New York száz évvel ezelőtt a különböző nemzetek olvasztótégelye volt, több millió olyan embernek esélyt adva egy új életre, akiknek különböző okokból el kellett hagyniuk a szülőföldjüket. A világ minden részéről beáramló új lakók egy szempillantás alatt örökre átformálták a város arcát, és noha jó részük tovább folytatta az útját az ország más-más területeire, nyilvánvalóan kialakultak a különböző nemzetiségeknek otthont adó, számos esetben ma is jól elkülöníthető negyedek.
Mindezekhez a változásokhoz nagyban hozzájárultak a magyarok is, akik főleg az 1848–49-es forradalom után, illetve a századfordulón óriási számban érkeztek az ígéret földjének tartott Amerikába, beáramlásuk azonban az azt követő évtizedekben is tovább folytatódott. Így láthatta először a Szabadság-szobrot Hoffnagel Mihály is, aki annyira szerencsésnek mondhatta magát, hogy a nagy gazdasági világválság éveiben is állandó munkája volt: a város egyik metróvonalának meghosszabbításán dolgozva minden héten biztos fizetéshez jutott.
1932 nyara azonban furcsán, sőt, igen fájdalmasan kezdődött Hoffnagel számára, hiszen a Brooklynt és Queenst is átszelő Jamaica Avenue-n sétálva hirtelen megállt mellette
egy elegáns automobil, amiben öt, jókedvű, szép fiatal leány ült
– írja „Boszorkány szombat” áldozata volt egy jamaicai magyar fiú című cikkében az Amerikai Magyar Népszava (1932. jún. 4.).
Az írás szerint a lányok egyike apró revolvert vett elő, és a fiút becézgetve arra kényszerítette, hogy szálljon be melléjük. Egy mezőre hajtottak, ahol a cikk szerint csak néhány részletre visszaemlékezni tudó férfival szörnyű dolgok történtek:
A leányok levetkőztették a fiut (sic!), csiklandozták, csipkedték, égő gyufákat dobáltak a bőrére, égő cigarettákat nyomtak testéhez és nevettek kinjain. Aztán együttesen meghengergették őt a csalános fűben
– olvasható a beszámolóban, ami szerint az eseményeket egy, a közeli sínpáron érkező vonat szakította félbe, a lányok ugyanis megijedtek, hogy meglátják őket.
A csaláncsípésektől és égési sebektől szenvedő, meztelen fiú végül eljutott a legközelebbi erdősávig, ahol egy éjjeliőr talált rá, majd bevitte a rendőrségre. A látható nyomok ellenére nem igazán akartak hinni az időközben már egy ajándékba kapott munkásnadrágban üldögélő Hoffnagelnek, a biztonság kedvéért azonban egy nyomozót küldtek a sínek mellé, aki nemcsak a hiányzó ruhadarabokat találta meg, de
Az Amerikai Magyar Népszava szerint a rendőrség tanácstalanul állt az ügyben, fogalmuk sem volt arról, hogy hol keressék az elkövetőket.
Ez a helyzet valószínűleg később sem változott, hiszen a fejleményekről a lap utóbb egyetlen alkalommal sem számolt be, mint ahogy az ügyről tudósító hazai lapok sem.
