Azt hiszed, csak horroron szoronghatsz jót? Túrót. Irány Az ötödik pecsét.
Kell még néhány érv? Tessék:
- olyan a sztori, lehidalsz (Sánta Ferenc regényét filmesítette meg a stáb Fábri Zoltán rendező vezetésével)
- olyan képeket látsz, lehidalsz (operatőr: Illés György)
- zseniális magyar színészek mutatják meg benne Latinovitstól Őze Lajoson, Márkus Lászlón, Bencze Ferencen és Horváth Sándoron át Cserhalmi Györgyig, hogy a legocsmányabb mocsokban is lehet embernek maradni
- sírni fogsz a végén, lehet, hamarább is, de minimum lesz mire fogni az esti feles(eke)t
- tök komolyan: tán ez minden idők legjobb magyar mozija.
A film a nyilas rémuralom alatt játszódik, de persze úgy általában a terrorról szól. Ragadjunk ki egy jelenetet.
Kocsmaasztalt ül körül néhány fős társaság, egyikük, Gyuricza úr, elmesél egy történet bizonyos Tomóceusz Katatikiről, a zsarnokról, aki büntetésül kivágta az egyik óvatlanul elmosolyodó rabszolgája, Gyugyu nyelvét, majd egy ügyetlenség miatt kiszúratta Gyugyu feleségének szemét, utóbb a rabszolgapár kislányát ajándékba adta egy másik zsarnoknak, aki „szórakozásában” halálra kínozta szerencsétlen gyermeket. Mindezt tette úgy, hogy szentül hitte, bölcsen jár el. Gyugyu pedig a csapások dacára azt gondolta, sokkal boldogabb, mint a gazdája, hiszen a szörnyűségeket nem ő követte el, az ő lelkiismerete tiszta.
Mondhatnánk a tanmesére, hogy régen volt, kit érdekel már Katatiki?
Csakhogy Gyuricza megkérdezi az asztaltársaságtól, hogy ha választhatnának, Gyugyuként vagy Katatikiként születnének-e újjá. Szörnyű dilemma, össze is vesznek rajta a férfiak, akik amúgy mit sem sejtve épp a saját végzetük felé sodródnak.
Te melyik sorsod választanád?
Dönts, aztán nézd meg a filmet. Aztán gondold át a döntésedet. (Nem fog változni, de megér egy kört.)
S ha szeretnél kulisszatitkot is a forgatásról, kattints a minapi Cserhalmi-interjúnkra.
