Az animációs film a végtelen birodalma. Buzz Lightyear, a Toy Story űrhajós hősének elhíresült jelmondata – „A végtelenbe, és tovább!” – arra is utal, hogy animációs technikával bármit el lehet mesélni, mindent meg lehet mutatni, az alkotóknak csak a saját képzeletük szabhat határt. Éppen ezért egy animációs művész élete lehetősége, ha a túlvilágról csinálhat filmet: elképzelheti és meg is mutathatja, hogyan nézhet ki a Nagy Azután.
Így hívják a halál utáni állapotot a Pixar legújabb filmjében. A Nagy Azután egy vakító, fehér kapu, amely felé örökmozgó rámpa vezet, aki pedig eléri a fényt, olyan zizzenés kíséretében távozik a semmibe, mint amilyet a lepkék adnak ki, mikor túl közel merészkednek az égő lámpaizzóhoz. A rámpán Joe Gardner utazik, a New York-i zenetanár és soha fel nem fedezett dzsesszzongorista. Joe-t éppen élete legszebb napján éri a Bolondos dallamok-rajzfilmekbe illő korai halál, néhány órával azelőtt, hogy lehetősége lenne fellépni egy manhattani klubban.
Nem véletlen, hogy a túlvilág felé masírozó lelke kétségbeesetten próbál visszajutni a Földre, Joe testébe. Annyi más elégedetlen halottal ellentétben Joe-nak össze is jön a dolog, miután találkozik egy másik lázadó lélekkel, aki külsőre úgy néz ki, mint Casper, a barátságos kis szellem, a hangja viszont egy középkorú fehér nőé (eredetiben Tina Fey-t, a magyar szinkronban Sallai Nórát halljuk). Mint mondja, azért beszél így, hogy minél jobban idegesítse a többieket.
A pici és morcos lélek neve Huszonkettes, és a Nagy Azutánnal párban létező Nagy Azelőtt régi lakója – hogy mennyire régi, jól mutatja a neve, mert amikor Joe odalátogat, valahol a száznyolc milliárd lélek körül jár a számláló. A Nagy Azelőttben várakoznak a lelkek arra, hogy megkapják a személyiségüket és azt az utolsó szikrát, ami az emberi élethez kell. Ezután indulhatnak el a Földre, csakhogy Huszonkettes váltig állítja, hogy őt nem érdekli a Föld, nincs kedve élni, jól elvan a Nagy Azelőttben. Mindenféle kalamajka után azonban ő és Joe mégis a Földön kötnek ki. A gond az, hogy Huszonkettes kerül Joe testébe.
A Lelki ismeretek tehát nemcsak a halál utáni élet lehetőségeiről és a nyughatatlan lelkek örök alkudozásáról szóló filmek sorát gyarapítja, hanem a testcserés vígjátékok hagyományába is illeszkedik. A két téma nem először keveredik egy történeten belül: a Pixar animációja leginkább a negyvenes évekbeli Here Comes Mr. Jordan és annak legismertebb remake-je, az Ép testben épp, hogy élek alaphelyzetére rímel, ám mindenféle romantikus bonyodalmak nélkül. A Lelki ismeretek tétje nem az, hogy kivel ismerkedik meg Huszonkettes Joe testében, hanem hogy a két főhős rájöjjön, miért érdemes élni.
Igaz, hogy a Wall-E, a Fel! vagy az Agymanók is ugyanannyira szólt felnőtteknek, mint gyerekeknek, ám azokban több volt a kedves, szerethető figura, akikkel könnyű volt azonosulni. A Lelki ismeretek mindkét főhőse elég ellenszenves: Joe önző és rögeszmés, Huszonkettes goromba és magának való. Egymást sem szívelik, de kénytelenek összefogni, és együtt eljuttatni Joe-t a nagy koncertjére. A cselekmény nagy része azonban nem ezt a kalandot követi, hanem a túl- és elővilági élet absztrakt figuráit és éteri helyszíneit mutatja be, az élet értelméről folytatott filozofikus beszélgetésekkel tarkítva.
Az érzelmi és filozofikus síkon kibomló konfliktusok miatt a Lelki ismeretek az Agymanókhoz hasonlít legjobban a stúdió korábbi produkciói közül. A rendező is ugyanaz, Pete Docter, akit John Lasseter dicstelen távozása után a Pixar első emberének neveztek ki, de kerített rá időt, hogy a 2016-ben elkezdett Lelki ismereteket befejezze (társrendezőként Kemp Powers drámaíró volt a segítségére). Eddig is lehetett tudni, mostantól azonban végképp egyértelmű, hogy Docter napjaink legjelentősebb hollywoodi rendezői közé tartozik, aki a Toy Story egyik ötletgazdájaként, a Szörny Rt. és a Fel! író-rendezőjeként a fősodorbeli 3D-animáció hatalmas sikereiért felelt. Az Agymanók és a Lelki ismeretek alapján egyre inkább absztrakt témák érdeklik, de korábbi rendezéseinek nyoma is ott van az új filmen: a nagyvállalati menedzsmentként bemutatott túlvilági élet a Szörny Rt. világát, az azonosulásra kevéssé csábító főhősök a Fel!-t juttatják eszünkbe.
Ám a Lelki ismeretekbe jutott elég újdonság is bőven. Sőt, a film csak úgy buzog az ötletektől.
Ugyanakkor a Lelki ismeretek a Pixar első, fekete főhőst mozgató története, zenés film és hamisítatlan New York-mozi is egyben. A pompás arányérzékkel megírt forgatókönyv, a remek ritmus és a magabiztos rendezés kell hozzá, hogy a rengeteg ötlet és ihletforrás ne oltsa ki egymást és ne tegye zagyvasággá a végeredményt.
Mégis az a legfontosabb, hogy a Lelki ismeretek vezérfonala kristálytiszta marad. Az alkotók alapvető emberi kételyeket fogalmaznak meg. Nem adnak egyértelmű válaszokat – sosem tudjuk meg például, mi volna Joe valódi hivatása –, de olyan formát választanak az eszmefuttatáshoz, amellyel új nézőpontot és inspirációt kínálnak a közönségnek. Ez felvillanyozó művészi eredmény. Hogy a Lelki ismeretek még emellett ellenállhatatlanul megható is, az meg csak a szokásos Pixar-profizmus.
Lelki ismeretek (Soul), 2020, 100 perc. 24.hu értékelés: 9,5/10.
