Tejesemberből tengerészgyalogos
Amikor 1930. augusztus 25-én megszületett, Sir Sean Connery még nem volt Sir, de még Sean sem nagyon, ugyanis az csak a második keresztneve volt, családja inkább első keresztnevén, Thomasnak, illetve Tommynak szólította, csak néhány gyerekkori barátja hívta Seannak, ami később tökéletes művésznévvé avanzsált. De az első években művészetről szó sem esett: a Connery család nem volt túlságosan eleresztve, így takarítónő anyja és gyári munkás apja mellett Sean Connery is hamar munkát vállalt, még nem volt tízéves, amikor már tejet hordott szülővárosa, Edinburgh utcáin, aminek köszönhetően helyismerete ma is meglepően pontos. Ám nem sokáig maradt tejesfiú: a picike kisfiúból hamar hórihorgas kamasszá nőtt Connery tizenhat évesen belépett a Királyi Haditengerészet kötelékébe. Eredményes éveket töltött itt, lépegetett felfelé a ranglétrán, és ki tudja, lett volna-e Conneryből színészisten, ha a nincs nyombélfekélye, ami miatt az eredetileg tervezett hét helyett három év után eltanácsolták a haditengerészeti karriertől.
Fillérek a szépségért
Hogy Sean Connery testi adottságai mennyire kimagaslóak, azt ma már milliók tudják, ám az kevésbé ismert, hogy a színész testét már színészkarrierje előtt több tucatnyian csodálták rendszeresen. Connery ugyanis a leszerelés után különféle alkalmi munkákból tartotta el magát, egyebek mellett volt úszómester és tehersofőr, de koporsókat is fényezett, mindezek mellett pedig rendszeresen modellt állt a helyi művészeti főiskola diákjainak a rajz- és festészetórákhoz. Az anatómiai ismeretek elsajátítása mellett kétségkívül komoly esztétikai szemléletformálást is kaptak a diákok Connery aktmodell-karrierjétől: a fiatalember a visszaemlékezések szerint már ekkor is gyakorlatilag tökéletes antik férfiideál volt, egy valóságos Adonisz.
Hey, Arnold!
Bár ha Hollywood testépítőből lett szupersztárjait keressük, általában Arnold Schwarzeneggerre gondolunk elsőként, valójában a ma már inkább a hűvös, vérprofi, elbűvölő lovagként ismert Sean Connery is az edzőteremben kezdte: tizennyolc éves volt, amikor elkezdett testépíteni, majd hamarosan olyan komolyan vette, hogy még a Mr. Universe versenyen is indult, mi több, még dobogós is lett. Akkor hagyta ott a testépítést, amikor rájött: sosem tudja majd legyőzni az amerikai versenytársakat, akik mindent feláldoztak a minél nagyobb és látványosabb izmokért, míg Connery nem akarta feladni a többi, általa űzött sportágat sem csak azért, mert azokkal esetleg lemozogna az izmaiból. Ilyen volt a foci is, amit élvezett, és amiben komoly tehetséget is mutatott. Ám amikor megadatott neki a lehetőség, hogy profi focistává avanzsáljon, visszatáncolt: ekkor ugyanis már színészkedett, ebben pedig egy hosszabb karrier lehetőségét látta. Milyen igaza volt.
Nem a papír teszi
Ha már az előre tervezésnél járunk, jegyezzük meg azt is, ami talán a fentiekből sokaknak már nyilvánvaló, éspedig azt, hogy Sean Connery nem az iskolapadban tanulta meg a boldogulás szabályait, és nagy múltú színművészképző intézmények falán sem fogjuk megtalálni portréját az egykori diákok büszkeségfalán. Connery ugyanis nem tanulta a színészetet soha, sehol. Ami azt illeti, nagyon sok mást sem, hiszen az iskolát viszonylag fiatalon, tizenhárom éves kora körül ott hagyta, alighanem részben kalandvágyból, részben viszont nyilvánvaló kényszerből: ne felejtsük el, hogy Connery 1930-ban született, azaz a második világháború idején volt kiskamasz, ráadásul egy nem túl gazdag skót családban, így muszáj volt pénzt keresnie . Díjainak sora – egy Oscar, két BAFTA, három Golden Globe, és számtalan kisebb egyéb elismerése – és állami elismerései, lovagi címe bizonyítja, hogy nem minden az elit pedigré. Egyébként egyik ilyen díja, az Amerikai Filmintézet életműdíja átvételekor – 2006-ot írunk – történt az is, hogy Sean Connery bejelentette visszavonulását a színészettől. Nehéz volt elhinni, hogy komolyan gondolja döntését, de így volt: azóta csak szinkronszerepeket vállalt.
Kopaszodó 007-es
Ha már elit: belegondolt már az olvasó, hogy milyen vicces az a finom ellentmondás, hogy a filmtörténet talán legsznobabb, legelitebb, legelegánsabb férfikarakterét egy olyan színész által ismerte meg a világ, aki szegény munkáscsalád iskolából kiugrott gyerekeként, egykori haditengerészként, alkalmi munkásként ennél kékgallérosabb már nem is lehetne? Pedig így volt. Hogy Sean Connery hogyan lett filmszínész, majd rövid úton nemzetközi filmcsillag, azt már sokan megírták, és azt sem kell sokat hangsúlyozni, mi annak a kultúrtörténeti jelentősége, hogy hősünk volt a legelső James Bond a filmtörténetben. Pontosabban az első öt, és azután még kettő, és bárki is jött azóta, Connery alakításának fénye nem kopott. Az azonban kevésbé ismert tény, hogy már a 007-es filmek forgatáskor, sőt, valójában már tinikorában is kopaszodott, így a Bond-filmek mindegyikében póthajat viselt. Civilben és további szerepeiben nem takarta el kopaszságát, de Bondként igen, hiszen Őfelsége titkos ügynöke mégsem lehetett kopasz. Ez egyébként valami időszakos szépségideál lehetett, mert azóta Conneryt többször választották már a legszexibb férfinak, magasodó homloktól függetlenül.
Fussatok, bolondok!
Gondoljunk csak bele, mennyire más lenne a képünk, mondjuk, Gandalfról, ha Sean Connery játszotta volna. Márpedig erre volt némi esélyünk, legalábbis Connery egy interjúban arról beszélt, hogy felajánlották neki annak idején a szerepet A Gyűrűk Ura-trilógiában. Akárhogy is, a dologból nem lett semmi, mert ez a drága ember saját bevallása szerint nem értette a forgatókönyvet – amit egyébként nem tudok felróni neki, én is csak Tolkien könyveinek elolvasása után tudtam felfogni, ki kivel van –, és a tizennyolc hónapon át tartó új-zélandi forgatásra sem vágyott, így nemet mondott a felkérésre. Pedig elég brutálisan jövedelmezett volna, a CNN ugyanis úgy tudja, hogy az önmagában sem kevés, harmincmilliós gázsija mellett felajánlották neki azt is, hogy részesülne a világszintű jegybevételek tizenöt százalékából, ami jelen tudásunk szerint nagyjából 450 millió dollár lett volna. Connery ezzel gyakorlatilag csillagászati magasságokba repült volna anyagilag, de azért szerencsére az anyagi csődtől e nélkül sem kell féltenünk.
Családos csóka?
Sir Sean Connery nagyon családcentrikus és nagyon büszke skót. Legalábbis így látta magát tizenévesen, amikor két tetoválása készült – mindkettő felirat, egyik azt mondja: „Anya és Apa”, a másik pedig, hogy „Skócia mindörökké” – ahogy azt sok helyütt olvashattuk, de ha kicsit beleássa magát az ember Connery életébe, láthatja, hogy a két tetoválás tényleg jól összefoglalta a színész személyiségének sarokpontjait, legalábbis a saját értelmezései szerint. Connery nem állt be a partnereit kizárólag a kifutókról válogató, majd nagyjából fogkeféje gyakoriságával váltogató hírességek sorába, legalábbis ami a házasság intézményét illeti: mindössze kétszer házasodott, először egy kolleginát, Diane Cilentót vette el, majd miután elváltak, Connery ’75-ben feleségül vett egy festőt, Micheline Roquebrune-t, akivel azóta is házasok. Az már más kérdés, hogy Connery távol állt a kenyérre kenhető, angyali férj ideáljától: félre is lépegetett, illetve első neje memoárjában lelki terrorról és fizikai bántalmazásról számolt be, sőt, maga Connery is nyilatkozott olyan, hogy megütni egy nőt „nem olyan nagy dolog”, ami ma már simán elsöpörné hősünk karrierjét, ám a ’70-es években, amikor ő és első neje elváltak, a nők elleni erőszakról még, sajnos, egész mást gondolt a közvélemény. Akárhogy is, Connery elvált, majd újranősült, és második házassága sem volt problémamentes, legalábbis a ’80-as évek vége felé a lapokba is bekerült a színész viszonya egy brit énekesnővel, ám Connery házassága túlélte a félrelépést. Gyerekük ugyanakkor nem született, így Connery nevét mindössze egyetlen, első házasságából született fia, Jason vitte tovább, aki egyébként színész, rendező és producer lett, az ő fia pedig szintén színész.
A Patrióta
Ha asszonyaihoz nem is, Connery hazájához látványosan hű volt a tetováláson túl is: produkciós cégét, a Fountainbridge Filmst szülővárosa, Edinburgh azon környékéről nevezte el, ahol született és nevelkedett. Emellett rendszeresen viselte a népviseletet, ami azt illeti, lovagi címét is skót szoknyában, térdharisnyában vette át 2000-ben. Lovaggá ütése egyébként nem ment elsőre: már 1997-ben felterjesztették a brit lovagi címre, ám akkor végül nem kapta meg, minthogy nyíltan támogatta a skót függetlenségi törekvéseket. Amikor azonban kiderült, hogy ez a brit kormány indoka, a közvélemény kiakadt, így három évvel később mégis csak meglett az a lovaggá ütési ceremónia, ráadásul nem máshol, mint az edinburgh-i királyi palotában.
Kiemelt kép: Francis Apesteguy /Getty Images
