Ki adja az interjút? Osvárt Andrea színésznő, producer vagy feltörekvő politikus?
Magánember.
Azért vettem bele a felsorolásba a politikust, mert közéleti téren sok minden történt önnel mostanában. Egy-két hónapon belül az ellenzéki vezetésű II. kerületben indított Margit-negyed program közösségi fővédnöke, majd Karácsony Gergely 99 Mozgalmának tagja lett. Ez úgy tűnik, mint egy kibontakozó politikusi karrier kezdete.
Mindenki politizál, annak, hogy én is, csak nagyobb a visszhangja. Ezt megértem és fontosnak tartom, de a játszótéri anyukák is ugyanúgy politizálnak a Facebookon.
Azért az önkormányzati program védnöksége meg egy miniszterelnök-jelölt nyilvános támogatása nem ugyanez a szint.
Társadalmi szerepet vállaltam. Nem vagyok se képviselő, se politikus vagy párttag, az önkormányzatban pedig nincs szavazati jogom. Azért kért fel közösségi fővédnöknek a II. kerület, mert tudják, hogy itt lakom, és szerették volna, ha helyi lakosként tolmácsolom feléjük az itteni igényeket, észrevételeket.
Világos, de mégiscsak látja, hogy ez egy fokkal közelebbi kapcsolat az intézményes politikával, mint a játszótéri anyukáé.
Igen, de eljön az az életkor, amikor nem tudjuk már kikerülni a politikát, nem tudjuk magunkban tartani az elfojtott véleményünket.
A Facebook sokszor nem a megfelelő fórum ennek a kifejezésére, mert az leginkább támadási felület. Ezért kerestem magamnak egy olyan közeget, ahol gondolkodó, tenni akaró, becsületes emberek vesznek körül.
Politikai hovatartozásról az Indexnek azt nyilatkozta 2016-ban, „mindenki oda sorol be, ahová akar; az a saját gondolkodását tükrözi, nem engem minősít. Én úgy döntöttem, nem fogok állást foglalni ebben a kérdésben”. Minek a hatására változtatta meg a döntését?
Ez egy érési folyamat volt. A felnőtté válás része, hogy rájöttem, a régi minták már nem szolgálnak engem, és nem várhatom el másoktól, hogy mindig helyettem döntsenek. Igenis nekem kell bizonyos dolgokban állást foglalnom, és felelősségem, sőt kötelességem kiállni azokért az ügyekért, amik nekem fontosak.
Ezzel válaszolt arra, miért kezdett el politizálni. Ugyanakkor év elején is azt mondta még a Magyar Hangnak, „a jelenlegi helyzetért legalább annyira felelős az ellenzék, mint a kormány. Ezért is próbálok megmaradni középen”.
Az ellenzék is sokszor szélsőséges tud lenni. Én nem ilyen vagyok. Nem hiszek abban, hogy támadni kell a másikat. A konstruktív vitákban hiszek, alternatívák versenyeztetésében, a pozitív jövőkép felmutatásában. Mintapéldája vagyok az álmodozóknak, akik mindig a víziójuk után mennek. Én is elképzeltem magamnak valamit, elindultam abba az irányba, és mentem, amíg valósággá nem vált. Látnunk kell magunk előtt, mit szeretnénk, mert cél nélkül olyan, mintha kapu nélkül fociznánk.
Egyértelmű volt, hogy ebből a mérsékeltebb alapállásból az ellenzékhez kerül közelebb, nem a kormányoldalhoz?
Művész vagyok, az önazonosságomat vállaltam fel azzal, hogy ahhoz az oldalhoz csatlakoztam, amelyet humánusabbnak érzek.
Azt mondta, keresett magának egy támogató, befogadó közösséget a politikai véleményéhez, tenni akarásához. Hogy zajlott ez a keresés? Mi volt előbb, a közösségi fővédnökség vagy a Karácsony Gergely Facebook-oldalára írt kommentek?
Még előtte történt valami. 2019-től vagyok a társasházunk számvizsgáló bizottságának elnöke. Elkezdtem beletanulni a törvényekbe, szabályzatokba. Rájöttem, milyen elavult néhány törvény, mennyire nem hatékony a rendszer. Kicsiben kezdtem a változtatást, és ma már látom, hogy egy pici közösségben is mekkora ellenállást vagy akár indulatokat válthat ki egy eltérő vélemény, egy új megközelítés. Hosszú távon azt látom, utólag azért belátják az emberek, ha a változásnak van értelme – erre példa akár a mostani oltási kampány vagy régebben a beltéri dohányzás beszüntetése. Mindig úttörő szellemiségű voltam, nem akartam megragadni az adott szituációkban. Így kerültem a társasházi ügyek közelébe. Aztán ősszel olvastam egy interjút Őrsi Gergely polgármesterrel a Margit-negyed megújításának tervéről. Azt nyilatkozta, szeretnének együttműködni urbanistákkal, építészekkel, helyi művészekkel. Erre írtam neki egy levelet, mint kiderült, a legjobbkor, mert egy héttel később alakult meg a testület. Tárt karokkal vártak.
Máshogy néz azóta a környékre, amióta részt vesz egy várostervezési programban? Hatalmában állna felújíttatni ezt a padot, amin ülünk?
Semmilyen hatalmam nincs, de ezt a padot szerintem – a társasházakkal ellentétben – pont nem kell felújítani, az egész Mechwart liget példaértékű állapotban van. Gondolom, a felújítása nem került kevés pénzbe, és ilyesmin is biztosan vitatkozni kellett, hogy érdemes-e erre költeni. A Margit-negyed programról ősz óta heti üléseink vannak. Azóta sokkal nyitottabb szemmel nézem az utcákat, ingatlanokat, a helyi vállalkozásokat. Huszonéves koromban azt gondoltam, minek mennék el külön pékhez, henteshez, cipészhez, mikor mindent megtalálok a plázában, de mára ebben is változott a hozzáállásom. A környéken csomó üzlet bezárt, kihalt a Margit körút, nincs gyalogos forgalom, a meglévő üzletek lepukkantak. Most azt gondolom, kicsit „olasz mintára” kellene benépesíteni a környéket helyi kisvállalkozások boltocskáival – a Margit-negyed program első kezdeményezése éppen az, hogy az önkormányzati tulajdonú helyiségeket nekik adjuk ki. Ha megnyílik az első új hely, be fogok menni, bemutatkozom, és szeretném megismerni a tulajdonost, kialakítani egy személyes kapcsolatot.
A helyi közösségért végzett munkából hogyan adódott Karácsony Gergely támogatása és a csatlakozás a 99 Mozgalomhoz?
Egy ideje követem őt, ahogy mást is. Sokáig meg sem fogalmazódott bennem, hogy ennél aktívabban támogatnám, de volt egy Facebook-bejegyzése áprilisban, amire én is írtam egy választ, pedig 99 százalékban megállom a kommentelést. Ezt a kommentet felkapta a sajtó, lehozták az újságok, behívtak a tévébe.
Ezután Gergely felhívott telefonon, megköszönte a támogatásomat, és felvetette, hogy ezt más formában is képviselhetném. Még nem tudjuk, pontosan milyen irányt vesz az együttműködés, egyelőre csak ismerkedünk, de nekem eddig tetszik ez az ügy.
Mit csinál a 99 Mozgalom azon kívül, hogy Karácsony Gergelyt támogatja?
Megszólítja és összehozza azokat az embereket, akik Magyarország újraegyesítését, vagyis megbékélését támogatják, és azokat is, akik bizonytalanok, akik nem feltétlenül akarnak politizálni. Eggyel lazább szervezet, mint egy párt.
Milyen formái lesznek ennek a megszólításnak?
Júniusban volt az első programtájékoztatónk Budapesten, és még a hónapban jön a második vidéken, de még nem tudom a pontos helyszínt, nem én vagyok a szervező. Ezekre az alkalmakra ki lehet látogatni személyesen, és lehet követni élőben az interneten. Beszélgetni akarunk, párbeszédet kezdeményezni.
Támadták, amiért odaállt Karácsony mellé?
Támadnak, ami nem esik jól, mert alapvetően művész vagyok és érzékeny. Ilyenkor előveszem a pszichológiai tanulmányaimat, tudatosítom magamban, milyen az affektív attribúció: a negatív kommentek sokkal jobban megmaradnak, mint a pozitívak. Aki beszól nekem, vagy megkóstol a Facebookon, 99 százalékban arc nélkül teszi. A barátaim is mondják, hogy legyek erős, mert internetes cikkekben már lehet engem érő támadásokat olvasni. Ezekkel még nem találkoztam, nem kerestem rájuk. De színésznőként sokszor kritizáltak már az életben, voltam célpont és bűnbak, amikor olyasmit írtak, „megbukott Osvárt Andrea filmje”. Edződtem.
Évtizedek óta ismert színésznőként, hírességként, és többnyire szeretik az emberek. Nem nehéz kockára tenni ezt a pozitív közvélekedést egy ilyen politikai kiállással?
Majd meglátjuk, de a belső iránytűm ezt az utat mutatja. Nem szeretnék újra külföldre költözni. Egyszer már megtettem, de a szívem hazahúzott. Szeretem a hazámat, és jó itthon lenni. Nem panaszkodom, szeretek itt élni, de vannak ötleteim, hogyan lehetne ez a hely még jobb. Olaszországban éltem tíz évig, ott is követtem a politikát, a római változásokat. Amiatt, mert kívülről és belülről is láttam Magyarországot, talán hozzá tudok tenni valamit a pozitív változásokhoz.
A negatív facebookos kommenteknél súlyosabb támadásoktól nem tart? Tóth Krisztinának például kutyaszart tettek a postaládájába pusztán azért, mert kritikusan nyilatkozott Az arany ember nőképéről.
Idáig még nem jutottam el fejben. A családom, barátaim azért féltenek. Én inkább arra számítok, hogy a támadóim azt fogják mondani, el lehet húzni, ha valami nem tetszik. Mit okoskodok én, ha itt se voltam eddig? Sokan nem tudják, hogy hét éve itthon élek, magyarországi cégem van, adófizető vagyok.
Ideje nagy részében társadalmi munkát végez, mondta az ATV-ben. Mik ezek a társadalmi munkák? A társasház?
A társasház elvitte a szabadidőm 90 százalékát az elmúlt két évben, olyan mélyen gyökerező problémákat kellett megoldani. Ennek nincs vége, most is épp közgyűlésre készülünk. Társadalmi munka a Margit-negyed program, a 99 Mozgalom, sőt a Társasházi Háztartás szaklapba is írtam már cikket. Itthon például az okoz nehézséget, hogy a felújítási támogatások háztartásokhoz, gyerekvállaláshoz kötöttek. Hogyan vehetnék ezeket igénybe a társasházak a közös tulajdonú területek felújítására? Változtatni kellene a társasházakra vonatkozó törvényeken, és sokkal több adatra lenne szükségünk a társasházi problémákról.
Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy önt nagyon érdeklik a társasházak, de egyáltalán nem érdekli a színészkedés.
Jelenleg így van! Köszönöm, hogy kimondta.
Ez egy ilyen időszak, picit eltávolodtam a filmezéstől. Ez a tizenöt év magával hozott egyfajta kiégést is, amiről merek beszélni. Volt, hogy évi három főszerepet játszottam, és heti szinten repültem országok között. Most jólesik, hogy egy helyben vagyok, élhetem a saját életemet.
Nem merném kijelenteni, hogy nem játszom többet, de más is érdekel. Olyan képességeimet is szeretném kamatoztatni, amiket színésznőként félre kellett tennem. Abban a munkában azért nincsenek feltétlenül kihasználva a szellemi kapacitásaid.
Leggyakrabban külföldi filmekben játszott, a legnépszerűbb magyar filmje a Megdönteni Hajnal Tímeát volt. Azután nem kapott itthoni szerepajánlatokat? Nem lehetett volna nálunk sokat foglalkoztatott filmszínésznő?
Nem alakult így, de ebben nekem is legalább akkora szerepem volt, mint a rendszernek. Nem kerestem a lehetőségeket, mert hívtak külföldről, és nekem megfelelt, hogy több nyelven játszhatok, több embert érnek el a filmjeim. Itthon is játszottam azért a Susotázsban, ami bekerült a legjobb tíz közé a rövidfilmes Oscar-díjért folyó versenyben, és az idei Friss Hús fesztiválon is volt egy rövidfilmem. Az itthoni ajánlatokat, amik érdekelnek, nem utasítom el, de nehéz együtt élni azzal a kiszolgáltatottsággal, ami a színészi munka sajátja. Vannak fizikai adottságaid, amik eleve alkalmassá tesznek egy szerepre, vagy kizárnak más szerepekből. Lássuk be, nincsen sok Hajnal Tímea-szerep.
Azért kérdeztem ezt, mert talán kevésbé tapasztalta volna a kiégést, ha itthoni produkciókban játszik, kiszámíthatóbb keretek között.
Nem gondolkodtam ezen. Az biztos, hogy évekig izgalmas és kalandos volt a sok külföldi utazás, de utána az ember lelkére telepszik, hogy folyton egyedül van, és két bőrönddel folytat élettársi viszonyt.
Beszéltünk politikai szerepvállalásról és színészetről, de a produceri munkáiról nem. Pedig ön az egyik producere az év elején bemutatott, Est című olasz nagyjátékfilmnek. Olasz fiatalokról szól, akik 1989-ben, néhány héttel a berlini fal leomlása előtt Kelet-Európába látogatnak. Hogyan került kapcsolatba ezzel a filmtervvel, és személyesen mennyit adott hozzá a produkcióhoz?
Egy filmfesztiválos ismeretség miatt gondoltak rám. Magyar koproducer céget kerestek, mert a film egy kis része itt forgott. Ez egy igaz történet, három, errefelé utazgató olasz fiatal kap egy megbízatást, hogy vigyenek el egy bőröndöt Romániába, amibe bele is mennek, mert nekik ez egy kaland, 18 évesek. Független, rendszeren kívüli filmről van szó, és így is rákerült az idei százas Golden Globe-listára. Folyamatban vannak az értékesítési tárgyalások, de nincs benne sztár, ezért rögtön egy alacsonyabb polcra kerülünk minden partnernél. De büszke vagyok a filmre, és arra is, hogy az újranyitó olasz mozikban a bemutatása hetén a negyedik helyen végzett az amerikai szuperprodukciók mögött. Bízom benne, hogy Magyarországon is be tudjuk mutatni ősszel, mert szerintem szeretni fogják.
Ez a film adott elegendő inspirációt, hogy folytassa a produceri munkát?
Egyértelmű, hogy ilyen filmeket továbbra is szeretnék csinálni, de ahogy mondtam, az Est rendszeren kívüli produkció. Olvasom a magyar producerek interjúit a hazai rendszerről, és úgy látom, azt is nagyon átszőtte a politika, nehéz lavírozni benne. Nemrég tárgyaltam a Filmintézettel, és én azt értettem ki a beszélgetésből, hogy idén már túl sok filmterv vár finanszírozásra, így nem sok esélyünk van nyerni.
Miről tárgyalt?
Az Est rendezője, Antonio Pisu új filmjéről, ami lehetne olasz–magyar koprodukció. De nem biztos, hogy meg tudunk felelni a vonatkozó filmtámogatási feltételeknek. Nem írhatjuk át a történetet Olaszországról Magyarországra.
Azt mondta, nem akar újra külföldön dolgozni. Nem fél attól, hogy a közéleti szerepvállalás miatt munkáktól esik el Magyarországon?
Eddig sem igen voltak nagyobb itthoni munkáim, a Hajnal Tímea hét éve volt. Úgy vagyok vele, ha félelemből kellene döntéseket hoznom, az régen rossz. Nincs veszítenivalóm, eddig sem hazai produkciókból éltem. Tökéletesen megértem azokat a művészeket, akik nem akarnak belefolyni az itthoni politikába, mert ők függenek a rendszertől, de én még azt is el tudom képzelni, hogy meglepetés ér, és felkérést kapok valakitől. Nem vagyok jós.
Gyakori esetnek látja itthon, hogy a szórakoztatóiparban dolgozó hírességek nyilvánosan a középen állásukat vagy politikai távolságtartásukat bizonygatják, miközben határozott politikai véleményük van?
Igen, és ez nem csak a színészekre igaz. Olyat is ismerek, aki elkötelezett az egyik oldalon, miközben otthon, a négy fal között rosszul van az egésztől.
Külföldön dolgozó magyar művészek általában bátrabban mernek megnyilvánulni politikai kérdésekben, mint akik itthon élnek. Ön észrevette magán, hogy miután hazaköltözött, óvatosabban kezdett nyilatkozni?
Persze. Amíg kint éltem és kívülről néztem az eseményeket, nem éreztem azt a fizikai közelséget, ami akár fenyegető is lehet – ez a postaládába tett fekália említett esete. Most is tervezek külföldi utat. Kíváncsi leszek rá, hogyan látják az olasz barátaim Magyarországot, mert minden nagyon más kívülről nézve, és arra is, hogy én mennyire beszélek majd ugyanennyire vehemensen az otthoni ügyekről, ha fizikailag távol vagyok.
A sztárságról nyilatkozta a már idézett indexes interjúban: „Én nagyon jó megfigyelő vagyok: láttam, hogyan működik ez a rendszer. Mindenkit bedarál. Nem véletlenül nevezik ezt tizenöt perc hírnévnek: egyik nap még én voltam címlapon, másnap már más. Minden nap kijön egy film, leszedik az óriásplakátokat, és másikat tesznek a helyükre. És tudjuk – pláne Magyarországon –, hogy egy letűnt korszak sztárjai éheznek, nem tudják fizetni a számláikat vagy öngyilkosok lesznek. Nem akartam, hogy velem is ez történjen.” A politikai show-business nem ugyanígy működik? Ezt is csak átmeneti tevékenységnek szánja?
Abszolút így működik, a kettő szerintem teljesen hasonló. Sajnos a politika is sokszor színjáték. Biztos vagyok benne, hogy most is az illúzióim visznek, az álmodozó énem. Meglátjuk, valójában hány akadály gördül majd elém, és hogy szélmalomharcot vívok-e. A személyiségemből adódik, hogy azt keresem, hol tudok alkotni, cselekedni.
Amerikát is azért untam meg, mert rájöttem, hogy egész héten üldögélek egy medence partján, és várom a telefonhívást, hogy mehetek-e castingra. Három év alatt az időm nagy része nem meghallgatásokkal telt el, hanem partikkal, vendégségekkel és semmittevéssel. Nem a színészi kvalitásaim számítottak, dekorációnak éreztem magam, és ez bosszantott.
Már más korban vagyok, ezért remélem, nem csak a külsőm alapján próbálnak besorolni az emberek ide vagy oda.
Mit gondol, mivel fog foglalkozni tíz év múlva?
Nehéz kérdés, mert beszéltünk a rövid ideig tartó sztárságról, de arról is, hogy mégis évtizedek óta ismert vagyok. Úgy tűnik, eddig sikerült átívelnem a változásokat vagy fordulópontokat. Annyit látok magam előtt, hogy továbbra is aktív nő leszek. Harcolni fogok. Nem vagyok, nem voltam és valószínűleg nem is leszek házi tündér, aki hátra tud dőlni, és elengedi saját magát vagy bármit, ami neki fontos.
Abban nem merne jósolni, hogy inkább a szórakoztatóiparban vagy a közéletben lesz aktív?
A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, Andy Vajna is kormánybiztos volt a Filmalap élén. Én nem tettem le olyan nagy dolgokat az asztalra, mint ő, hogy ilyen pozícióra törjek, de azt is gondolom, hogy új pozíciókra is szükség lenne a filmiparban, például a külföldi képviseletben. Engem több országban ismernek, beszélek nyelveket, akár tudnám is képviselni a magyar filmipart kint, vagy külföldi produkciók magyarországi forgatásáért lobbizni. Bár azt is mondtam, nem akarok újra külföldön élni. Úgyhogy ezt még meglátjuk.
