Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának nyitómondatával és a Székely Kriszta rendező által a hétfői tüntetésen elmondott beszéddel állt ki a homofóbia ellen a Katona József Színház a Facebookon. Székely Kriszta, aki a nyilvánosság előtt már sok éve felvállalta másságát, arról beszélt, milyen volt a kamaszkor, amikor a mainál sokkal kevesebb információhoz fértek hozzá a tinik a szexuális orientációval és nemi identitással kapcsolatban.
A kilencvenes évek második felében megkönnyítette volna az életünket, ha azon az egyetlen árva osztályfőnöki órán, ami az úgynevezett szexuális felvilágosításnak volt szentelve, és amin rettegve és mindennél jobban vágyva gondoltunk arra a napra, amikor ez a szex dolog majd megtörténik velünk, ott elmondta volna valaki, hogy nem, hogy heteró van és homoszexuális van, hanem, hogy a szexualitás gyönyörű, színes és személyre szabott sajátunk és egész életünkben velünk van fejlődik, változik
– áll a posztban. Székely hiányolta azt is, hogy a felvilágosítás során szó essen a szexualitás érzelmi vetületeiről, arról pedig pláne nem volt szó, hogy hogyan tudja megvédeni magát „középkorú, nős, fehér férfiak szexuális zaklatásaitól”, pedig ebből bőséggel kijutott neki. A témát ennyire tabusítő közegben aztán nem csoda, hogy aztán úgy alakult, hogy a Dallas című örökbecsűben hallotta először egyáltalán azt a szót, hogy homoszexuális.
Azonnal megkérdeztem a rám vigyázó felnőtteket, hogy mi az a homoszexuális. Azt mondták, hogy amikor az ember a saját neméhez vonzódik. Ma is emlékszem arra az érzésre ahogy a mellkasomban felszakadt a szorongás. Hogy annak, ami vagyok, van neve? Tehát vagyok. Lázasan ízlelgettem a szót. Homoszexuális. Jó, hát nem a legszebb szó, de legalább van
– emlékezett vissza.
