Az Oscar-gálát gyakran érte az a kritika, hogy túlnyújtott, unalmas, tele fölösleges show-elemekkel. Az idei, sok szempontból rendhagyó ceremóniát nem lehetett ilyesmivel vádolni. A legteátrálisabb része még talán a vörös szőnyeges bevonulás volt, amikor érkeztek a sztárok, és felvételről lejátszották a legjobb betétdal kategória jelöltjeinek előadását. Maga a díjkiosztó viszont a korábbiaknál sokkal tempósabban ment, ami cserébe meglehetősen hangulattalanná tette az egész eseményt. Komolyabb bakik, ugyanakkor nagyobb izgalom nélkül telt el a bő három óra. Persze az akadémiának, és az általuk megbízott Steven Soderberghnek nem volt könnyű dolga, hiszen a koronavírus miatt eleve speciális előírásokkal, több helyszínen kellett megrendezni az eseményt, de a végeredmény elég hervasztó lett. Azt pedig szinte senki nem értette, miért nem a legjobb film kategóriája volt az utolsó, ahogy általában lenni szokott, ehelyett a legjobb férfi főszereplő kategóriájával zártak, noha tudni lehetett, annak a legnagyobb esélyesei különböző okokból nincsenek jelen, így alig, hogy bejelentették a győztes Anthony Hopkins nevét, kurtán-furcsán le is zárult a gála.
Az eredmények viszont kellő arányban keverték a papírformát és a meglepetést. Az egyik látványos trend, hogy a dél-koreai Élősködők tavalyi tarolása után tovább erősödtek az ázsiai filmesek. Ami például nem sikerült az Élősködők színészeinek, az sikerült a szintén koreai Yuh-Jung Younnak, aki a Minariért elhozta a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat. Az ő köszönőbeszéde volt az egész gála egyik legbájosabb pillanata, egyrészt kedvesen beszólt a díjat átadó Brad Pittnek, hogy bezzeg a forgatáson nem látta őt (pedig ő volt a film producere), majd közölte, hogy ő a világ másik oldalán él, és csak a tévén szokta nézni az Oscar-gálát, de számára az is csak olyan, mint bármelyik tévéműsor.
Hogy most tényleg itt állok, azt el se hiszem. (…) Nem hiszek a versenyben. Hogy nyerhetnék Glenn Close-zal szemben, akinek annyi alakítását láttam?
– mondta.
Az est legnagyobb győztese azonban A nomádok földje és a kínai-amerikai Chloé Zhao, aki mind az adaptált forgatókönyvért, mind a rendezésért megkapta az Oscart. Utóbbi kategóriában ő volt a második nő, aki valaha győzött, az üvegplafont először Kathryn Bigelow szakította át 2009-ben A bombák földjén című háborús filmjével.
Mindig megtaláltam a jót az emberekben, akikkel találkoztam, bárhová is mentem a világon. Tehát ez mindenkinek szól, akinek van hite és bátorsága megtartani a jót önmagában és egymásban, bármennyire is nehéz ezt megtenni. Ez nektek szól – ti inspiráltok, hogy folytassam
– mondta Zhao a rendezői Oscar átvételekor.
És A nomádok földje menetelése ezzel nem ért véget: ahogy sejthető volt, az amerikai álom fonákját bemutató road-movie hozta el a legjobb filmért járó díjat, és Frances McDormand lett a legjobb női főszereplő a filmben nyújtott alakításáért. McDormand ezzel harmadik Oscarját nyerte, amire a legjobb női főszereplő kategóriában eddig egyedül Katharine Hepburn volt képes. Ráadásul nem csak a film főszereplője, de producere is volt, így ő vette át az est fődíját is: rövid és velős beszédében arra buzdított mindenkit, hogy térjenek vissza a filmnézéshez, majd farkasüvöltéssel adott nyomatékot mondandójának.
McDormand színészi diadala természetesen megérdemelt, de egyben azt is jelenti, hogy sajnos nem kapott díjat Vanessa Kirby, akit Mundruczó Kornél első angol nyelvű filmje, a Pieces of a Woman főszerepéért jelöltek. Ez meglepetésnek aligha nevezhető, az már inkább, hogy Anthony Hopkins megkapta második Oscarját a The Father főszerepéért. Na nem azért, mert ne lenne zseniális a filmben, inkább azért, mert mindenki azt hitte, hogy a tavaly elhunyt Chadwick Bosemannak fogják posztumusz kiosztani utolsó szerepéért. Több nagy sztár is hoppon maradt az este folyamán: sem Gary Oldman (Mank), sem Glenn Close (Hillbilly Elegy) nem kapott díjat, pedig utóbbinak ez már a nyolcadik jelölése volt, és még egyszer sem nyert. Close az est egyik legfurább mozzanatával vigasztalódhatott: egy ponton hangulatfokozásként zenei kvízjátékba kezdtek a jelenlévő sztárokkal, a végén pedig Close felpattant a székéből és riszálni kezdett. A jelenet furcsaságát csak fokozta, hogy ezután rögtön az elmúlt év elhunytairól megemlékező In Memoriam montázs következett.
A Netflix a rekordnak számító 35 jelöléséből vétül hetet tudott díjra váltani, amivel a legeredményesebb stúdió lett az idei gálán. Igaz, idén sem sikerült győznie a legjobb filmes kategóriában, amire már évek óta hajt, sem a forgatási, sem a marketingköltséget nem szokta kispórolni belőle. Ennek ellenére érezhetően az Oscar legnagyobb iparági játékosává vált, és nem kérdés, hogy jövőre is rá fog hajtani pár presztízsfilmmel az Oscarra. Az persze kérdés, hogy mennyien lesznek még kíváncsiak az évek óta egyre kevesebb nézőt vonzó gálára. Az idei szervezés egyetlen erénye, hogy gördülékeny volt, de ezen túl sok mindent nem tudott felmutatni, ami egész biztos kevés lesz az elpártolt milliók visszacsábításához. A járvány lecsengésével valami újat kell kitalálni, de legalábbis visszatérni a hagyományos, látványosabb, viccelődős, házigazdával levezényelt formátumhoz. Íme a díjazottak teljes listája:
Legjobb film
The Father
Judas And The Black Messiah
Mank
Minari
A nomádok földje
Ígéretes fiatal nő
Sound Of Metal
A chicagói 7-ek tárgyalása
Legjobb rendező
Chloe Zhao (A nomádok földje)
David Fincher (Mank)
Thomas Vinterberg (Még egy kört mindenkinek)
Emerald Fennell (Ígéretes fiatal nő)
Lee Isaac Chung (Minari)
Legjobb férfi főszereplő
Chadwick Boseman (Ma Rainey: A blues nagyasszonya)
Riz Ahmed (Sound of Metal)
Anthony Hopkins (The Father)
Gary Oldman (Mank)
Steven Yeun (Minari)
Legjőbb női főszereplő
Carey Mulligan (Ígéretes fiatal nő)
Frances McDormand (A nomádok földje)
Viola Davis (Ma Rainey: A blues nagyasszonya)
Andra Day (The United States vs Billie Holliday)
Vanessa Kirby (Pieces of a Woman)
Legjobb női mellékszereplő
Maria Bakalova (Borat Subsequent Moviefilm)
Glenn Close (Vidéki ballada az amerikai álomról)
Olivia Colman (The Father)
Amanda Seyfried (Mank)
Yuh-Jung Youn (Minari)
Legjobb férfi mellékszereplő
Daniel Kaluuya (Judas And The Black Messiah)
Sacha Baron Cohen (A chicagói 7-ek tárgyalása)
Leslie Odom Jr. (One Night In Miami)
Paul Raci (The Sound of Metal)
Lakeith Stanfield (Judas And The Black Messiah)
Legjobb adaptált forgatókönyv
Borat Subsequent Moviefilm
The Father
A nomádok földje
One Night in Miami
A Fehér Tigris
Legjobb forgatókönyv
Judas and the Black Messiah
Minari
Ígéretes fiatal nő
Sound of Metal
A chicagói 7-ek tárgyalása
Legjobb operatőri munka
Mank
A nomádok földje
A kapitány küldetése
A chicagói 7-ek tárgyalása
Judas and The Black Messiah
Legjobb vágás
The Father
A nomádok földje
Ígéretes fiatal nő
Sound of Metal
A chicagói 7-ek tárgyalása
Legjobb eredeti filmzene
Az 5 bajtárs
Mank
Lelki ismeretek
Minari
A kapitány küldetése
Legjobb eredeti betétdal
Io Sì (The Life Ahead)
Speak Now (One Night In Miami)
Fight For You (Judas and The Black Messiah)
Hear My Voice (A chicagói 7-ek tárgyalása)
Husavik (Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története)
Legjobb hang
Sound of Metal
A kapitány küldetése
Mank
Lelki ismeretek
A Greyhound csatahajó
Legjobb jelmez
Emma
Ma Rainey: A blues nagyasszonya
Mank
Mulan
Pinocchio
Legjobb díszlet
Mank
The Father
Ma Rainey: A blues nagyasszonya
A kapitány küldetése
Tenet
Legjobb smink és haj
Ma Rainey: A blues nagyasszonya
Mank
Vidéki ballada az amerikai álomról
Pinocchio
Emma
Legjobb vizuális effektus
Love and Monsters
Mulan
Tenet
Az éjféli égbolt
Ivan, az egyetlen
Legjobb animációs film
Lelki ismeretek
WolfWalkers
Előre
Lunaria – Kaland a Holdon
Shaun, a bárány és a farmonkívüli
Legjobb animációs rövidfilm
Burrow
Genius Loci
Ha bármi történik, szeretlek
Opera
Yes-People
Legjobb nemzetközi film
Még egy kört mindenkinek
Better Days
Quo Vadis Aida?
The Man Who Sold His Skin
Kollektíva
Legjobb rövidfilm
Feeling Through
The Letter Room
The Present
Two Distant Strangers
White Eye
Legjobb dokumentumfilm
Time
Crip Camp
The Mole Agent
Tanítóm, a polip
Kollektíva
