Kell, hogy legyen kedvenc fogkrémünk, különben elsodornak minket az események
– mondja Misi, a férj a Hét kis véletlenben. A ráció ritka pillanata ez abban a filmben, amelyben szinte minden esemény értelmetlenül és logikátlanul következik be, a hősök érzelmi motivációiról, döntéseik hátteréről csak homályos magyarázatot kapunk. Ehelyett a Hét kis véletlenben:
- elszavalják Goethe Tündérkirályát, németül,
- Básti Julit és Bezerédi Zoltánt egérnek öltöztetik,
- a halott nagymama elmesél egy romantikus történetet a deportálásról,
- leszbikus szerelmesek meztelenül locsolják egymást a kerti slaggal a tornácon,
- a szereplők családi fotói mellett kint lóg a falon a cowboykalapos Dzsudzsák Balázs képe a 2016-os foci Eb-ről.
Gothár Péter tizenhét éve nem rendezett filmet, talán emiatt is zsúfolt bele a visszatérésébe mindent, ami a kiesett időben eszébe jutott. Új filmjét már azután mutatják be, hogy felszínre kerültek a rendező zaklatási botrányai, és ha pontos információkat nem is, nagyjából képet kaphattunk a színésznők testi és lelki megalázására építő, bántalmazó rendezői módszeréről. A kipattant ügyek hatására Gothárt kirúgták a Katona József Színházból, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemről (tettei pedig munícióval szolgáltak azoknak, akik az SZFE „modellváltásnak” nevezett erőszakos einstandján munkálkodtak, sikerrel).
Az a posztkádári kisrealizmusból kiinduló, ám egészen a dilinyós dadáig ívelő, abszurd hangnem, amelyet Gothár megcéloz, sokkal inkább otthonra talált volna Szomjas György, Szőke András és Grunwalsky Ferenc filmjeinek társaságában, mint ma. Nem tudom, mi most az uralkodó korstílus, pláne, hogy a magyar filmben létezik-e ilyesmi, de abban biztos vagyok, hogy nem Gothár Pétertől fogom megtudni.
A Hét kis véletlen története az utóbbi harminc évben bármikor játszódhatna, annak ellenére, hogy egyetlen erős jelzést azért kapunk benne arra nézve, hogy kortárs történetről van szó. A névtelen lány, akit Mészáros Blanka alakít (a filmben Albánnak nevezik, de nem ez az igazi neve), londoni diákmunkából tér haza Magyarországra, és a Dunakanyarban merő véletlenségből összetalálkozik gyerekkori énektanárnőjével. Újra felveszik a kapcsolatot, mi több, egymásba szeretnek. Albán előbb beköltözik Gertrúd otthonába, amit a nő férjével és kamaszfiával oszt meg, majd ketten továbbállnak, és megpróbálnak egy párként új életet kezdeni.
Ennyi az, ami érthető és világosan elmesélhető a történetből. A többi viszont szándékosan széteső epizódok füzére. Misi, Gertrúd férje Mikulásnak öltözik, máskor meglesi fürdés közben a néma szomszédasszonyt (Börcsök Enikőnek utolsó filmszerepében egyetlen említésre méltó jelenete van, abban viszont élmény nézni az arcát). A tizenhat év körüli Zolika különleges kamerájával fotókból gyárt mozgóképeket, közben Albán iránti gerjedelmét igyekszik palástolni. Albán és Gertrúd ellátogatnak a lány szüleihez, akik vérre menő vitát folytatnak egy német szó kiejtéséről, majd egérmaszkot öltenek. Megjelenik Gertrúd halott édesanyjának szelleme, és elmeséli, hogyan menekült meg 1944-ben a náciktól.
Az egymáshoz lazán vagy sehogyan sem kapcsolódó szituációk erős drámai csúcspont nélkül érnek véget.
Ezt a Hét kis véletlen hangi világa is megtámogatja, amelyben egymásra rakódnak zenei rétegek, énekelt és elmondott szövegek, a család konyhájában pedig – frappáns ötlettel – azután is tovább kattog a vekker, hogy az ebéd elkészültével lecsapják. A jelenetek közé fekete-fehér snittek, Gothár-önidézetek, manipulált archív fotók ékelődnek, a dialógusok Esterházy-, Ottlik-, Rejtő– és egyéb szövegeket hasznosítanak újra.
A jelölt és jelöletlen idézetek összekeverése, a széttartó formanyelv, a töredékességre építő elbeszélés a posztmodern egyik – a filmekben már jó ideje nem divatos – megközelítését jelenti. Gothár Péter a magyar posztmodern művészet áttöréséhez járult nagy filmjeivel, az Ajándék ez a nappal és minden idők egyik legcsodálatosabb magyar mozijával, a Megáll az idővel. Később szorosra fonta a szálakat a posztmodern irodalmunk jelképének számító Esterházy Péterrel, aki két filmje, az Idő van és a Tiszta Amerika forgatókönyvét írta. Ezek már nem arattak osztatlan sikert, de nem is csorbították a rendező tekintélyét.
A kilencvenes évekbeli Gothár-filmeket azonban már csak azok követték nagy figyelemmel, akik különösen szívükön viselik a magyar film sorsát. A Bodor Ádám novellájából készült A részleg szikárabb és fegyelmezettebb volt, mint a korábbi filmek, a Haggyállógva Vászka viszont éppen, hogy meseibb és szabálytalanabb. Ezek újszerű és érvényes módon építették tovább az életművet, a Melodráma és a Paszport, pláne az Amerikai szépség kínos remake-jeként készített Magyar szépség viszont mintha máris kihullott volna a filmes emlékezet rostáján.
A Gothár-filmek közös pontja a hősök elvágyódása, ami rendszerint sikertelen menekülési kísérletekben ölt formát. Ebből a szempontból a Hét kis véletlen is illik a sorba. Gertrúd, a szeretetlen házasságban élő, középkorú hősnő az újrakezdés esélyét látja meg Albánban. Kapcsolatuk ábrázolása meglehetősen ízléstelen, vagyis pont olyan, ahogy egy hetven fölötti magyar férfi elképzelheti két nő szerelmes együttlétét, meztelen locsolkodással a teraszon és ételek elrendezgetésével az intim testtájakon – Mészáros Blanka különösen rosszul jár ezzel a szereppel, Rezes Judit jobban meg tudja őrizni a méltóságát.
Ám a romantikus viszony, illetve a kamaszfiú Albán iránti vonzalma kevésbé érdekli a rendezőt, mint a kapaszkodók nélküli, értékvesztett mindennapjaink bemutatása. A történet középpontjában álló család valamiféle klasszikus műveltségeszmény jegyében éli az életét, Bartók-zeneműveket elemeznek és Van Gogh nevének helyes kiejtéséről polemizálnak, a férj pedig eleve kottarestaurálással, egyházizene-kutatással vagy valami hasonló, többnyire csak filmforgatókönyvekben létező munkával tölti a napjait.
Fontos gondolat, érdemes filmet csinálni róla. A megvalósításba azonban hiba csúszott. A kisebbik baj, hogy a film átgondolt és következetesen használt stíluseszközei idejétmúltak, unalmasak és anakronisztikusak. A nagyobb gond, hogy Gothár a működőképes ötleteit is fáradt humorú, frusztrálóan idegesítő és kínosan szexista jelenetekben adja elő. Nézzük inkább újra a Megáll az időt!
Hét kis véletlen (2020), 105 perc. 24.hu értékelés: 3,5/10
