A Fiumében született Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság kora egyik legnagyobb vagyonnal rendelkező– a magyar teherhajózás egyik legfontosabb, a világ minden nagy kikötőjével összeköttetésben lévő – vállalataként a századfordulón úgy döntött, hirtelen világvárossá vált Budapesten építi fel a fényűző palotáját.
Az ekkoriban kialakuló Szabadság tér, illetve a lassan elkészülő Országház között megszülető óriás a Szabó Ervin Könyvtár mai központi épülete (Wenckheim-palota), illetve a Stefánia Palotát is megálmodó Meinig Artúr tervei szerint 1902-re készült el, díszes homlokzata mögött pedig elképesztő részletek bújtak meg: Tardos Krenner Viktor mennyezeti freskói, a márvány főlépcsőház, a gazdagon díszített termek, illetve az irodaterületekhez kapcsolt bérház lakásai csodával határos módon nem egyszerűen csak túlélték az elmúlt közel százhúsz évet, de az értékes részletek többsége is megmaradt.
A cég az első világháború után már nem tudta visszanyerni az egykori fényét, így egyre kisebb hányadát használták. Az épület a kommunista hatalomátvételt követő négy és fél évtizedben számos lakót, vállalkozást, illetve csoportot látott: hosszú időn át az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda központja, a Magyar Partizán Szövetség, illetve a Heim Pál Gyermekkórház Fogszabályzási Osztálya foglalta el a főlépcsőházból nyíló szobákat. A ház a rendszerváltás után irodisták, fogorvosok, illetve fiatal páciensek helyett az egyre nagyobb számban Magyarországra érkező filmeseknek adott teret, így a szépségei világhírűvé váltak – anélkül, hogy a legtöbben tudták volna, hol készültek a felvételek.
A mindeközben egyre romló állapotú épület az elmúlt három évtizedben többször is gazdát váltott, 2019 elején pedig – néhány, ma is magántulajdonban lévő lakás kivételével – a miniszterelnök veje, Tiborcz István tulajdonában lévő BDPST Group tulajdonába került, azzal a céllal, hogy
A projekt valóra válását azóta a rászoruló mikro-, kis- és középvállalkozások részére meghirdetett kedvezményes állami hitellel is segítő államnak köszönhetően az épület idén talán már megnyitja a kapuit, így a beruházó most Hazának használj! – Az Adria-palota története címmel kétszázharminc oldalas, számos fotót magában foglaló kötetet jelentetett meg.
Ez a tény önmagában talán csak keveseket mozgat meg, a szerzőket látva azonban ez gyorsan megváltozik, hiszen a témában korábban számtalan írást közlő, sőt, a fiumei magyar kereskedelmi tengerészet történetét (Pelles Mártonnal közös) kötetben összefoglaló, ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyetteseként működő Dr. Zsigmond Gábor mellett
A kétnyelvű könyv megjelenésének hírét Zsigmond saját Facebook-oldalán tette közzé, posztjában így fogalmazva:
2019-ben lett új tulajdonosa a Szabadság téri Adria-palotának, és szinte azonnal nekiálltunk egy izgalmas, két éven át tartó intenzív közös munkának. István számára is egyértelmű volt, hogy nem elég „csupán” méltó módon felújítani a házat, hanem meg kell menteni ennek a páratlan palotaépületnek a soha meg nem írt történeteit is. Ez az épület ugyanis 120 évnyi magyar történelmet rejt, megépítésekor a főváros egyik legnagyobb presztízsű lakó- és irodaháza volt, az építtető Adria társaság hajói pedig ekkor már Fiuméből Nyugat-Európa, Észak-Afrika és Brazília kikötőibe is járták. Később működött itt jó nevű kávéház, itt került sor Magyarország legnagyobb fegyveres bankrablására, volt aztán az épületben hadifogolyiroda, partizánközpont, utazási iroda, óvoda, és forgattak hollywoodi sztárprodukciókat is. Mindeközben itt, a pesti City szívében, a Parlament szomszédságában Magyarország történetének meghatározó és különös figurái laktak: köztiszteletben álló mágnások, politikusok, értelmiségiek, akiknek sorsa, üzleti sikerei, családi drámái húsbavágóan hétköznapivá, megélhetővé teszik a boldog békeidőket, Trianont, a Horthy-korszakot, a vészkorszakot, vagy a kádári világot. Ezernyi történet van a vakolatok alatt. Egyetlen épület, százhúsz év történelem. […] Most hosszas közös kutatómunka, egymást inspiráló beszélgetések után egy különös értékmentés részesei vagyunk: egy épület és annak történetei egyszerre menekülnek meg, egyszerre kapjuk vissza őket. Remélem minél több ilyenről fogunk még hallani.
