A fogyókúrák, illetve a kalóriák számolgatása hosszú ideje foglalkoztatják az emberiséget: a kalória szót a századforduló magyar lapjaiban már mai értelemben használva is olvashatjuk, sőt, a kalóriatáblázat kifejezés első felbukkanására is csak 1926 őszéig kellett várni.
A Pesti Napló részletekben közölte ekkor egy amerikai orvosnő és világjáró, a kalóriák számolgatását elsőként a fogyás kitűnő módszerének tartó Lulu Hunt Peters „a nők egyenletes testsúlyáról és az asszonyi test szépségéről” szóló könyvét – ennek október 24-én közölt epizódjában található a lista, ami olyan ételek és italok energiatartalmát is leírta, mint egy evőkanál hab, egy szelet rendes torta, a kókuszdió, illetve „egy adag coctail”.
A következő évtizedekben a bűvös számokra irányuló figyelem csak tovább erősödött – egészen odáig, hogy a magyar papírgyárak egyikében megszületett a csodálatosan abszurd ötlet:
Az ötletet tett követte, valamikor a hatvanas évek folyamán pedig megszületett a termék, aminél meglepőbbet talán kitalálni sem lehet:
A képek persze nem írták le, hogy a különböző értékek az ételek vagy italok mekkora adagjához tartonak, azokat nézve azonban felmerül a kérdés:
