A Facebook és a TikTok korából nézve ugyan történelmi távlatnak tűnik, pedig ha belegondolunk, nem is volt olyan rég, hogy egy hazai fejlesztésű közösségi háló uralta a magyar internetet. Az iWiW-nek fénykorában – vagyis alig több mint egy évtizeddel ezelőtt – 4,6 millió regisztrált felhasználója volt, és napi másfélmillió látogatót kellett kiszolgálnia, aztán persze nem bírta tartani a lépést az amerikai techóriásokkal, ami látványos összeomláshoz, végül az oldal 2014-es lekapcsolásához vezetett. Ám az iWiW története korántsem ért véget ezzel, egyedülálló adatbázisát ugyanis a mai napig kutatók használják.
Kapcsolataink térképe
Hatalmas szerencse, hogy ez megvan és kutatható, mert azt gondoljuk, hogy az iWiW adatbázisa híven reprezentálja a magyar társadalom kapcsolathálózatát – mondta a 24.hu-nak Lengyel Balázs, a Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének és a Corvinus Egyetem munkatársa, aki számos kollégájával együtt immár 2013 óta használja kutatásokhoz a magyar közösségi háló adatait. Az adatbázis nyilván teljesen anonim, ám a település szintű lakhelyadatok szerepelnek benne, ami azért kulcsfontosságú, mert így a sok százmillió kapcsolatból álló hálózat az ország térképére is szépen ráhúzható. Lengyel szerint az anyag egyik nagy értékét épp a Magyarország-specifikussága adja, ám általános elméleti törvényszerűségek kimutatására is kiválóan alkalmas. A rendkívüli adatbázis nélkül elképzelhetetlen lett volna a nemrég publikált kutatásuk is, amelyben azt vizsgálták, vajon befolyásolhatja-e egy város földrajzi adottsága a benne lakók kapcsolatrendszerét és jövedelmi egyenlőtlenségeit.
Régóta foglalkozom hasonló kérdésekkel. Például azzal, hogy a társadalmi kapcsolataink, az interakciók, barátságok, hogy kivel dolgozunk közösen és kivel kommunikálunk, hatással van-e a gazdaság és technológia fejlődésére. Úgy gondoljuk, hogy igen, mert a tudásunkat a kapcsolatokon keresztül osztjuk meg egymással. A hálózatoknak vannak bizonyos szerkezeti tulajdonságaik, amik segítik a gazdasági fejlődést, mert az információ hatékonyan tud áramolni az emberek között. Az viszont kevésbé volt kutatott eddig, hogy az egyenlőtlenségeket is tudjuk-e így modellezni, számolni
– mesélte a kezdeteket Lengyel, aki egy kollégájával, Ságvári Bencével közösen kezdte el vizsgálni ezt az izgalmasnak ígérkező kérdést három-négy évvel ezelőtt. Menet közben többen csatlakoztak a kutatáshoz legkülönfélébb tudományterületről, országokból és intézményekből, név szerint Johannes Wachs (WU Wien), Tóth Gergő (ELKH KRTK), Riccardo Di Clemente (University of Exeter), valamint Jakobi Ákos (ELTE TTK) és Kertész János (CEU) vett részt az évekig tartó projektben. A csapatban akadt földrajzos, fizikus és adattudós is, így mindenki hozzáadta a maga részét a meglehetősen interdiszciplináris kutatáshoz.
Eredményeik azt igazolták, hogy jelentős összefüggés van a kapcsolathálózatok töredezettsége és az egyenlőtlenségek alakulása között. A tanulmány szerint azokban a magyar városokban, ahol a kapcsolathálózat szegregált volt, 2011 és 2016 között jobban nőttek a jövedelemegyenlőtlenségek. De érdekes módon ez az összefüggés csak ott érvényesült látványosan, ahol már eleve jelentősek a gazdasági különbségek. Ha tehát az egyenlőtlenség egy településen nem ér el bizonyos szintet, akkor a kapcsolatháló szegregáltsága sem jár együtt az olló gyorsabb szétnyílásával. Ellenkező esetben viszont egyértelműen megfigyelhető a jövedelmi egyenlőtlenég fokozódása. Köznapi nyelvre ezt valahogy így lehetne lefordítani:
Folyó szeli ketté
Ennek fényében fontos kérdés, vajon milyen tényezők befolyásolják a kapcsolati hálók töredezettségét. Bebizonyosodott, hogy például a földrajzi adottságok komoly szerephez juthatnak ebben. A kutatásban részt vevő Jakobi Ákos már korábban is feltárt efféle összefüggéseket, akkor még országos szinten: az iWiW kapcsolati térképébe „belezoomolva” tisztán láthatóvá vált, hogy a Balaton északi partján fekvő települések között sűrű szövésű az ismeretségi háló, és ugyanígy a déliek között is, ám a két part között már egész más a helyzet és alig-alig van kapcsolat. Hasonló volt a helyzet a Börzsöny esetében, ahol maga a hegyvonulat két jól elkülönülő kapcsolathálózatra osztotta szét a környékén élő embereket. A most publikált kutatásban Johannes Wachs és Tóth Gergő munkájának köszönhetően azt is alá tudták támasztani, hogy ugyanez a jelenség akár egy-egy városon belül is megfigyelhető:
Az akadály itt is lehet földrajzi – például, ha egy folyó szeli ketté a települést –, de hasonló töredezettséggel járhat egy belvároson áthaladó vasútvonal vagy forgalmas út is, különösen, ha csak elvétve akad felüljáró. Tanulmányukban ezt két magyar megyeszékhely, Veszprém és Kaposvár összehasonlításával szemléltetik. Míg előbbinél a belváros homogén egységet alkot, amelyet elkerül a vasút és a főutak, addig utóbbi esetében a főút és a vasút is átszeli a várost, ráadásul keresztül folyik rajta a Kapos-folyó, emiatt sokkal szétszabdaltabb a város térbeli szerkezete is. Lengyelék azt látták, hogy ezt a különbséget szépen leképezi a két település társadalmi szerkezete: a kaposváriak kapcsolathálója jóval töredezettebbnek bizonyult, mint a veszprémi lakosoké.
Van-e kisbolt a környéken?
Ám a kapcsolatrendszer alakulásában nemcsak a városban felbukkanó földrajzi és fizikai akadályok játszhatnak szerepet, de az is, hogy milyen könnyen férünk hozzá a szolgáltatásokhoz. Itt olyan helyekre kell gondolni, ahol az emberek általában találkoznak: kisbolt, kávézó, könyvtár, mozi stb. Lengyel szerint az eredményeik abba az irányba mutatnak, hogyha a szolgáltatások a város központjában sűrűsödnek, akkor szegregáltabb lesz a kapcsolatháló, ha viszont egyenletesebben oszlanak el a városban, akkor a háló is egységesebb. A cikkben ezt két kisebb város, Szentendre és Ajka példáján mutatják be: Szentendrén jóval koncentráltabban tömörülnek a városi szolgáltatások, ennek megfelelően nagyobb is a kapcsolatszerkezet töredezettsége, mint Ajkán.
A szolgáltatások eloszlásának hálózatelméleti szerepe azért különösen fontos, mert ez az, ami a legnagyobb gyakorlati haszonnal járhat a döntéshozók számára, már ha azok szeretnék mérsékelni a városon belüli egyenlőtlenségeket. A földrajzi adottságok ugyanis hiába játszanak fontos szerepet, szinte képtelenség azokat befolyásolni, és olyan gigantikus infrastrukturális beruházásokra is csak nagy ritkán van lehetőség, ami érdemben javíthatja a városrészek közti átjárhatóságot: például főutakat levinni a föld alá, vagy hosszabb szakaszokon keresztül sűríteni a vasúti felüljárókat. Az infrastruktúra-fejlesztés ráadásul nem várt, ellentmondásos hatásokkal is járhat: egy elővárosi vonat például egyfelől segíti a kint élők belvárosba való bejutását – ezzel több találkozást és nagyobb társadalmi keveredést ösztönözve –, ugyanakkor a vasút fizikai akadályt is képez, ami így épp a szegregáltságot növeli. A rövid távon leginkább előmozdítható cél ezért a szolgáltatások egyenletesebb eloszlása lehet a településen belül. Ha erre hangsúlyt helyeznek a várostervezés során, az talán a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenésével is együtt járhat.
A kapcsolatokat ugyan nem lehet szabályozással formálni, de a városban elérhető szolgáltatások és a fizikai korlátok felszámolása megteremthetik a találkozások és interakciók lehetőségét, ezek pedig hosszú távon hatásosak lehetnek
– írják a kutatás eredményeit összegző közleményben.
A csapat sikerének egyik fontos jele, hogy tanulmányukat egy rangos nemzetközi folyóirat, a Nature Communications fogadta be. Ez a jól ismert Nature lapcsalád egyik tagja, mégpedig az, amelyikben a nagyon interdiszciplináris kutatások jelennek meg. Főleg a természettudományos témák kapnak teret náluk, csak nagy ritkán szoktak adatközpontú társadalomtudományos cikkeket is befogadni. Lengyel Balázs szerint a szakmában nemzetközi szinten is ritka alkalom, hogy társadalomtudós bejusson a lapba, ami aztán meghatározó befolyással lehet a kutatási témára. Ezért van rá esély, hogy az egyenlőtlenségek jövőbeli hálózatos kutatásai számára fontos példa lesz Magyarország és az iWiW.
