Hány újszülöttnek kell még csecsemőotthonok rémült magányban lesni az árnyak kegyét, egy apró érintést. Miközben gyerektelen felnőttek könyörögnek boldogságért égi istenekhez, rimánkodnak alapítványi félisteneknek, tegyeszes összekötőknek
– firtatja Grecsó Krisztián a napokban egyre több civilnél és közszereplőnél is felbukkant „A család az család” logós-címkés Facebook-posztjában annak kapcsán, hogy az alaptörvény és örökbefogadási törvény módosítása miniszteri engedélyhez köti azt, hogy egyedülállók örökbe fogadhassanak, ami jelentősen megnehezíti a folyamatot, azt pedig, hogy azonos nemű párok örökbe fogadhassanak, gyakorlatilag ellehetetleníti. Az író a hazai törvények nyomán külföldre örökbe adott gyerekek sorsán is elmerengett:
Miért érdeke és kinek, hogy a melegekre kenve az egészet, inkább Olaszországba kerüljenek a gyerekek, minthogy olyan szülőjük legyen, akit az alkalmassági valamelyik akadálya közben elhagytak, és nem adott nekik az élet másik szerelmet, de csurig vannak felelősséggel és szeretettel. Kinek a zsebébe megy a meleg gyűlölettel eltakart olasz gyerekvám? (…) Milyen családban nőtt fel az, és mit gondol a saját gyerekéről és édesanyjáról, aki nem érti, hogy a család az család.
– írta Grecsó Krisztián, aki maga is örökbefogadó szülő.
