Interjút adott az Indexnek Káel Csaba, a Nemzeti Filmintézet (NFI) igazgatója, és a beszélgetés során szóba került az erőltetett tempóban átalakított Színházi- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult patthelyzet is, amely mai napig fennál az új vezetés és az egyetem polgárai között. Káel szerint nem igaz, hogy a díjakat hozó, sikeres rendezők kivonulnak az okatásból tiltakozásképp, mondván: „Sok tanár meg maradt. Ez nem ilyen egyszerű.” Azt sem gondolja, hogy az új vezetés ne kommunikálna eléggé a diákokkal és tanárokkal. Szerinte volt és van is egy informális kommunikáció, bár azt ő sem érti, hogy miért nem lehet ez formális is.
Én a szakmai kérdésekben hiszek. Akik ott ültünk együtt – informálisan –, ebben mind egyetértettünk. Szerintem alapvetés, hogy az együttműködés az egyik legfontosabb ebben a szakmában. Az volt a kérésem, hogy ezt az oktatás szintjén is vigyék be a rendszerbe is. Felajánlottam, hogy ehhez mindenféle segítséget megadunk, akár úgy is, hogy a mi szakembereink is rendelkezésre állnak. Az NFI-ben nagyon komoly szürkeállomány van: nemcsak a filmkészítés mindenféle ágában, kezdve a stúdiótól a laborig, de itt a filmarchívum is, ami a filmtörténetet és az oktatási vonalat támogatja. Az SZFE körül sokkal több indulatot és frusztrációt látok, mint amekkorák a valódi gondok, pedig itt sokkal inkább szakmai megoldásokra és egymásra figyelésre van szükség
– mondja Káel, aki az NFI és az SZFE szorosabb együttműködését látja az egyik lehetséges kiutat, mert össze kell hangolni az oktatást a gyakorlati elvárásokkal.
Ha szakmai irányból közelítjük meg a feladatokat, akkor közösen véghez is tudjuk vinni a programot, amit elfogadunk. Szerintem erre kell koncentrálni, mert ez a megoldás. Más lehetőséget nem látok.
A „szakmai megoldásokon” túl, az egyetemi autonómia kérdéseiről és a diákokkal, oktatókkal szembeni nyomásgyakorlásról nem esett szó az interjúban, de számos egyéb témáról igen, mint például a magyar filmgyártás helyzete a járvány idején, a nemzetközi koprodukciók, illetve a Müpa programjai.
