Mexikó, 1925.
A tizenhét éves Frida orvos akar lenni, de egy súlyos buszbaleset meghiúsítja a továbbtanulásról szőtt álmait. A lábadozás keserves hónapjai alatt talál rá a festészetre, és a szárnypróbálgatásai, első festményei teszik elviselhetővé számára a testi korlátok és a fájdalom elfogadását. Beleszeret Diego Rivera festőfejedelembe, akit lenyűgöz a lány vad tehetsége. Összeházasodnak, és a kor ünnepelt párjaként élnek a szabados erkölcsű művészvilágban.
Szerelmük azonban nem örökkévaló. A csalódott Frida a válás után számtalan nagyvárosban megfordul, együtt éjszakázik a huszadik század hírességeivel. S miközben élete csúcspontjára, a művészete kiteljesedéséhez ér, a várt boldogság helyett a Diego utáni keserű sóvárgás hatja át. Szerelem és halál, élet és halál kettőssége kíséri végig a különleges szimbólumrendszert teremtő munkásságát.
,,Frida Kahlo életét és munkásságát nem lehet megmagyarázni anélkül, hogy figyelembe ne vennék, hogy több mint száz évvel ezelőtt Mexikóban egy forradalom vette kezdetét, és az ország olyan liberális célországgá változott, amely a világ minden tájáról művészeket, írókat, fotósokat és filmkészítőket vonzott magához, egy olyan időszakban, amely Mexikó kulturális újjászületéseként ismert.”
(David Nájer mexikó budapesti nagykövete)
„Az ütközés nem sokkal felszállás után történt. Előtte másik buszra szálltunk, de elvesztettem egy kis napernyőt, és leszálltunk, hogy megkeressük. Így kerültünk arra a buszra, amely azután szétzúzott… A villamos lassan haladt, de a sofőrünk ideges fiatalember volt, és be akart vágni elé. Amikor a villamos befordult a sarkon, nekipréselte a buszt a házfalnak.”
Így vallott Frida Kahlo a balesetről, amely aztán az egész életére és a művészetére is hatással volt. Azon a napon, 1925. szeptember 17-én az akkor 19 éves lány sorsa végérvényesen megpecsételődött.
