Nyílt levelet írt Alföldi Róbert az SZFE új kuratóriumának tagjához, Rátóti Zoltánhoz. Rátóti a kuratórium egyetlen színész tagja, és az elmúlt hetekben ő is kivette a részét a Színház- és Filmművészeti Egyetemet ért kormánypárti támadásokból. Alföldi azzal kezdi a hosszú nyílt levelét, hogy a barátjának tartja Rátótit, hiszen sok előadásban dolgoztak együtt, őt személyesen pedig semmilyen érdek nem vezérli, hiszen nem volt és most sem tanára az egyetemnek. Szerinte Rátóti a kuratóriumból az egyetlen, aki ugyanabban a színházi kultúrában nevelkedett, mint az egyetem most felálló tanárai.
Zoli, az nem párbeszéd, ha nem két teljesen egyenrangú fél ül le egymással akkor, amikor nincsenek még eldöntve, leírva, aláírva a játékszabályok. Mert egy új helyzetben közösen, egyetértésben, vitázva kell kidolgozni azokat a szabályokat, amik mindkét fél számára elfogadhatóak, hogy valóban közösen, egymás érveit tiszteletben tartva kezdjenek el közösen, együtt dolgozni. Az nem egyeztetés, ha a főnökség megmondja, hogy mit lehet és mi lesz, tetszik, nem tetszik. Az a hatalom, és a hatalom megalázó erőfitogtatása
– tér rá a konkrétumokra Alföldi, aki szerint a fentiek miatt Rátótinak kellett volna lépnie és párbeszédet kezdeményeznie.
Alföldi szerint már nincs összetartás a szakmában, két oldalra sodródtak a képviselői, és csak a romboló és önző indulat maradt. Azt sem érti, miért nem jelezte Rátóti korábban, hogy az ő világnézetét nem képviselik a színházban:
Barátom, ne haragudj, de én elég sokat dolgoztam veled, őszintén mindenről beszélve dolgoztunk, és soha, semmilyen körülmények között nem derült ki számomra, mert nem mondtad, hogy Neked fájdalmas hiányod van az ügyben, hogy a keresztény, polgári világképed, ízlésed, kultúrád nem jelenhetett meg. Miért nem mondtad?
De szerintem – lehet, hogy tévedek – azért nem mondtad, mert a színházban nincs ilyen. Ott a maga teljes és elképesztően változatos és színes és végletes módján jelenik meg a létezésünk.
Alföldi síkra száll amellett, hogy a színházban nincs liberális vagy konzervatív, vagy normális vagy dekadens, ott mindenki ugyanazt a világképet képviseli. Szemére hányja Rátótinak, hogy ő is Székely, Zsámbéki, Ascher, Horvai, Kapás, Ruszt, Ács előadásokon nőtt föl, ezért képviselnie kell ezek szellemiségét is, hisz ez a közös kulturális kincsünk.
A levél végül kitér az SZFE szerepére is, mint a szakma jövőjére:
A gyerekeket neveli ott a szakma, akár tanítasz személyesen, akár nem. A jövőnket, a nemzeti kultúránk jövőjét. És ez nem szólhat másról, mint a teljes és valódi konszenzusról és egymás elfogadásáról, a szakmáról. Nem a világképekről, nem ideológiákról, nem sikerről vagy sikertelenségről, hanem a jövőnkről. A fiatalokról
– írja a levelében Alföldi Róbert, aki szerint még most sincs késő, hogy Rátóti Zoltán (akinek nem vonja kétségbe a jobbító szándékát) a revansvágyat háttérbe szorítva jelezze a kuratórium többi tagjának, hogy nem jó úton haladnak.
