Al Capone neve ma megkerülhetetlen, hiszen a chicagói alvilág a szesztilalomnak köszönhetően dúsgazdaggá vált feje könyvek, filmek, illetve dalok tucatjait inspirálta, az FBI egyik legkeresettebb bűnözőjeként pedig hosszú éveken ügynökök és rendőrök tömegei ábrándoztak arról, hogy rács mögé juttatják.
A tejesdobozokra nyomott lejárati dátumok ötletével nem csak Amerikát, de az egész világot áformáló maffiafőnököt 1931-ben, épp kilencven évvel ezelőtt érte utol a törvény keze: adóelkerülésért került a bíróság elé, ahol ötvenezer dollár pénzbírságot, illetve tizenegy évnyi börtönbüntetést szabtak ki rá. Ezt az időt Atlantában kezdte letölteni, 1934-ben azonban San Francisco legendás börtönébe, az Alcatrazba szállították, ahol rövidesen kiderült, hogy hosszú évek óta egyre súlyosbodó szifilisze már az agyát is elkezdte leépíteni.
A diagnózis idején Al Capone talán még csak fejfájással, illetve szédüléssel küzdött, a következő években azonban a helyzet rosszabodott: megjelentek a tipikus tünetek, a beszéd- és memóriazavar, a személyiségváltozás, a gyors hangulatváltások, a fokozódó demencia, vagy épp a nyakmerevség és bénulások, ami miatt 1939 november 16-án a korábban rettegett férfit szabadlábra helyezték.
A börtön felhívta a család figyelmét arra, hogy a férfinak minél előbb orvosi segítséghez kell jutnia, hogy megpróbálják enyhíteni a tüneteit, ez azonban nem volt egyszerű, hiszen az előrehaladott harmadlagos (tercier) szifiliszén segíteni tudó, a téma világszinten is legfontosabb intézete, a baltimore-i Johns Hopkins University Hospital nemes egyszerűséggel nem engedte a falai közé, félve attól, hogy nem csak az erőszakossá vált Caponét, de a média tömegével feltűnő képviselőit is kordában kell majd tartaniuk.
A Union Memorial Hospital ugyanakkor zöld utat adott a kérésnek: az épület ötödik emeletén
Al Capone hat hetet töltött az épületben, majd további néhány hétig utókezelést kapott egy direkt erre a célra kibérelt baltimore-i házban, mielőtt 1940 márciusában visszatért volna a Miamiban lévő otthonába.
A már életében legendává vált maffiózó hálás volt a figyelemért, és az áldozatos munkáért, így két japán díszcseresznyét ajándékozott a kórháznak, amit el is ültettek abban a belső kertben, ahová korábban a férfi lakosztálya is nézett – írja az Atlas Obscura.
A fák egyikét 1950-ben, alig három évvel Capone halála után kivágták, hiszen kellett a hely egy új épületszárnynak, a másik azonban ma is a helyén áll, sőt, minden tavasszal virágba borul, annak ellenére, hogy 2010 februárjában a hirtelen lezúduló óriási hómennyiség kettétörte a törzsét, és többek közt egy három méteres ág letörését okozta.
A letört részekből később különböző méretű díszeket faragtak, aminek eladásával a kórház alapítványa jutott kisebb-nagyobb bevételekhez.
A fa még jó ideig állhat a nyerstégla-burkolatú épület előtt, esetleges elpusztulásával a Capone-sztori azonban nem ér véget, hiszen a környéken álló cseresznyefák mind az immár nyolcvankét éves példány szaporításával születtek.
