy… Arról már nem is beszélve, hogy az, akinek támadó stílusban nyílt levelet küldesz korosabb nálad, ráadásul egy nő és nem utolsósorban a pályatársad, kollégád, akit bármikor felhívhatsz, akivel leülhetsz egy kávéra, ha tényleg annyira érdekel, hogy mit gondol. Nyilván költői kérdéseket tettél föl neki, de akkor viszont az érdeklődésed nem őszinte. Akkor a bejegyzésed csak a kirakatba készült. De kinek? Minek? Mi a valódi cél? Teljesen nyilvánvaló, inkább csak az irritál téged, hogy Gubás Gabi elvállalta Dobrev Klára szerepét, és ezt a filmet. Ahogy mi is sokan mások. Te pedig a „színészi munka hiányának” vádja mögé bújva köpködsz ránk.
A nyílt levél szerint az Elkxrtuk
egy percig nem állította magáról, hogy dokumentumfilm. Megtörtént események alapján létrejött, de félig fikciós mozi. Hiszen az én szerepem, a szerelmi szál, például teljes terjedelmében fiktív. Azt gondolom, a valós politikai krimi műfaji sajátossága, hogy néhol túlzó, esetleg megkérdőjelezhető elemeket, tartalmakat vonultat fel. Ennyi csibészséget szerintem megenged a műfaj.
Mózes András mindezek után hozzátete:
Azért, mert nem értettem egyet valamivel vagy nem tartottam tehetséges, esetleg legitim munkának, attól még nem írtam mindenkinek nyílt levelet és nem kommenteltem véres szájjal. Nem kértem számon. Ahogy az sem fordult elő, hogy ne néztem volna legközelebb az utcán a szemébe annak a színésznek, akivel előtte köszönőviszonyban voltam. Ezt kívánom, Áron, neked is. Hidd el, felszabadító érzés nem feszülni, nem gyűlölködni és ítélkezni állandóan. Ismert fiatal művészként, ha már az elfogadást hirdeted, cselekedj is aszerint.
