Az Igazság Ligája rendezői változata azért különleges, mert a stúdiótól visszakapta az alkotói függetlenségét, már jóval azután, hogy a film korábbi változatát bemutatták a moziban. Milyen következményei lehetnek ennek a döntésnek? Milyen szerepet játszhatnak egy ilyen helyzetben akár a rajongók, akár a streaming-szolgáltatók?
Zack Snyder: Tényleg különleges a mi esetünk, és én is abban bízom, hogy talán lesz valamiféle, ezen a filmen túlmutató hatása. Viszont azt is érdemes látni, hogy milyen sok különböző tényező együtt állása kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk az Igazság Ligájával. Amikor az emberek arról találgatnak, „vajon mostantól a rajongók mondják majd meg, milyen filmek készüljenek”, általában nem veszik számításba az összes körülményt. A streaming-szolgáltatók, mint a mi esetünkben az HBO Max, új bemutatási lehetőséget teremtettek.
Deborah Snyder: Én is imádok moziba menni, és nagyvásznon nézni filmeket, de be kell látnunk, hogy a streaming-cégek jelenleg bátrabb döntéseket hoznak. Kiszélesedett a tartalomkínálat, és producerként nyilvánvalóan örülök, hogy olyan filmek készülhetnek el, amik korábban esélyt sem kaptak. Mi sem ülnénk itt ma, ha nem lennének a streaming-szolgáltatók.
Ha meg akarjuk keresni, hol csúszott félre az önök és a Warner stúdió kapcsolata, az egyik lehetséges kezdőpont a Batman Superman ellen premierje és a rémes kritikák, amiket az a film kapott. Emlékezetes, hogy a Rotten Tomatoes weboldalon a kritikák összesítése alapján nagyon alacsonyra értékelték a filmet, és ez hozzájárult a bukásához, mert a stúdiók nagyon odafigyelnek ezekre a honlapokra. Önök szerint hogyan alakítja a filmek fogadtatását az azonnali visszajelzésre alapuló, a kritikusok véleményét számszerűsítő rendszer?
D. S.: Akkoriban azért nem ez volt az egyetlen bajunk. A Batman Superman ellen megosztó film volt, sokaknak nem tetszett, hogy leromboljuk azt a képet, amit kialakítottak a kedvenc szuperhőseikről. Mi viszont újra akartuk építeni a személyiségüket, ez volt a célunk az Igazság Ligájában. Ha eleve megdicsőült hősökként találkozunk velük a film elején, akkor nincs hova eljutniuk a történet végére. Ráadásul a korábbi filmmel szemben nagyon komoly elvárásokat támasztottak a rajongók, főleg, hogy viccesebbnek kellene lennie, nem ennyire komor hangvételűnek. Ők azért utálták a Batman Superman ellent, mert nem azt kapták, amire vártak, az pedig már nem érdekelte őket, mi van helyette a filmben. Sose felejtsük el, mekkora anyagi tétje van ezeknek a filmeknek. Zack döntései ennek fényében különösen kockázatosak voltak.
Egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy Jason Momoát válasszuk Aquaman szerepére, aki a képregényekben fehér bőrű, szőke hajú figura. Gal Gadot mint Wonder Woman sem volt egyértelmű választás, ma viszont el sem tudnánk képzelni másokat ezekben a szerepekben. A stúdió mindig inkább azt szerette volna, hogy kockázatkerülő megoldásokat válasszunk, és a Batman Superman ellen minden volt, csak nem kockázatkerülő.
Z. S.: Azt is sokan támadták az interneten, hogy Ben Afflecket választottuk Batmannek. Ha viszont ma utánaolvasol különféle netes szavazásoknak, Ben nagyon előkelő helyen szerepel a „ki volt a legjobb Batman?” kérdésben. Látok egy folyamatot, hogy a rajongók kérik vissza maguknak a szuperhősfilmjeiket, és igenis nyitottak az egyéni megközelítésekre. Én mindig is úgy álltam hozzá a DC-filmekhez, hogy ezek az én személyes munkáim, hiába hatalmas költségvetésű filmek. Hosszú távra terveztem, és örültem volna, ha kibonthatom azokat az elképzeléseket, amelyeket alaposan átgondoltam.
D. S.: Az acélember óta ugyanazt a szuperhősvilágot építjük. Christopher Nolan kérte fel Zacket annak a filmnek a rendezésére, és már akkor is azt szerettük volna, hogy ezeket a hősöket valóban küzdeni lássuk. Hogyan lesz komoly tétje egy Superman-történetnek, aki a tökéletesség és a hősiesség mintaképe? Úgy, ha képtelen elfogadni, ki is ő. Ez a szemlélet az Igazság Ligájában is tükröződik, és remélem, a rajongók értékelni fogják.
Zack, változtak az elképzelései a filmről azután, hogy 2017-ben otthagyta a produkciót?
Z. S.: A kiszállásunk után rögtön készítettem egy vágatot a filmből, és alapvetően ezt láthatják most a nézők. A kész film tehát azt tükrözi, ahogy eredetileg is tekintettem erre a történetre. Persze, erre forgatás közben hatott a stúdióval vívott csatározásom – ha valaki nagyon figyelmesen nézi a filmet, a felbukkanó újságoldalakon, szalagcímeken a saját érzelmi hullámvasutamra vonatkozó utalásokat talál. A színészek és a karakterek miatt viszont folytattam a munkát, ameddig tudtam. Bólogattam a stúdió kéréseire, aztán a forgatáson igyekeztem azt csinálni, amit én akarok. Biztos voltam benne, hogy jó úton járok a filmmel. Ez a stratégia vezetett odáig, hogy ott kellett hagynom a produkciót, de oda is, hogy most a befejezett filmről beszélgethetünk.
D. S.: Nekem ez a történet a kitartásról szól. Elkészült egy film, ami egy csomó szempontból elképzelhetetlen volt, hogy elkészüljön. Ehhez kellettek a rajongók, és kellett az is, hogy megtanuljuk, miként filmezhetünk a járvány alatt. Hiába volt egy nagyjából kész vágatunk, még rengeteg számítógépes effektet kellett elkészítenie a stábnak, ezen kívül készre kellett írni és felvenni a kísérőzenét. Mindenki kivette a részét abból, hogy az az Igazság Ligája, amelyet mi kitaláltunk, végleges formát öltsön. A legtöbb munkatársunk a moziba került változaton is dolgozott, így olyan volt az újrakezdett munka, mint egy osztálytalálkozó. És összekötött minket a közös trauma, mert ők is átélték azt a borzalmas időszakot velünk az eredeti forgatás idején.
A film nagy részét 2016–2017 folyamán forgatták, egy jelenetet viszont hozzáforgattak az új változathoz. Milyen volt a járványidőszakban dolgozni, és miért volt szükség a pótforgatásra?
D. S.: Amikor forgattunk volna, a szakszervezetek még azon tanakodtak, milyen biztonsági, egészségügyi előírásokat kellene betartani a járványhelyzetben. Őket meg kellett várnunk. Az is nehezítette a helyzetünket, hogy a színészeink teljesen különböző helyeken voltak. Három napig tartott a pótforgatás, de ezalatt nem tudtunk mindenkit egy helyszínre terelni.
Ezra Miller, aki Villámot játssza, Londonban forgatta a Legendás állatok második részét. Annak a filmnek a stábja vette fel a jelenetét, úgy, hogy Zack Zoomon keresztül rendezett. Ilyet még nem csináltunk.
Kiderült, hogy Ben Afflecket és Jared Letót sem tudjuk összeszervezni, de nem csúsztathattuk el a forgatást, mert a számítógépes trükkökre is elég időt kellett hagynunk a csapatnak. Eredetileg 2020 karácsonyára már trükkökkel együtt be akartuk fejezni az anyagot, végül idén január végéig tudtuk húzni az időt. Szóval nem volt könnyű menet, viszont csodás volt újra találkozni azokkal, akikkel négy éve dolgoztunk ezen a filmen, és újra jelmezben látni a szereplőinket.
Z. S.: Azért ragaszkodtam a szóban forgó jelenethez, mert az általam elképzelt DC-szuperhősvilágban Batman és Joker is szerepel, viszont a filmekben még nem találkozhattak. Úgy éreztem, a rajongók megérdemelnének egy katartikus pillanatot, amikor ők ketten egyszerre tűnnek fel.
Más olyan jelenet is van, aminek különösen örül, hogy belekerült ebbe a verzióba?
Z. S.: Nagyon szeretem azt a jelenetet, amikor bepillanthatunk Barry Allen, a Villám hétköznapjaiba. Azt is imádom, amikor Villám olyan gyorsan fut, hogy „lefutja az időt”, tiszta pszichedélia az a rész. Úgy általában eléggé pszichedelikusnak látom a filmet, gondoljanak csak a Cyborg komputer-elméjében játszódó jelenetekre. És hadd említsek még valamit: örültem, hogy Bruce Wayne-t kevésbé komor és számító figuraként mutathatjuk meg. Most sokkal jobban látszik, hogy hisz ebben a csapatban és abban, hogy megmenthető a világ. Korábban úgy ismertük meg őt, mint aki mindig azt várja, hogy rosszabbra forduljanak a dolgok. Szép utat jár be a filmben.
Szóba került a rajongók szerepe abban, hogy ez a film elkészülhetett. Sokan viszont arról írnak, a rajongók egy része sértő módon támadja azokat, akik nem értenek egyet velük, és a rajongói közösség bizonyos szempontból toxikus.
D. S.: Az egyet nem értésnek megvannak a civilizált formái, és elfogadhatatlan, ha a véleménye miatt érnek valakit támadások. Tény, hogy online olyasmit vágnak egymáshoz az emberek, amit arccal és névvel nem vállalnának, és biztosan nem mondanák ugyanazt szemtől szemben a másiknak. A mi filmünk esetében is kialakult egy kisebb rajongói mag, amelyet joggal nevezhetünk toxikusnak. A rajongóink többsége viszont valósággal csodát tett. Nemcsak arról van szó, hogy a közösségi médiás tevékenységükkel, a figyelemfelhívó akcióikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a film elkészülhessen. Azért is hálásak vagyunk, hogy felhívták a figyelmet az öngyilkosság megelőzésével foglalkozó szervezetekre. Annak az összegnek a fele, amelyből kiplakátolták és hirdették ezt a filmet, az AFSP, a legnagyobb ilyen amerikai alapítvány számlájára ment. Eddig félmillió dollárt gyűjtöttek össze nekik, és egymillió a cél. Ez fantasztikus.
Zack, a filmjei elején és végén található zenés montázsokról kérdezném. Úgy tűnik, ezek a klipszerű jelenetek nagyon fontosak önnek, és az Igazság Ligájában is megtalálhatók. Ezeket az alkotói folyamat melyik fázisában találja ki?
Z. S.: Így van, fontosak nekem ezek a részek, és nagyon hamar, amikor elkezdek foglalkozni egy filmmel, már ezeken a jeleneteken is gondolkozom. Egy filmet az határoz meg, mennyire jó az eleje meg a vége. Minden filmemhez van egy füzetem, amibe lerajzolok egyes jeleneteket, a nyitó zenés montázsokat minél részletesebben. Itt van mögöttünk egy könyvespolc tele ezekkel a rajzos füzetekkel.
D. S.: Nem mondtad, hogy a főcímeket már azelőtt megrajzolod, hogy dolgozni kezdenél a film többi részén.
Z. S.: Igen! Májusban jön ki az Army of the Dead című filmünk, aminek megint csak nagyon jellegzetes főcíme lesz. Azt is imádtam csinálni. Valamelyest a Watchmen felütésére fog hasonlítani.
Zack egy régebbi interjúban említette, hogy a kedvenc filmjei között van az Excalibur és a Mad Max 2. Mindkét film hatása erősen látszik az Igazság Ligáján. Mennyire támaszkodott ezekre a filmélményeire, és mennyire a képregényes előzményekre, a szuperhősös műfajra?
Z. S.: Igyekeztem megtartani az egyensúlyt a képregényes és az azon kívüli inspirációs források között. Nyilván nagyon fontos volt a számomra a szuperhős-mitológia, és ez látszik is a filmen. De általában véve is érdekelnek az antik mítoszok és a középkori legendák. Ha megnézzük az Excaliburt, egyértelmű, hogy John Boorman is sokat merített a mítoszok atmoszférájából, az elbeszélésmódjukból. Az Arthur-mondakör legismertebb része is a harcosok társaságának összekovácsolódásáról szól, tehát ilyen szempontból is adódik a párhuzam az Igazság Ligájával – Superman például könnyen megfeleltethető Arthur királynak. A Mad Max 2 pedig a legfantasztikusabb posztapokaliptikus film, amit ismerek. Mindig vissza tudok kanyarodni hozzá, ha egy pusztulás szélére sodródott világot akarok bemutatni.
Most, hogy bemutatták a Snyder-verziót, mi lesz az Igazság Ligája moziváltozatával? Megfér majd az új filmmel, vagy elképzelhető, hogy törlik a Warner katalógusából?
Z. S.: Ezt elsősorban a Warner stúdió dönti el, meg persze a közönség. De tetszik, amire céloz!
Bírnám, ha a moziváltozatot egyszerűen törölnék a létezésből, ha jönne valami vírus, ami megkeresi és törli a világ számítógépein megtalálható Igazság Ligája-moziverziót. Nos, erre nincs sok esély.
