A történet úgy indult, mint egy kellemetlen „savanyú a szőlő”-ügy: a kispályás a nagy presztízsű szervezet ellen harcol, amiért a nagyok nem engedik maguk közé. Mostanra viszont fejek hullhatnak a botrány nyomán, mely a legrosszabbkor, az idei évi Golden Globe-gála előtt egy héttel robbant ki. Történt ugyanis, hogy 2020 augusztusában egy norvég újságíró, bizonyos Kjersti Flaa trösztellenes pert indított a HFPA ellen, amiért az többszöri jelentkezése és minden szempontból kvalifikált volta ellenére sem vette fel a soraiba. Ez önmagában nevetségesen kevés lett volna, ám Flaa keresete nem csupán arról szólt, hogy őt nem vették fel a szervezetbe, hanem egy sokkal általánosabb és nagyobb léptékű problémára, a HFPA-ban jelen lévő korrupcióra irányította rá a figyelmet. Gyakorlatilag azzal vádolta meg a szervezetet, hogy illegális kartellként működnek, távol tartják a képzettségben és tapasztalatban is megfelelő jelentkezőket, ezzel ellehetetlenítik a sajtómunkások hozzáférését a hollywoodi sajtóeseményekhez, monopolizálják a hollywoodi tudósítások piacát. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben a HFPA tagjai megkérdőjelezhető anyagi támogatásokhoz jutnak, konkrétan több ezer dolláros juttatásokat kapnak azoktól a filmstúdióktól, tévéhálózatoktól és hírességektől, akiknek aztán díjakat osztogatnak.
A keresetben Flaa úgy fogalmazott, a HFPA a „korrupció kultúráját” építette ki, ahol mindezt a hallgatás törvénye rejti el a nyilvánosság elől. A per tehát, bár laikusként elsőre apró kellemetlenkedésnek tűnhetett, valójában nagyon is komoly fenyegetést jelentett a HFPA-nak, így a szervezet komoly tűzerővel indult harcba Flaa ellen. Aki el is bukott: 2020 novemberében a bíróság a HFPA-nak adott igazat. (Kjersti Flaa egyébként nem adta fel, némi módosítással újra beadta a keresetét, ezúttal egy spanyol újságíró, Rosa Gamazo is csatlakozott hozzá.) Igen ám, de a szervezet tagjai között az elejtett kereset ellenére is akadtak páran, akikben megpendített valamit Flaa akciója, akik örömmel láttak volna némi változást a szervezet működésében. Őket szólaltatta meg a Los Angeles Times, és az alapján, amit elmondtak, és ahogy az egész ügyhöz álltak, nagyon úgy tűnik, hogy a perben elhangzott vádaknak nagyon is volt valóságalapja – már az is beszédes, hogy minden nyilatkozó csak neve elhallgatásával mert megszólalni, mondván, tartanak a megtorlástól. Hallgatás törvénye, ugye.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A HFPA egyébként nem most kerül először botrányok kereszttüzébe, a szervezet nem egyszer a saját díjátadó gáláján kapta a szúrásokat, visszafogott heccelődéstől az egészen karcos véleményekig, sőt Gary Oldman egy alkalommal azt javasolta a szakmának, hogy bojkottálják azt a „buta játékot”, amit a Golden Globe – amelyet szerinte „kilencven pöcsét verő senki” ítél oda – képvisel. Ám a szervezet így is erős tudott maradni, és maga Oldman is örömmel vette át első Golden Globe-ját a fenti nyilatkozat után alig négy évvel. Élcelődés ide vagy oda, érdekes kérdés, hogy hogyan lett ekkora jelentősége a Golden Globe-nak, amit egy mikroszkopikusan pici tagsággal bíró, és egyáltalán nem szigorúan véve szakmai szervezet ítél oda. Nyolcvanhét fő, ráadásul nem nyolcvanhét felfoghatatlan vagyonú pénzember, vagy cégvezető, vagy politikus, nem, nyolcvanhét újságíró, márpedig az újságírók, főleg a kulturális és szórakoztatóipari újságírók nem a kimondottan veszélyes vagy befolyásos tagjai a társadalomnak – magam is az vagyok, tehát talán állíthatok ilyet. Csak viszonyításképpen: az Oscar-díjakról döntő amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia, amelyre röviden csak Akadémiaként vagy AMPAS-ként szoktunk hivatkozni, a legutóbbi, 2020-as adat szerint kilencezer-kilencszázhuszonegy főt számlál, és közülük szinte mindenki adhat le szavazatot. Tehát közel tízezer szavazó az Oscaron, és nem egészen kilencven a Golden Globe-on – mégis, közel egyenrangúnak számít a két díj.
A Globe a legfontosabb momentum az Oscarhoz vezető úton, és ha belegondolsz, hogy egy ilyen pici csoport hozza meg ezeket a döntéseket, az elég sokkoló. A gond valójában az, hogy a stúdióknak szükségük van rájuk
– fogalmazott az LA Times egyik forrása. És a gála csak az egyik fele a tortának: a szervezet épp azért lehet ennyire befolyásos, mert a tagjai újságíróként olyan szakmai lehetőségekhez jutnak, amilyenhez nagyon kevesen és nagyon ritkán jutnak, ezzel pedig kezükben tartják annak jogait, hogy a Hollywoodban történtekről beszámoljanak. Ők juthatnak a nagypályások közelébe információkért, interjúkért, exkluzív tartalmakért – mindenki más legfeljebb őket szemlézheti. Nem beszélve arról, hogy mindezzel milyen elképesztő kényeztetés jár: egzotikus helyszíneken megtartott sajtóesemények, forgatási látogatások, melyek során ötcsillagos szállodákban szállnak meg, ahogy pedig a Golden Globe közeleg, úgy érkeznek egyre-másra az ajándékok és a vacsora- és partimeghívások. Magyarán a stúdiók és tévéhálózatok komoly pénzeket áldoznak arra, hogy bevásárolják magukat a Golden Globe-ért, és az azzal járó presztízsért és marketingerőért folyó versenybe, némi túlzással „vesznek” maguknak egy díjat. Mindenki jól jár, a Golden Globe pecsétje egy cím, egy alkotó neve mellett eladhatóbbá teszi azt, és minden alkotó és a stúdió ázsiója is nő tőle, a HFPA tagjai meg élvezik az exkluzív lehetőségeket szakmailag és az ötcsillagos kényeztetést emberileg.
A Los Angeles Times több mint ötven emberrel beszélt, köztük hét olyannal, aki vagy jelenleg tagja a HFPA-nak, vagy korábban volt az, emellett bírósági beadványokat és belső üzleti dokumentumokat nézett át, emellett belső kommunikációs anyagokhoz is hozzáférést szerzett. Amit találtak, az pedig messze túlmutat azon, hogy milyen belső ellentétek kavarognak a szervezetben, de még a Golden Globe legitimitásának kérdésein is: adócsalási ügy lehet a dologból. A HFPA ugyanis egy nonprofit szervezet, amely ráadásul adómentességet élvez – így aztán nehezen védhető, hogy a lap cikke alapján a tagoknak mintegy kétmillió dollárt (ez forintban közel hatszázmillió lenne, hangsúlyozom ismét, összesen nyolcvanhét tag között elosztva) fizettek ki a 2020 júniusával véget ért üzleti évben különböző bizottságokban való részvételért és egyéb feladatok ellátásáért. Ez az összeg ráadásul alig három év alatt a duplájára nőtt.
Szép gondolat, hogy pénzt vegyünk el egy tévécsatornától és fordítsuk jó célra, tandíjakra meg filmek felújítására, de ma már az a szellemiség, hogy fejjük meg a szervezetet, és tegyük el a pénzt
– fogalmazott a lap egyik forrása. Miközben a szervezet továbbra is tartja magát ahhoz, hogy egyetlen korábbi hasonló vádat sem bizonyítottak bíróságon, a vádaskodók csak a HFPA jóhírét akarják meghurcolni, a tagok javadalmazása pedig megfelel bármely másik, hasonló nonprofit gyakorlatának.
Visszatérve a Golden Globe korábbi botrányaira: akad többek között konkrétan „megvásárolt” díj is. 1982-ben egy Pia Zadora nevű színésznő vehette át az év felfedezettjének járó Arany Glóbuszt a Butterfly című, a kritikusok által szétcincált filmért, majd nem sokkal később kiderült, hogy Zadora férje, egy Meshulam Riklis nevű gyémántkereskedő milliárdos a szavazás előtt néhány HFPA tagot vendégül látott Las Vegas-i kaszinójában. A gálát akkoriban sugárzó CBS tévécsatorna meg is vált a közvetítési jogoktól – de ezzel nem ők voltak az elsők, korábbi etikai aggályok miatt a CBS előtt sugárzó NBC is így tett. A díjátadó történetét gyakorlatilag végigkísérték a hasonló botrányok a Zadora-ügy előtt, és azóta is. Cikkek sora élcelődött a hírességeket istenítő, minden apró előnnyel megvásárolható tagságon, a HFPA pedig rendre megpróbálta gatyába rázni a renoméját, de mindig jött egy újabb necces ügy ajándékokkal megvásárolni próbált díjakról, jelölésekről, akadtak kisebb skandallumok és perek egyaránt.
Most is ugyanez a kotta ismétlődik, csak nagyobb léptékben. A HFPA vagyonokat költ arra, hogy a tiszteletre méltó, komoly és felelősségteljes szervezet imidzsét építse, ösztöndíjakat indít, jótékonykodik, a sajtószabadságról szervez konferenciát, és így tovább. A mostani botrány ezt a munkát áshatja alá, megkérdőjelezve a Golden Globe hitelességét és értékét, valamint a mögötte álló szervezet etikusságát: hiszen mennyire tekinthető szakmai iránytűnek egy díj, amit egy korrupt szervezet ítélt oda, mely az LA Times cikke szerint a források egy részét direktben a tagok zsebébe irányítja. A cikk egyik megszólalója szerint azért ugrott meg a HFPA-ból kiszivattyúzott pénzek nagyságrendje, mert a média- és társadalmi trendek változása nyomán máshogyan már nem lehet pénzzé tenni a tagsággal járó előnyöket:
Egy interjú Robert Downey Jr.-ral vagy Angelina Jolie-val már nem olyan értékes manapság. Tehát ezek az emberek nem gazdagok, és nem tudják a sztorijaikat sem túl sok pénzért eladni, de legalább lóghatnak hírességekkel, szép hotelekben lakhatnak és jó bulikba járhatnak
– mondta a lap egyik HFPA-közeli forrása. A konkrét pénzbeli juttatások pedig az idősebb HFPA-tagoknak jó nyugdíjalap, a többieknek pedig megbízható bevételi forrás.
A cikk egy belsős riportra hivatkozva például arról ír, a szervezet két tucat olyan tagja, aki az idegen nyelvű filmekért felelős bizottságban ül, fejenként háromezer-négyszáz dollárt kapott 2020 januárjában azért, hogy megnézzék a nevezett idegen nyelvű filmeket, de hasonlóan lehetett keresni azzal is, ha valaki a szervezet honlapjára írt hét-nyolc cikket. Visszacsorgott némi pénz a tagsághoz például a szervezet éves díszvacsorájának megszervezéséért is: ezért a munkáért a HFPA három tagja a tavalyi évben fejenként nyolcezer dollárt kapott – annak ellenére, hogy az esemény tavaly a járvány miatt virtuális volt. De egy sor olyan pozícióért is jár apanázs, amiben még csak filmeket nézni és értékelni, vagy cikket írni sem kell. Ezek nem botrányosan óriási összegek, de azért keresetkiegészítésnek éppen elegendő pénz – egy-kétezer dollár havonta –, ha pedig, amint arról a lap egy forrása beszámolt, valaki javadalmazás nélkül akar részt venni a szervezet munkájában, azt lebeszélik, mondván, ha vannak, akik ingyen dolgoznak, az megnehezíti a többiek kifizetését.
A lap természetesen reagáltatta a HFPA-t ezekre a pénzügyi kérdésekre is, a szervezet szerint azonban a javadalmazási gyakorlatuk kimondottan visszafogott. Az adószakértő máshogy látta a dolgot, szerinte szokatlan, hogy a HFPA-nál ennyien kapnak fizetést, a szervezet ugyanis egy olyan adóügyi kategóriába esik, amelynek a forrásait az adott ágazatba kellene visszaforgatnia, nem pedig fizetést adni az összes bizottság összes tagjának. Az Oscarról és az Emmyről döntő akadémiák bizottsági és vezetőségi tagjai például nem kapnak ilyen juttatásokat a munkájukért.
A cikk arról is ír, hogy a járvány kezdete óta fokozottan felerősödött az elvárás a tagságon belül arra, hogy a HFPA segítse anyagilag a tagokat, így a szervezet tavaly márciusban egy százhuszonötezer dolláros segélyalapot hozott létre riporterek részére – amelyen keresztül aztán a HFPA több tagja is rendszeresen pénzhez jutott. A HFPA nem határozta meg, hogy ki és milyen feltételekkel kaphat a segélyalap forrásaiból – a hivatalos kommunikáció szerint bajba jutott újságírókat támogattak a pénzből. De a lap nyilatkozói szerint ez sem újdonság: már a járvány előtt is újabb és újabb megoldásokkal állt elő a szervezet arra, hogy a tagokat pénzhez juttassa, újabb és újabb bizottságok létrehozásával és egyéb stiklikkel tették lehetővé, hogy legálisan fizethessenek a tagoknak. Emellett az is évek óta előfordul, hogy a HFPA tagjai nem HFPA-tagi minőségben, de mégis a szervezet révén próbált saját projekteket gründolni színészeknél, producereknél – ami további összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel.
Hogy miért van még mindig lehetősége minderre a HFPA-nak, és presztízse a Golden Globe-nak? Nos, többek között azért, mert praktikus és olcsó: egy stúdiónak a HFPA alig kilencven főt számláló tagságát megnyerni lényegesen kisebb mutatvány, mint az Oscarról döntő Filmakadémia közel tízezer, vagy az Emmyről döntő Televíziós Akadémia több mint huszonötezer tagját. Ráadásul egyszerű őket megnyerni, mert bár a szabályzat tiltja bizonyos összegnél drágább ajándékok elfogadását, de a már említett utazás-hotel-partik triumvirátus, némi kiemelt figyelem és hozzáférés A-listás sztárokhoz épp elég.
A cikk a végére hagyta a konkrét példát, amely a leginkább megragadhatóvá teszi az egész HFPA-botrány jelentőségét: 2019-ben a HFPA harminc tagja vett részt azon az exkluzív forgatási látogatáson, amelyet a sorozathoz szervezett a gyártó. A látogatás során a résztvevők két éjszakát töltöttek az ötcsillagos Peninsula Paris hotelben, ahol a legolcsóbb szoba éjszakánként ezernégyszáz dollárba kerül, a produkció sajtótájékoztatóját és díszebédjét a Musée des Arts Forains nevű magánmúzeumban tartották, és a lap egyik megszólalója szerint úgy kezelték őket, mint az uralkodókat. A többi már történelem: az Emily Párizsban, ami, bár a közönség kedvelte, egyetlen médium szerint sem volt komolyan vehető tényező a díjszezonban, két Golden Globe-jelölést kapott, az egyiket egy főkategóriában, ezen pedig még a sorozat egyik forgatókönyvírója is annyira kiakadt, hogy véleménycikket írt a dologról.
Egy sorozat egy fehér amerikairól, aki luxus »fehérséget« árul egy pandémia előtti Párizsban, melyből kiradírozták annak vibráló afrikai és muzulmán közösségeit
– fogalmazott Deborah Copaken a cikkében.
Itt kell megemlíteni, hogy a korrupciós és monopóliumvádak mellett a szervezettel kapcsolatban megfogalmazódott egy sor kevésbé konkrét, ám a korszellem miatt épp olyan fontos probléma, így a sokat emlegetett sokszínűség hiánya is. Akad ugyan egy-két nem fehér – kínai, indiai származású – tagja a szervezetnek, de fekete például egyáltalán nincsen, ami, ha nem is közvetlenül, de közvetve vélhetően kihat a jelölési gyakorlatra, így például idén, egy különösen sok erős, fekete főszereplőkkel, alkotókkal készült produkciókkal teli év után alig sikerült ezek közül bármit-bárkit is jelölni. Erről, és az egyébként is teljesen érthetetlen idei jelöltekről itt írtunk bővebben.
A Los Angeles Times cikkének összes HFPA-tag vagy ex-tag megszólalója egyetértett abban, hogy a szervezetnek változásokat kell eszközölnie, ha komolyan vehető tényező akar lenni Hollywoodban. Ugyanakkor valódi veszélyben még ezzel együtt sincsenek. Ahogy egy, a HFPA-val is együtt dolgozó forrás fogalmazott:
Ha a stúdiók ki akarnák nyírni a Golden Globe-ot, egyetlen éjszaka alatt megtehetnék. De mindenki szeret díjat kapni, és a pénzzel meg azzal a sok mindennel, ami egy ekkora nagyságrendű show-val jár, az egész olyan, mint egy hógolyó, amit nem lehet megállítani.
