Lebontják a Gellérthegy utca 7. szám alatti iskolaépületet, helyén pedig lakóépület születik majd – derül ki a Budavári Önkormányzat saját Facebook-oldalán közzétett közleményből.
A decemberben indult munkálatok során az iskolához tartozó Naphegy utca 12-14. képe is átalakul majd, hiszen az utód a teljes telket elfoglalja majd.
Az épület alá kerülő, 58 férőhelyes mélygarázs miatt a telken álló két fát is kivágják, helyére azonban a befektető hét másikat ültet – olvasható a kevés részletet eláruló bejegyzésben.
A változás mértékét mindez azonban nem szemlélteti, hiszen jelen esetben egy XIX. század végi épület tűnik el a városból, helyét pedig egy kortárs óriás veszi át.
Az épület alapjait az Attila úti bentlakásos iskolát ide költöztető Irgalmas Nővérek tették le, hiszen két grófnő, Győry Teréz és Cziráky Lujza támogatásának köszönhetően 1874-ben itt talált végleges otthonra az alapítása utáni hat évben két költözést is átélő intézmény.
Buda lakossága ekkor javarészt még németül beszélt – a magyar mindössze harminc évvel korábban, 1844-ben vált az ország egyetlen hivatalos nyelvévé –, a Medek Vince tervei alapján született épületben azonban az első pillanattól kezdve kizárólag magyarul folyt a tanítás, hiszen a kor számos folyóiratában irgalmas nénékként emlegetett szerzetesnők jól látták: a német nyelv egyre inkább kiszorul a mindennapokból, sőt, az addig erősen németajkú Buda lakóinak nyelvi összetétele is változik.
Az 1882-ben Erzsébet királyné, illetve a felső tízezer számos nőtagja által is meglátogatott iskola alig egy évtized alatt kinőtte az épületét, így Ferenc József hatezer forintos adományából, Győry Teréz tizenkét ezer forintos felajánlásával kiegészítve teljesen megváltozott: jóval nagyobbá vált, kapujai felett pedig talán a rendalapító Szent Vince szobra jelent meg.
A szintén Medek rajzai alapján 1888-1889-ben valósággá vált, majd 1928-1929-ben Fábián Gáspár tervei szerint bővített új épületben részben bentlakásos általános iskolának, óvodának, kápolnának, illetve az apácák otthonának is jutott hely, de a húszas évek derekán kézimunka iskolát is találhattunk volna a kapu mögött – olvasható a Budai Napló (1926. március 30.) az intézet történetét összefoglaló cikkében.
Az itt tanulók, illetve élők számáról csak alig néhány adatot őriznek a kor lapjai, illetve a különböző kiadványok: 1913-ban 92-en éltek a falak közt, ez a szám 1932-re azonban épp felére csökkent. Az 1941-es adat (a hat szobában lévő 65 férőhelyből 60-at foglaltak el a havi 95 pengőért itt tartózkodó gyerekek) ennek fényében kitűnő, a második világháború évei, illetve a kommunista hatalomátvétel hozta változások azonban megpecsételték az iskola, illetve az óvoda sorsát.
A háború sebek Witzelsberger János tervei szerinti 1947-es helyreállítása – ebben a tanévben a diákok a Budavári Katolikus Általános Iskolává változott Országház utca 16-ban tanulhattak – után a nővérek már nem rendezkedhettek be újra a saját épületükben.
Tulajdonukat államosították, az ezerötszáz főt számláló irgalmasrendieket pedig társaihoz hasonlóan feloszlatták. Az 1948-tól fiúk számára nyitott tanulóotthonként működő épület falai közt 1954-ben már a nyolcosztályos Gellérthegy utcai Általános Iskola működött, ami némi változást leszámítva – 1974-ben összevonták a Krisztina téri Általános Iskolával, majd bővítették – egészen a rendszerváltásig tartotta magát.
A Krisztinavárosi Plébánia 1992 tavaszától egy éven át küzdött az épület visszaszerzéséért – sikerrel, hiszen 1993-ban megszületett a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola, ami egészen 2017-ig maradt a lassan egyre kisebbnek tűnő épületben. Az intézményt fenntartó Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ekkor 667 millió forintért megvásárolta a Kosciuszko Tádé utca 3. számú épületet, ahová átköltöztették az általános iskolát, az ezzel feleslegessé vált, az épülettől pedig megváltak.
A Várhegytől, illetve a Váralagúttól alig néhány lépésnyire álló, két utca közt feszülő földdarab jóval értékesebb volt a rajta álló, eredeti homlokzatát már rég elveszített épületnél, így nem meglepő, hogy 2019 áprilisiában elindult a helyére tervezett lakóház építési engedélyezési eljárása.
A 2020 februárjában zöld utat kapott projekt részeként a jelenlegi épületet lebontják, helyén pedig a fejlesztő Cordia szerint rövidesen az exkluzív,
A projektet beharangozó, kissé túlírt marketingszöveg szerint
üde, zöld, nyugalmat árasztó parkosított belső kerttel, teremgarázzsal és tárolóhelyiségekkel garantálja lakói kényelmét. A bensőséges hangulatról a lakások limitált száma, az elegánsan otthonos, nívós kialakítás és a felhasznált tradicionális és nemes burkolóanyagok egyaránt gondoskodnak. A Naphegy12 békebeli hangulatú, lombos fás, társasházakkal és elegáns villaépületekkel beépített környéken épül meg, megannyi sétára csábító parkkal (Horváth-kert, Vérmező, Tabán) a közelben, mégis karnyújtásnyira a belvárostól és a romantikus Budai Vártól.
A néhány lépésnyire álló Krisztina tér 8-hoz hasonlóan a befektető ezen a telken is kihasználja majd a két utcai közti 7-8 méteres szintkülönbséget.
A leírás az elmúlt több mint százharminc évben itt állt iskolát leromlott állapotú, építészeti értéket nem képviselő épületként említi, és kijelenti:
A látányterveket nézve úgy tűnik, hogy a vágyat többé-kevésbé sikerült valóra váltani. A Naphegy utca felől eddig szellősen beépített, két modern társasház közti telekrészen nemsokára emelkedő épület jól illik a közvetlen környezetébe:
A Gellérthegy utcai oldalon a helyzet ennyire már nem egyértelmű – a látványterv ezt a hatást felerősítve elmossa a szomszédos házak építészeti részleteit is, így kevésbé látszik a kontraszt –, az azonban jól látszik, hogy a lecsupaszított arcú iskola egykori utódjának tervezésénél a fejlesztő által felkért építésziroda milyen arcot szán a Duna felé néző oldalnak.
Ennyi is elég persze ahhoz, hogy lássuk a lényeget: az iskola félig már kiradírozott vonalai az idén örökre eltűnnek a város képéből, 2024-ben pedig akár már az első lakók is beköltözhetnek.
A ház belső oldalán a fejlesztő pázsittal és fákkal beültett, parkosított kertet tervez kialakítani, ehhez – illetve az egész terület alá kerülő mélygarázs építéséhez – azonban szükség volt a két, a környék lakói által szeretett hársfa kivágására is.
Ezt ugyan hét új fával pótolják majd – jelentette be a Budavári Önkormányzat, azok azonban nyilvánvalóan még hosszú éveken át nem fogják ugyanazt az élményt nyújtani. Mindezek fényében kissé sovány vigasz, sőt, harmarendű trükk az oázisszerű belső kert ígérete, illetve az, hogy az okosotthonok
bejáratait lamellás, zöld növényzettel futtatott betétek védik majd a kíváncsi tekintetektől.
A lényegen pedig semmi sem változtat, hiszen a főváros egy újabb olyan épülete tűnik el, ami az átalakítások miatt kiemelkedő építészeti értéket ugyan nem képvisel, közel százötven éves múltja miatt azonban rengeteg történet kötődik hozzá.
Az ok itt is a kitűnő lokáció, hiszen a feleslegessé vált, vagy rossz állapotú épületek bontása egyáltalán nem ütközik falakba, a kerületi építési szabályzat pedig nyilvánvalóan nagyobb épületmagasságot enged meg. A legfeljebb néhány lakásnak otthont adó, Budapest századfordulós arcát őrző házak így soklakásos társasházakká változnak, amiknek otthonai a magyar ingatlanpiacon némiképp meglepő módon ma is gyorsan gazdára találnak, így építésük befektetői szempontból is kitűnő döntés.
Megállítható lett volna?
A jelenlegi ügyben, illetve a korábbi fővárosi épületbontások esetében sokakban felmerülhet a kérdés: megállítható egy műemléki védettséget nem élvező, de azt története, vagy épp arca miatt megérdemlő ház bontása, vagy épp újabb szintekkel való bővítése?
A válasz egyszerű: egy magántulajdonban lévő épület bontása ma könnyűszerrel zöld utat kap, hiszen a kerületeknek igen kevés lehetősége van ezek megakadályozására, a végső szót pedig egy 2020. március 1-jén hatályba lépett változás szerint nem az önkormányzatok, hanem a Kormányhivatal mondja ki.
