Bocsi, tavaly februárban azzal zártad utolsó műsorodat a Music FM-en, hogy hamarosan folytatod. Blöfföltél, vagy volt konkrét ajánlatod?
B.G.: Pontosan tudom, hogy mit érek, noha volt úgy, hogy nem kellettem jó ideig. Amikor elköszöntem a Music FM-en, három másik partnerrel tárgyaltam, köztük a Retro Rádióval.
Hogy teltek a reggeleid a kényszerszabadság alatt? Hallgattad mások műsorait?
B.G.: Különösebben nem voltam kíváncsi rájuk, annyira pláne nem, hogy korábban keljek, mint jólesne. Amikor nagy ritkán autóztam kora reggel, bele-belehallgattam Balázsék műsorába, olykor Harsányi Leventéékbe is.
Szigorúan szakmai érdeklődésből? Vagy engedted, hogy magával ragadjon a flow?
B.G.: Engedtem. Már ha volt flow.
Miben hibáztak a kollégák?
B.G.: Abban, amit én partnertől függetlenül mindig jól csináltam: helyes arányban vegyíteni a komoly és könnyed témákat. Hogy a kamionos megkapja az altesti humort, és az értelmiséginek is okozunk kellemes perceket. Ami ösztönösen jön, ugyanis tényleg ilyen arc vagyok: szeretem számos oldalról megvilágítani a dolgokat, és sosem eresztem bő lére a témát. Gyakrabban, intenzívebben váltok ritmust, mint a többiek.
Úgy volt, hogy István Danival folytatod itt is.
B.G.: Úgy, de Dani kihátrált, e-mailben közölte, hogy inkább egy másik csatornán csinál délutáni műsort. Azóta sem hívott. Ismerve a személyiségét, valószínűleg tényleg nem a melósabb reggeli rádiózás való neki. Benne hagyott a slamasztikában, törhettem a fejem, ki legyen helyette.
A Music FM-ben párszor beült melléd Friderikusz Sándor. Untermanként most nem vetődött fel a neve?
B.G.: Haha. Nem. És semmiképp se mondanám őt untermannak.
Hanem?
B.G.: Inkább jó partnernek. De azzal nem árulok nagy titkot, hogy hosszú távon igen nehéz együtt dolgozni vele. Ezért szűnt meg az akkori közös munkák, és ezért sem vetődött fel, hogy most együtt folytassuk.
Meg tudták volna fizetni?
B.G.: Nem tudom, mik lennének az igényei. A Music FM-nél nem kért olyan sokat. Inkább szakmai kíváncsiságból csinálta.
Meg barátságból.
B.G.: Ja, ha barátságból, akkor ahhoz képest sokat kért.
Laci, téged hány másodpercig kellett győzködni, hogy beállj Bocsi mögé?
L.L.: Amikor megláttam a nevét a telefonom kijelzőjén, tudtam, miért keres, és azt is tudtam, hogy igent fogok mondani. Őszintén elmondta, milyen helyzetbe került, és azt is elárulta, hogy többekkel tárgyal. Túlságosan örülhettem, mert lehűtött, hogy még ez nem konkrét felkérés. Párszor találkoztunk, a légyottok hossza egyre nőtt, és az első adásra kifejezetten közeli ismerősökké váltunk.
A döntésben alighanem szerepet játszott a rádiós múltad.
L.L.: Az egykori Est FM, ahol annak idején szerkesztőként dolgoztam és alkalomszerűen műsort vezettem, a napokban ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját. Aztán volt három és fél évem a Danubius reggeli adásában, harmadik emberként: négyszer cserélték fölülem a műsorvezető párost, ám én valamiért mindig maradhattam.
Szerettél harmadik lenni?
L.L.: Hálás szerep, mert lehetsz te a hülye.
B.G.: Rengeteg rádióműsor vérzik el azon, hogy a csatorna vezetői akarják összeállítani a csapatot. Miközben azt csak alulról érdemes. Lacit is mi hoztuk ide, és szerencsére hamar meggyőztünk vele mindenkit. Balázs sem működött, amikor mások rakták össze valakikkel, például épp Lacival.
Laci, mikor rádióztál utoljára?
L.L.: 2013-ban hagytam ott a Petőfi Rádiót.
Hét év telt el azóta. Nem kevés.
L.L.: Rádiózás vagy van az emberben, vagy nincs. Bennem van. A rutin sem vész el, ráadásul ebben az időszakban gyártottam és vezettem tévéműsorokat, valamint felléptem a Dumaszínházban.
Mi a különbség köztetek?
B.G.: Nagyon élvezem Laci intellektusát, melynek segítségével szélesebb mezőkön mozoghatok, mint korábban. Olyan szinten analizál engem és figyeli a ritmusomat, mintha összeszokott zenekar lennénk. Minden rezdülésemet leköveti, kiválóan passzolgatunk egymásnak. Ő nem ego, nem olyan figura, aki az én hátamon szeretne felkapaszkodni, kitűnni, hanem kifejezetten élvezi a sidekick szerepet.
Laci Instagramja hetek óta azzal van tele, hogy Bchkr feliratú bögréből kortyol. Nem megy ezzel nagyon Bocsi alá?
B.G.: Sokan kérdezték tőlem, hogy Lacinak nincs-e baja azzal, hogy már a műsor címe is engem fémjelez. Azt feleltem, hogy a szignálokban mindkét név elhangzik.
Elég?
B.G.: Látod.
A Retro Rádióban ültök, megannyi Fenyő Miki énekel minden megszólalásotok előtt s után. Nem tartotok attól, hogy retróarccá kövültök?
B.G.: A zenei profil arra való, hogy belőjön egy hallgatói korosztályt, de esetünkben semmit nem változtat a műsorvezetőkön. Nem nyugdíjasoknak csinálunk tartalmat, azt szeretnénk, hogy 25-30 évesek is hallgassanak minket. Attól nem szólalok meg más hangon, mert Demjén Rózsi énekelt előttem. A Music FM-ben sem voltam trendibb attól, hogy Avicii verette két bejelentkezés között.
Mégis úgy hírlik, szűkítetted a repertoárt: meghatároztad, miből válogathatnak a zenei szerkesztők.
B.G.: A karakteremhez illő zenéket választottam, ez így igaz.
Demjén Rózsi megúszta?
B.G.: Ő meg.
A ma reggeli műsorban nem esett szó a Színművészeti Egyetemen zajló eseményekről. Miért?
B.G.: Mert nem akarok közéleti témákkal foglalkozni. Semmi kedvem ahhoz, hogy hol az egyik, hol a másik sarokba lökjenek be. A legkevésbé sem szeretném elveszíteni a hallgatóim felét. Sem az egyik felét, sem a másikat.
A Music FM nem országos lefedettségű rádióként a jobb napokon nyolcszázezer hallgatót ért el. A Retrón, ami viszont egész Magyarországon fogható, mi a cél?
B.G.: A Retro frekvenciája régebben a Danubiusé volt, és az itteni reggeli műsor eljutott akár másfél-kétmillió hallgatóhoz is. Hasonló eredménnyel mi is elégedettek lennénk.
Ugyanabban az épületben dolgoztok, mint a legfőbb konkurenciátok, Balázsék, ugyanaz a programigazgató, ugyanaz a gyártó, közös még a reklámértékesítő is. Fura.
B.G.: Én is rákérdeztem, hogy ugye nem lesz olyan, hogy bennünket picit visszafognak, hogy ne lépjünk Balázs sarkára. De a vezetők szerint ez a helyzet gyarapít és nem elvesz.
Balázsék mit szólnak mindehhez? Összefutottatok legalább a liftben?
B.G.: Vadon Janival találkoztunk, de erről nem beszéltünk. Úgy tudom, Balázs nem volt tőlünk felhőtlenül boldog.
Fél éve Jáksó László nyilatkozta a rádiós visszatérésével kapcsolatban, hogy ő lesz Balázsék konkurenciája. Egy hónap múlva megszűnt a műsora. Most, mint már oly sokszor, ismét te maradsz és Balázs. Miért nem bír el a piac egy harmadik szereplőt?
B.G.: Gazdasági kérdés, rettentő magasak a frekvenciadíjak. Tényleg az van, hogy maradtunk ketten: Balázs, az örök túlélő, s én, az örök visszatérő.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
