A Kádár-korszak állambiztonságijai sokszor nem voltak a helyzet magaslatán, máskor pedig furcsa ügyekre ugrottak, remélve, hogy pillanatokon belül megtalálják majd a tettest.
Megesett persze, hogy a hatalmat kritizáló elkövető megúszta, néhány hónapnyi fejtörés után pedig nem maradt más lehetőség, mint örökre lezárni az ügyet, majd villámgyorsan megfeledkezni róla. Épp ez történt 1981-ben Mátészalkán is, ahol a nyár végén, illetve ősszel több alkalommal is furcsa feliratok jelentek meg a város főterén álló Lenin-szobron.
Az ügyet Facebook-oldalán péntek délelőtt bemutató Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára így írta le:
Először augusztus 26-án a Lenin szobor fehér márványtábláján virított kusza nagybetűkkel a felirat: „Hüje volt”, amelyhez a talapzat melletti virágtartóban lévő petúniavirág lila szirmait használták fel. A helyszínre érkező rendőrnyomozók az íróeszköz használatának hiányából, valamint az „elkövetés primitív módjából” (az írás kiforratlansága, helyesírási hiba), arra a következtésre jutottak, hogy nem előre eltervezett politikai támadással, hanem vélhetően városi fiatalok spontán viccelődésével állnak szemben. Az írást fényképen rögzítették, majd még aznap eltávolították, azonban két hét múlva az ismeretlen elkövető újra akcióba lépett, és a korábbival mindenben egyező módon ismételte meg tettét. A virágszirmok természetes festékanyagát használva újfent tudatta Mátészalka lakosaival, hogy a halhatatlan forradalmár „Hüje volt”. Sőt ez sem volt elég, hat nap múltán megerősítette véleményét, igaz, a célpont ekkor a közelben álló pártbizottság épülete volt, amelynek műkő lábazatára az ott zöldellő díszcserje leveleivel felrótta: „Lenin hüje”. A tartalmi monotonitást végül egy szeptember 25-i üzenet törte meg, amikor is a népek nagy barátjának ismeretlen kritikusa újra a szobor ellen fordult, és fekete színű grafitceruzával ráírta: „A park madárijesztője”.
Az elhúzódó ügy a helyi szervek számára egyre kellemetlenebbé vált, főleg, hogy a téren állt a pártház, illetve a Munkásőrség helyi parancsnoksága, a szobor körül mozgó munkásőrök pedig semmit sem tudtak kideríteni, így
A menetrendszerű nyílt és titkos nyomozás azonban eredménytelen maradt, hiába mozgósították a hálózati személyeket, hiába szerveztek rejtett figyelőszolgálatot, hiába telepítettek a tettenérés céljából ún. „operatív csapdát” a szoborhoz. Még egy kis provokációval is megpróbálkoztak, ugyanis az októberi forradalom évfordulójának előestéjén felírták a talapzatra, hogy „Éljen Lenin”, azonban a várt reakció elmaradt, a firkálót nem sikerült előcsalogatni, Lenin emlékének átértelmezése nem ismétlődött meg, sem október 23-án, sem pedig november 7-én. A fotókópiákon rögzített szövegek írásszakértői vizsgálata csak azt tudta megállapítani, hogy az inkriminált feliratok két különböző személytől származhattak, de hogy kik is voltak ők, az örökre rejtély maradt. Nem volt más hátra, 1982. július elsején a befuccsolt felderítés dokumentációja irattárba került.
– zárul a poszt, aminek alapját Müller Rolf Emlékhelytelenítés című, a Betekintő 2010/4. számában megjelent, itt olvasható tanulmánya adta.
