A kibeszéletlen, megoldatlan ügyek miatti elégedetlenségem vezetett felmondáshoz. Az utolsó pont a Színművészeti Egyetem volt, ami látszólag véletlenül összekapcsolódott azzal a folyamattal, amit évek óta tapasztalok a szakmában. Hogy leszoktunk a beszélgetésről, a problémák kitárgyalásáról. Nem álltunk ki a tao mellett sem, nem fogtunk össze, mert mindenkiben nagy a félelem, hogy elveszíti a munkahelyét. Az egyetem esetében történt egy döntés, amit nem előzött meg megegyezésen alapuló szakmai vita. És így az erő érvényesült, az erős legyűri a gyengébbet alapon
– nyilatkozta Bánsági Ildikó a HVG-nek adott interjújában arról, hogy mi vezetett ahhoz, hogy a Színművészeti Egyetem új kuratóriumának bejelentése után felmondjon a Nemzeti Színházban kiemelve, hogy mindezzel együtt kicsit sem volt könnyű neki a döntés:
ebbe én is egy kicsit belehalok
– fogalmazott. A színésznő elmondta azt is, hogy a dolgok kibeszélésnek a hiánya a felmondásakor is megjelent: Vidnyánszky Attila annyit mondott csak a döntésére, hogy sajnálja, míg annak idején Marton László hosszan győzködte, amikor a Vígben mondott fel. Bánsági ekkor már jó ideje úgy érezte, nem hozzák helyzetbe a Nemzetiben, keveset játszott, és a szerepeiben sem érezte azt, hogy kiteljesedhet. Emellett a színházcsinálásba begyűrűzött politikai áthallások is megviselték, főleg, hogy ő pártatlannak érzi magát. Mint mondta,
rosszul hangzik, de keljfeljancsinak érzem magam, akit lökhetnek balra, lökhetnek jobbra, én meg állok középen.
A teljes beszélgetés a HVG-n olvasható.
