Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán (1967-1970), illetve a Budapesti Műszaki Egytem Építészmérnöki Karán (1973-1977), illetve a MÉSZ Mesteriskolájában (1978-1980) csiszolódott tervező az elmúlt négy évtizedben a magyar építészeti élet egyik legfontosabb alakja volt. Halálhírét az Octogon magazin közölte.
Az Ybl- (1985), a Pro-Architectura- (2000), a Molnár Farkas- (2004), a Prima- (2005) és a Kotsis Iván-díjjal (2017) is elismert Tomay Tamás 1982-től négy éven át a Fiatal Építészek Stúdióját vezette, majd a BME Középülettervezési Tanszékének, illetve a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképzeő Intézetének oktatójaként működött. 2002-2012 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Doktori Iskolájának témavezetőjeként, 2002-től pedig a MÉSZ Mesteriskola vezető tervezőjeként is szerepet vállalt az építészek következő generációjának képzésében.
Saját irodáját 1986-ban nyitotta meg, konstruktivista szellemű építészeti életművének fókuszába pedig az egészségügyi létesítmények, illetve családi házak tervezését helyezte.
Az Octogon magazin 2015-ben így írt róla:
„Tomay Tamás házai sohasem adják könnyen magukat. Időt kell arra szánni, hogy meglássa bennük az ember az időtlenséget. Pontosabban az idő csapongó sodrától elzárt, felpuhulni képtelen alkotói világot. Ritka az ennyire egységes életmű. […] A Tomay-ház nem öregszik. Az időn kívül áll. Nem a divatról, trendekről beszélek, hanem valami másról. Mélyebbről. Megfoghatatlanabbról. Zártabbról.”
Legfontosabb munkáit az Építészfórum, illetve az Octogon mutatta be, de alig nyolc éven át működött pestújhelyi kórháza (1979-1984, Varga Leventével), illetve Kacsa utcai irodatömbje (2005-2009) azonban a széles közönség számára is ismert.
