A színházteremben felállított ravatalnál reggel 8-tól 12 óráig róhatta le kegyeletét a nagyközönség. Ezt követően a zártkörű búcsúztatáson, amely élőben követhető volt a város Facebook oldalán, fotó- és film összeállítás elevenítette fel Pécsi Ildikó alakját. A megemlékezésen L. Péterfi Csaba, Szűcs István, a Talamba Ütőegyüttes és a Gödöllői Frédéric Chopin Zenei AMI tanárai is közreműködtek.
A ravatalnál elsőként kollégája, barátja, Bencze Ilona színművész búcsúzott Shakespeare XV. szonettjével. Majd a MASZK Országos Színészegyesület nevében Pálos Zsuzsa színművész, az elnökség tagja vett búcsút a szervezet nevében. Felidézte, hogy Pécsi Ildikó egy interjúban úgy vallott művészete lényegéről: „a színészet szolgálat, a közönség vagy ha úgy tetszik a közösség szolgálata, ennek kell alárendelni mindent, egyéni becsvágyat, hiúságot, tehetséget, sikert”.
Mint hangsúlyozta: kevés kollégája tett annyit a pályatársaiért mint ő. Neki köszönhetik a szakmai nyugdíjat, évtizedeken át volt elnökségi tagja a Színházi Dolgozók Szakszervezetének. Rendezett, játszott, szervezett – mondta. Kiemelte: hihetetlenül optimista volt, és szarkasztikus humorával mindenkinek a lelkét helyre rakta. Rengeteg örömet adott és harcolt a színészekért, a családjáért, a szakma megbecsüléséért.
A színésztársak, pályatársak és a barátok nevében Papadimitriu Athina színművész búcsúzott. Felidézte: Pécsi Ildikó számos rendezésében részt vett és megtapasztalta, milyen jó együtt dolgozni vele. „Olyan rendező voltál, aki szerette a színészt”, mondta, hozzátéve, hogy csodálatos előadások születtek meg, amelyeket közösen alkottak. Kiemelte: Pécsi Ildikó nagyszerű ember, művész és író volt, akit egy ország szeretett. Tele volt energiával, erővel, temperamentummal, szeretettel és mindenkinek segített.
Egy szóval fel tudtál emelni minket a földről, akár magánéleti, akár szakmai problémáink voltak,
emlékezett. Pécsi Ildikó Hármasban című darabjából idézett: „mire megtanuljuk, mire kell vigyázni, addigra már nincs is mire vigyázni”.
Gémesi György, Gödöllő polgármestere Pécsi Ildikótól búcsúzva kiemelte: számtalan színházi előadás, tévéjáték, film őrzi meg a jövő számára művészetét, ami alapján méltán választották meg a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává. Pécsi Ildikó velük együtt élte a város mindennapi életét, ott volt minden eseményen, segítette a gödöllői kulturális műhelyek munkáját és mindig örömmel tett eleget a felkéréseknek.
A művészet iránti alázatát méltán bizonyítja, hogy bár a legnagyobb magyar színészekkel játszott rendszeresen, mégsem okozott nehézséget számára velünk, amatőrökkel színpadra lépni,
mondta, felidézve, hogy a Művészetek Háza színháztermében maga is számtalanszor volt partnere. Megismerhette Pécsi Ildikót, az embert, aki élete végéig alkotott, akinek alapérték volt a hűség. Fontosnak tartotta, hogy elérjen a nézők szívéhez, ettől volt hiteles és profi – mondta a művészről.
Szinetár Miklós rendező, aki Pécsi Ildikó osztályfőnöke volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, számos emlékét idézte fel a színészről. Mint mondta, Pécsi Ildikó rendkívüli jelenség volt.
Rendkívüli módon életszerető, kicsattanó a színpadon, gyönyörű, öröm volt ránézni. De nemcsak azért, mert szép volt, hanem azért, mert nagyon tehetséges is volt,
mondta, hangsúlyozva, hogy Gorkij és Moliére darabjaiban is nagyszerűen játszott. „Ez egy kerek élet, ami sikeres és ami a legfontosabb, nagyon hasznos volt” – fogalmazott, hozzátéve: használt a társadalomnak, a nézőinek, volt értelme az életének.
