Hozleiter Fannyt legtöbben bloggerként ismerték meg, Mosolyka – kerekesszékkel (nélkül) a világ címen 2009-ben indult oldala hozta meg szerzőjének az ismertséget, ám a blog az utóbbi időben háttérbe szorult, illetve átköltözött a közösségi médiába, szerzőjének ugyanis új projektjeivel kellett foglalkoznia. Vegán receptjeiből termékcsalád lett, miközben motivációs előadásokat tartott, és az utóbbi hat évet egy monstre vállalkozás határozta meg: Mosolyka és férje, a Sankó – A Kék Unikornis művésznéven ismert Tóth Sándor kitalálták, hogy filmet készítenek a történetükről.
A Mosolyka – Majd helyett MOST című film el is készült, május 15-én a széles közönségnek is bemutatják, mi viszont már a premier előtt láthattuk a leginkább motivációs nagyjátékfilmként kategorizálható alkotást, amely – ha filmként vannak is hibái – vállalkozásként, emberi összefogásként mindenképpen főhajtást érdemlő sikertörténet. Ami aligha lepte meg azokat, akik akár egyetlen posztját is olvasták, vagy akiknek bármi fogalmuk is van Hozleiter Fanny karakteréről, makacs kitartásáról, tettvágyáról. A film tulajdonképpen egy szerelmi sztori: Mosolyka és Sankó története a megismerkedéstől a villámgyorsan felpörgő összeköltözésen, házasságon át a közös munkával, élményekkel és nehézségekkel telt hullámhegyes-völgyes mindennapokig, és az elképzelt, remélt közös jövőig, némi múltidézéssel.
2013-ban jelent meg a Te döntesz című könyvem, ami nagyon hamar bestseller lett, és hamar jött is az igény, hogy jó, de mi történt azóta. A könyv után ismerkedtem meg Sankóval, és gyorsult fel a világ, mert jött az összeköltözés, az esküvő és a párban élés, ami merőben más volt, mint előtte. Könnyelműen azt mondtam, hogy könyvet írni már tudom milyen, az nem kihívás, mi lenne, ha a folytatást filmben mutatnánk meg. Azt nem gondoltam, gondoltuk, hogy ekkora kihívás lesz a film, valószínűleg, ha az elején tudjuk, mi vár ránk, nem vágunk bele, de szerencsére nem tudtuk, és el sem hittük azoknak, akik fel akartak rá készíteni
– mondta a kezdetekről Hozleiter Fanny, aki szerint a film, még a rengeteg nehézséggel együtt is határozottan megérte az erőfeszítéseket. A Majd helyett MOST erősen saját projektje a főszereplő párosnak, kiegészülve Zoli Vekony zenész-producerrel, így tulajdonképpen a filmnek három rendezője van. Ám az eredeti terv nem pont ez volt: szerettek volna valamelyest klasszikusabb filmkészítési utat bejárva filmes szakemberekkel együtt dolgozni, ám ezen a fronton nem kapták meg azt a támogatást, amire vágytak.
„Élénken él bennem, ahogy egy neves filmessel szemben ültünk két éve. Megnézte az akkori anyagokat, és percekig nem szólt. Csak ott ültünk és vártuk a reakcióját.
Izgatottak voltunk, lelkesek és tele álmokkal. Aztán jött a hidegzuhany. Abban bíztunk, hogy meglátja benne, amit mi a színészekkel és alkotókkal együtt, de nem. Nem kertelt, szerinte kukába való az egész.
Emlékszem a mondata után az első levegővételemre. Abban benne volt a csalódottság és valahogy az erő is, egy kis hang azt súgta: »Ez egy vélemény. Hagyod, hogy kettétörje az álmod?« Tisztelettel és elfogadással jöttem ki tőle, nem akartam győzködni. Nem volt könnyű és felhőtlen a hazaút és az éjszaka sem, de ma már hálával tartozom a véleményéért, mert így még nagyobb belső hittel tartottam ki mellette” – idézte fel Mosolyka, aki ekkorra már meglehetősen elkötelezett volt a film mellett, hiszen már ekkor is több évet dolgoztak rajta. Ugyan a magyar filmek klasszikusan sok ideig készülnek, a Majd helyett MOST hat éven át tartó munkálatai azért szokatlanul hosszúnak számítanak, ennek oka leginkább az volt, hogy az előkészületek nagyon sok időt és energiát kívántak, a költségvetés előteremtése pedig a vártnál is keményebb feladatnak bizonyult.
„Több száz prezentálás, utazás, felkeresés, tárgyalás. Illetve egy néhány perces jelenettel mi napokat dolgoztunk: a helyszín berendezése, bevilágítása – azt is Zoli csinálta –, felvenni több szögből úgy, hogy mindannyian elégedettek legyünk, jó legyen a fény, tudjuk a szöveget, hiteles legyen, éppen ne fúrjanak a szomszédban, ha az egyikünk nem volt erős a jelenetben, akkor újra vegyük, és közben legyen ebéd, ki legyen fizetve a parkolóóra, és még sorolhatnám” – meséli Hozleiter Fanny.
A film költségvetésének előteremtése hat éve egy közösségi finanszírozási kampánnyal kezdődött, ahol hárommillió forint gyűlt össze. Ez arra volt elég, hogy felvegyenek egy kétperces jelenetet, amit megmutathattak a színészeknek és a további potenciális segítőtársaknak. A film összesen ötvenmillió forintból készült, ami, mint Mosolyka kiemeli, nagyon kevés pénz ahhoz képest, hogy egy átlagos magyar film nagyjából 350 és 700 millió közötti összegből gazdálkodik. Tízmillió forintot tizenöt kisebb-nagyobb cég támogatásából szedtek össze, illetve sok saját forrást is tettek a megvalósításba. Emellett kiemelik azt is, hogy nagyon sok szívesség és baráti ár kellett a film megvalósításához a résztvevőktől, úgy a helyszín, mint az eszközök vagy az önkéntes segítség terén. A színészek – köztük Csuja Imre, Udvaros Dorottya, Mácsai Pál, Kálloy Molnár Péter, Szabó Győző – szabadidejükben vagy nagyon jelképes díjazásért vállalták a szereplést.
Ez egy igazi összefogás volt. Udvaros Dorottya azt mondta, ha bármit is hozzá tud tenni, örömmel teszi. Mácsai Pál kiemelte, hogy őt a forgatókönyv fogta meg, lehettünk volna mi bármennyire cukik, ha az nem jó, akkor nem tekint szakmai szemmel ránk, de az is rendben volt, így igent mondott, Csuja Imre pedig azt mondta, hogy az ilyen pillanatokért is éri meg élni, hogy ilyeneket valósíthatunk meg együtt.
„Amikor pedig már éreztük, hogy kimerültünk anyagilag és energiában is, de a film még nem olyan, amilyennek megálmodtuk, akkor állt mellénk Gattyán György üzletember. Vele évekkel korábbra nyúlik vissza az ismeretségünk: amikor az egyik legnehezebb időszakom volt, ő csendben teljes vállszélességgel támogatott, hogy a fejlődésre és az álmaimra tudjak koncentrálni. Az első olyan autót, amibe kerekesszékkel be tudtam gurulni, és nem kellett órákat fagyoskodnom vagy megsülnöm az akkor még nagyon ritkán járó alacsony padlós buszokra várva, szintén neki köszönhetem” – mondta el Hozleiter Fanny. Emellett az NFI is beszállt a filmbe annak befejezése után: a már elköltött és megszerzett költségvetés egy részének 25 százalékát kapták vissza a Filmintézet forrásaiból, ezt a visszatérítést most gyakorlatilag a film fesztiválnevezéseire, forgalmazására és marketingjére költik. Apropó forgalmazás: a film itt is a járatlan utat választotta, és a klasszikus mozis, tévés, vagy nagy streaming-platformokon történő disztribúció helyett saját felületen fut majd. Az ok: az alkotók nem akartak elveszni a zajban. Erről Mosolyka így beszélt:
„Arcpirító ajánlatokat kaptunk még – de ez például a fesztiváldíjak után is változhat –, így inkább úgy döntöttünk, hogy saját felületen adjuk meg a filmnek azt, amit tudunk, és így fogja megtalálni azokat a nézőket, akik értéket látnak benne egy többezredik film helyett. Úgy érezzük, azzal, hogy az interneten néhány kattintásra dögivel van elérhető film – hogy jogosan vagy jogtalanul, az más kérdés –, nagyon lecsökkent a filmek értéke. Amit az emberek megnéznek másfél-két óra alatt, abban átlagban legalább ötven ember kőkemény, többéves munkája van benne – esetünkben jóval kevesebb ember munkája, szétosztva több évre.”
Úgy éreztük, hogy vagy beállunk a sorba, vagy emelt fővel mi adjuk meg az értékét és a megbecsülését a csapatunk munkájának, azoknak, akik mellénk álltak. Ha nem is váltjuk meg egyik napról a másikra a filmes világot, akkor is mi vagyunk a felelősek, hogy mit teszünk az alkotásunkkal.
A Mosolyka – Majd helyett MOST május 15-én debütál a mosolyka.hu oldalon.
