Ismét felépítik az egykor világhírű Erzsébet Sósfürdőt Újbudán címmel jelent meg az Indexen szerda este a hír, miszerint nemsokára újjászületik Európa egykor harmadik legnagyobb forgalmú gyógyfürdője, a helyzet ennyire azonban mégsem egyértelmű.
Az írás röviden az intézmény történetét is bemutatja: az 1853-ban még zöldségtermesztőknek otthont adó területen egy gazdálkodó, Schleisz György egy öntözésre szánt kút kiépítésekor fedezte fel, hogy a felszínre törő víz nem édes, hanem sós, az Unger Ferenc patikus által végzett vizsgálatok pedig bebizonyították:
A férfi azonnal megvásárolta a telket, majd 1855-ben fürdőházat, illetve ivócsarnokot építtetett rá. A munkálatok során fény derült arra, hogy a területen nem egy, hanem három forrás is található. Az Erzsébet királyné, Hunyadi Mátyás, és a Szép Ilonka nevű források tulajdonjoga száznegyven évvel ezelőtt Heinrich von Mattonira (Mattioni Henrik), a több csehországi fürdőt, így a legendák övezte karslbadit (Karlovy Vary) is kézben tartó dúsgazdag vállalkozóra szállt, aki a kontinens elsőszámú gyógyintézményét álmodta meg a területre.
A terveket a kor egyik legmagasabban jegyzett magyar építésze, a Várkert Bazárt, a Szent István-bazilikát, illetve az Operaházat megálmodó, de a Budavári Palotán is dolgozó Ybl Miklós (1814–1891) készítette el, a következő évben pedig megindult a régi fürdőház két szárnnyal való bővítése.
Az így létrejött komplexumban negyvennégy kádfürdő (cink-, és rézkádakkal), négy márvány-ülőmedence, illetve hideg-meleg vizes zuhanyzók kaptak helyet, de a fürdő lényegi részétől északra álló szálloda is további szobákkal – néhányban az akkor még ritkaságnak számító fürdőszobának is jutott hely! – bővítették, de ezzel párhuzamosan létrejött az igazgatóságnak illetve az étteremnek otthont adó Vilma-, és Ilona-villa, az orvosi lak, illetve a kápolna és a gépház is – olvasható az Ybl Miklós Virtuális Archívum oldalán. Ybl jól láthatóan teljesen szabad kezet kapott a tervezés során, így az oszlopokon nyugvó folyosókkal (kolonnád) díszített épületek parkjában fedett sétányok, sőt, egy jégvermek fölé épített mesterséges domb is született, aminek tetejére egy gloriettet állított.
Az építkezés során a mai Bikás park területén újabb négy forrást találtak: a Szent István, a Deák Ferenc, a Széchenyi István, illetve a Mattioni keresztnevét kapott Heinrich részben szintén a fürdőt látta el, gyógyító vizét azonban egy palackozóüzem is használta, majd exportálta azt Európa legtöbb országába.
A változatos betegségek kezelésében sikereket elérő vállalkozás a századfordulóra Európa legnagyobbjai közé emelte az Erzsébet Sósfürdőt, ami körül lassan villanegyed alakult ki. A környék beépítése jócskán rontotta a kutak hozamát, de az ürömbe némi öröm is vegyült: 1943-ban 536 méteres mélységben 49°C hőmérsékletű termálvizet találtak, amit az ország első nőgyógyászati fürdőkórháza próbált volna igába hajtani. A terveket végül a második világháború fejleményei söpörték el, helyettük pedig 1947-1950 között megszületett a Fővárosi Tanács 362 ágyas Tétényi úti Kórháza.
A második világháborút súlyos sérülések nélkül túlélő intézmény halálos ítéletét a Rákosi-kor derekán mondták ki, épületei pedig 1954-re adták át helyüket a Szent Imre Kórház addigra már kiépülni kezdett együttesének. A források egy részét ezután még felhasználták az 1950-ben született tanuszoda vízutánpótlásánál, de néhány évvel később az egész kórház fűtését a hőforrásokkal próbálták megoldani. Ez végzetes hibának bizonyult, hiszen a csövekben lerakódott ásványi sók előbb csak a hatékonyságot rontották, majd alig két év alatt a teljes rendszert használhatatlanná tették – írja az Index.
A Bikás park alatti forrásokat az 1972-1984 közt megszületett őrmezői lakótelep építése tette tönkre – derül ki a XI. kerület Kerületi Építési Szabályzatából (KÉSZ), a kórház Halmi utca felé néző oldala alatt fekvő,
A terveket 1988-ban leporolták – ekkor tízemeletes szállodát álmodtak meg ide -, de a rendszerváltás után a Fővárosi Közgyűlés is felkarolta az ügyet: 2003-ban tízezer négyzetméternyi munkaterületet jelölt ki erre a célra, a munkák azonban nem kezdődtek meg, sőt, az álom három évvel később egyszerűen lekerült a közgyűlés napirendjéről. Nemrég azonban felcsillant némi remény arra, hogy a gyógyvíz újra utat talál magának a felszín felé, hiszen a tíz éve az intézmény élén álló miniszterelnöki megbízott, Bedros J. Róbert februárban a következőt nyilatkozta az Origónak:
A szuperkórház-beruházás lehetővé teszi, hogy a termálvizet ismét hasznosítsuk, és a gyógyfürdőt újraépítsük, hozzá pedig gyógyszállót kapcsoljunk, amely a Szent Imre Kórház szabad kapacitásainak terhére az intézmény bevételeit is növelheti a gyógyturizmus révén. Ez hatalmas előrelépést jelentene Újbuda lakóinak, valamint a környező kerületekben és településeken élők termálvizes gyógykezelésében is.
Kérdés azonban, hogy a forrás vizét
A projekt az Origo már említett cikkében látható, a hosszú évek óta dédelgetett dél-budai centrumkórházat mutató látványtervek valóra válásáig nyilvánvalóan egy helyben topog majd, hiszen a mai Szent Imre Egyetemi Oktatókórház elmúlt évtizedekben született épületeinek üressé kell válniuk ahhoz, hogy bármiféle új építésre, vagy az azokhoz helyet teremtő bontásra sor kerülhessen.
Kérdéseinkkel a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház sajtóosztályát is megkerestük. Levelünkre a főigazgató, és egyben a dél-budai centrumkórház ügyének miniszterelnöki megbízottja, Bedros J. Róbert reagált, aki kijelentette:
A Dobogón 2022 tavaszán induló szuperkórház-építés megnyitja a lehetőségét annak, hogy a termálvizet a DBC 2026-ra tervezett átadása után ismét hasznosítsuk és a gyógyfürdőt idővel újraépítsük. A szándék tehát megvan, de a konkrétumokról egyelőre még korai lenne beszélni. A tervek szerint a Szent Imre Kórház társintézményként működik majd a Dél-budai Centrum mellett: itt látják el a krónikus, továbbá a műtét előtti előkészítésre és a műtét utáni rehabilitációra szoruló betegeket. Ehhez a majdani társkórházhoz kapcsolódhat majd egy gyógyszálló,
így az 1855-ben alapított, majd nagyra nőtt Sósfürdő utóda legkorábban a 2020-as évek végén fogadhat majd látogatókat.
