Az Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli állóháború továbbra is tart, de a héten nyilvánosságra hozták, kik indítanak osztályokat a színházi intézetben. Ebből a listából derült ki, hogy a prózai színészosztály vezetője Szarvas József lesz. A Nemzeti Színház társulatának tagja Veiszer Alindának és László Pálnak adott interjút (amely a Patreonon nézhető meg fizetős tartalomként), kifejtve, miért vállalta el a feladatot a jelenlegi helyzetben.
Az a gondolat, ami vezeti az egyetem átalakítását, azzal egyetértek. Ahova jutott, arról ne is beszéljünk. Az dráma, tragédia
– mondja Szarvas, aki sajnálja, hogy nem jött létre párbeszéd a színházi élet szereplői között, de bízik benne, hogy a következő években sikerülhet átbeszélni a dolgot. Szerinte fontos, hogy nincs egyértelmű morális szerepleosztás a történetben:
„Én a magam részéről azt gondolom, hogy nagyon gyenge minőségű színdarab az, amiben vannak a jók és vannak a rosszak. Ennél mindig minden helyzet árnyaltabb. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben nekem nem tisztem, hogy úgy ítéljem meg az egyik vagy másik oldalt, hogy márpedig neki nincs igaza” – mondta, hozzátéve, hogy a lázadó diákoknak mindig igazuk van akkor, amikor úgy gondolják, hogy „a világ velem kezdődik, és most majd én megmutatom”. Szerinte egyetlen korosztálytól sem szabad elvenni annak a jogát, hogy eltérjen a kötelezően előírt receptektől, és másképpen képzelje el a jövőt és a jelent, mint amit eddig tanult, otthon, az iskolában.
Felmerült az a kérdés is, hogy miért döntött úgy tavaly nyáron, hogy nem írja alá tavaly nyáron az átalakítás ellen indított petíciót, ellenben a nevét adja az erre reagáló nyilatkozathoz, amelyben színházi emberek álltak ki Palkovics László, Semjén Zsolt és az SZFE átalakítása mellett, meggyőző tervekre és hatástanulmányokra hivatkozva.
Semmiféle hatástanulmányt nem láttam. Semmilyen döntéselőkészítésbe bevonva nem voltam, ellenben azt tudtam, hogy Vidnyánszky Attila vállalta el a kuratórium elnökségének a szerepét. És azt gondoltam, és azt gondolom ma is, hogy jó kezekbe került a kuratórium. (…) Ez egy teljes szakmai és emberi bizalom részemről Vidnyánszky Attila felé.
Szarvas József úgy gondolja, hogy van morális felelőssége, de az nem az egyetem átalakításával kapcsolatos, amiben részt sem vett, hanem azzal, hogy szeptembertől tíz-tizenöt diák szakmai előkészítésének lesz öt éven keresztül a felelőse. Ha a korábbi vezetés kérte volna fel erre a feladatra, akkor is elvállalta volna, mert úgy érzi, hogy a szakmai tapasztalata és hitelessége alapján alkalmas rá.
Többször elmondja, hogy szerinte a helyzetnek nem lett volna szabad így kiéleződnie, és továbbra is felnéz azokra a színházi szakemberekre, akikkel korábban ő is dolgozott, de az utóbbi félévben távoztak az egyetemről.
Szakmailag nem lehetek kívülálló, része vagyok a szakmának, és örömmel hivatkozom ma is olyan pályatársaimra, akikre fölnéztem, és a szakmához való gondolataikat nagyon fontosnak tartottam. És nagyon sajnálom, hogy ebben a pillanatban úgy tűnik, mintha ellenségek lennénk. Hát ez képtelenség
– mondja a színész, hozzátéve, hogy ha a háborús nézőpontot magáévá kéne tennie, akkor megőrülne.
Palkovics László miniszteri szerepét az átalakításban nem akarja minősíteni. Szerinte a politika ugyanúgy része a kultúránknak, mint minden más. A politikus „végzi a munkáját, lelke rajta. A sajtó végzi a munkáját, lelke rajta. De engedjék meg, hogy én meg ne uszuljak. Hiába uszítanak, nekem nem kötelező uszulnom.”
