A nemrég felújított Karmelita kolostor homlokzatán mai napig emléktábla hirdeti, hogy Ludwig van Beethoven 1800. május 7-én, vagyis pontosan 220 éve, koncertet adott az épület helyén álló budai teátrumban. Érthető a köztéri büszkélkedés, ugyanis a Beethoven-koncert nem volt mindennapos esemény errefelé: olyannyira nem, hogy ez volt a legendás zeneszerző egyetlen ismert budai fellépése. Nem csoda, hogy táblaállítás mellett a tavaly huszadik alkalommal megrendezett Beethoven Budán feszivállal is évről-évre megemlékeznek különleges hangversenyről.
Pedig az egészről elég keveset lehet tudni, csak annyi bizonyos, hogy a koncertre egy héten át tartó ünnepségsorozat keretében került sor, amit József nádor rendeztetett újdonsült felesége, Alexandra Pavlovna orosz hercegnő tiszteletére. Az akkor harminc éves Beethovent egy magyar arisztokrata, Brunszvik Ferenc gróf hívta Magyarországra, akiről úgy sejtik, jó barátságban lehetett a zeneszerzővel, így a fellépés mellett hosszabban is vendégül látta őt Budán.
a Budai Theatrumban Concert tartatott, a mellyben egy Beethoven nevű híres muzsikus a’ Forte Pianon való mesterséges jádzása által mindeneknek magára vonta a’ figyelmetességét.
– írta 1800 május 13-i számában a Magyar Kurír, de ennél részletesebb élménybeszámolók nem állnak rendelkezésre.
A korabeli feljegyzésekből annyi tudható még, hogy Beethoven a kor sztárkürtösével, Giovanni Puntóval lépett fel. Az olaszos név csalóka, és meglehetősek kalandos eredettörténet áll mögötte. Punto ugyanis Jan Václav Stich néven született, egy cseh gróf jobbágyaként, aki kitaníttatta húszéves koráig. Ám Stich pár barátjával együtt megszökött a gróf szolgálatából, és Punto néven európai zenészkarrierbe kezdett. Az értékes befektetését ezzel egy csapásra elbukó gróf annyira feldühödött a hűtlenségen, hogy egy csapat katonát küldött utánuk a gengszterfilmekbe illő instrukcióval: ha elkapják őket, azonnal verjék ki Stich első fogait, hogy soha többé ne tudjon kürtöt fújni. Szerencsére a csapat kicsúszott a katonák kezei közül, így a hiánytalan fogsorú Stich/Punto tudott játszani Budán, bizonyára gyönyörűen. A zenetörténészek szerint a híres duó azt a szonátát adta itt elő, amelyet Beethoven éppen Punto hatása alatt komponált (Sonate mit dem Waldhorn. Op. 17).
Beethovennek természetesen nem Brunszvik Ferenc volt az egyetlen arisztokrata rajongója, sorban álltak nála a főúri mecénások. Köztük volt például Karl von Lichnowsky osztrák herceg, aki hat éven át évi 600 arany forinttal támogatta, és az anekdota szerint oly nagyra tartotta Beethovent, hogy elfogadta: komponálás közben tilos zavarni. Egy-egy nála tett látogatáskor főúrként is türelmesen „előszobázott” nála a szolgák körében a földszinten, amíg a zeneszerző a harmadikon elmélyülten dolgozott. Beethoven pedig nem igazán zavartatta magát ettől, amit jól mutat az a megjegyzés, amelyet egyik rajongójának mondott:
Herceg sok lehet, de Beethoven csak egy van!
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
