Múlt pénteken a kormány kijárási korlátozást vezetett be, de sokan már március közepe óta otthon tartózkodnak. Aki tud, home office-ban dolgozik, mások viszont munka nélkül maradtak. Írókat, színészeket, valamint tévéseket kerestünk meg, hogy ők mivel töltik az időt az önkéntes karanténban, és az alábbi kérdéseket tettük fel mindenkinek. Cikksorozatunk első részében Hajós András, Krusovszky Dénes, Tenki Réka, Steiner Kristóf, Ábel Anita és Kovács Lehel mondta el, mit csinál mostanában.
- Hogy viseli a járvánnyal járó bezártságot? Tud-e dolgozni ebben a helyzetben?
- Sokan olvasással és/vagy filmezéssel múlatják az otthon töltött időt. Milyen könyveket olvas, illetve filmeket, sorozatokat néz ezekben a napokban?
- Van-e kialakult napirendje, és mi az, amit azért csinál rendszeresen, hogy könnyebben viselje ezt a helyzetet?
Hajós András
1. A bezártságot máskor is rosszul viselem, izgő-mozgó, városban bicikliző, ügyezni szerető ember vagyok. De szolgálatba helyeztem a bennem mélyen élő lajhárt, tudok tespedni is ha kell. A nyáron induló Dalfutár4 ügyeit telefonon és gépen is tudom még intézni, végre megírok olyan dolgokat, amikkel el voltam csúszva. Egy film, egy tévésorozat, egy-két új műsorötlet van most a desktopon. A kertet is lassacskán csinálgatom, és már többször takarítottam. Úgy értem, többször, mint szerettem volna.
2. Most Krasznahorkai László Aprómunka egy palotáért című kisregényét olvasom. Sorozatból a főgonoszos-hazudósat szeretem, úgyhogy sok híradót nézek. Viszont van egy gitárom és egy zongorám: ha hangszer van, minden van. Persze a net nagy drog, filmek meg az állandó hírek terén. Igyekszem korlátozni, bár korábban sem „szósőlmédiáztam” a marketingmuszájon túl. De most még tudatosabban kapcsolok el, ha egy újabb karanténnaplónak álcázott feltűnési önsajnálat támad. Megdöbbentő mennyiségű tehetséges és fontos életű ember lett hirtelen a neten. Régebben a befutáshoz tehetség kellett, ma elég egy járvány.
3. Van rendszeres sportolás a nappaliban meg normális napirend, de az eddig is volt.
Nem pánikolok ezen, szerintem én jól értem az üzenetet, most lassulni kell. Lassulnia kell majd a világnak is, ha fent akarja tartani legalább a felét ennek a betegesen túlfogyasztó, igazságtalan suttyókapitalizmusnak, amiért érthetetlen módon még a kárvallottjai is rajonganak.
Azt hiszem ezzel válaszoltam is: rendszerkritikai elmélkedéssel bírom ki. Az egyetlen dolgot csinálom, amit egy gondolkodó ember mindig is tehetett: békésen undorodom.
Krusovszky Dénes
1. Azt hiszem, egy írónak kevésbé terhes a bezártság, mint mondjuk egy péknek, táncosnak vagy kutyakozmetikusnak. Mondjuk jobban szeretem, ha szabad akaratomból vagyok bezárva a dolgozószobába, mint ha „kötelességből”, de azért nem teljesen ismeretlen ez a szituáció. A gond inkább az – már ami a bezártság hatékonyságát illeti –, hogy a családom is be van zárva mellém, így meg azért nehéz a munkára fókuszálni, de ez legyen a legnagyobb bajunk! Ha mindenki itthon van, nagyon gyorsan eltelik a nap. Mi, szülők, igyekszünk beosztani a munkára alkalmas órákat egymás között, de nem könnyű.
Kénytelen vagyok az éjszakát használni írásra, olvasásra, így viszont kialvatlan vagyok, de hát majd alszom, ha véget ér ez az egész. Egyébként nagyon várjuk már az óvodák újbóli megnyitását, ilyenkor jön rá az ember, micsoda áldott jó intézmények ezek.
2. Süsü a sárkány, Caillou, Peppa malac, 101 kiskutya, Mirr Murr a kandúr – attól függ, melyik gyerek választ. Néha azért próbálkozunk – fektetés után – mi felnőttek is. Már háromszor aludtam el a Better Call Saul legutóbbi részén. Nem állítom, hogy ez a leggazdagabb időszak a számomra, ami a mozgóképes élményeket illeti. Az olvasás talán jobban megy. Colson Whiteheadtől A Nickel-fiúk eléggé beszippantott, és már vár rám Ocean Vuong önéletrajzi regénye, közben elalváshoz kis részletekben olvasom Az angol beteget – semmi köze a filmhez, azt mindenki felejtse el, a könyv ezerszer komolyabb cucc. Félig-meddig viccből kezdtem el, most meg már mindenkinek ajánlgatom. És persze versek: Nemes Z. Márió új könyve, Pál Sándor Attila szintén nem régi Balladáskönyve, az utolsó Térey, illetve külföldiek: Ashbery, O’Hara (ezeket fordítom vagy fordítottam is), James Merrill, James Wright, Robert Bly, ezeket forgatom most a leginkább.
3. Ha jó az idő, motorozok egy órát a városban. Olyan ez nekem, mint másnak a futás vagy a jóga, én így relaxálok (mínusz a testmozgás, de azt összeszedem máshonnan). Az üres vagy legalábbis lassan üresedő város kísértetiesen szép látvány tud lenni egy motorról nézve. Máskülönben nem nagyon alakultak ki még karantén-szokásaim, de hát nagyon az elején is vagyunk, attól tartok. Kérdezzetek meg majd két hónap múlva is!
Tenki Réka
1. Jól viselem a járvánnyal járó bezártságot. Arra kell reagálni, ami van. Keresem az előnyeit a helyzetnek.
Hiszek abban, hogy nem hiába történik mindez.
Nem tudok sajnos dolgozni. De adódnak lehetőségek, mint például, Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regényét felolvasom, és feltesszük. Éva ötlete volt, és nagyon örültem neki.
2. Hogy mit nézek és olvasok? Ha marad egyáltalán idő a gyerekek mellett az olvasásra, filmezésre! De igyekszem naprakész lenni. Most újra elkezdtem A Karamazov testvéreket, mert rájöttem, hogy nem értettem, mikor régen küzdöttem vele. Filmekben mindenevő vagyok, éppen sok dokumentumfilmet nézek, nagyon érdekelnek, vagy az On the spot adásait. Sorozatban pedig most fejeztem be a Narcost.
3. A napirend fontos nekem és a gyerekeknek is, úgyhogy ezt nem az új helyzet hozta, ez eddig is megvolt. Sokkal több mindent csinálunk együtt, és ez mindenképpen nagyon jó.
Kovács Lehel
1. Dolgozni most nem tudok, de egyelőre megpróbálom pihenésnek betudni, és
végre eljött az idő, hogy több időt tölthetek a családommal.
2. Olvasni…, egyelőre a Pagony kiadótól gyermekkönyvekkel múlatjuk az időt, amit a lányaim nagyon élveznek. Napközben rajzfilmeket is nézünk, nekem csak este van időm belenézni egy-egy sorozatba de általában a felénél elalszom.
3. Próbálok minden nap edzeni, vannak remek applikációk, amiket lehet erre a célra használni.
Steiner Kristóf
1. A bezártságot olyannyira jól viselem, hogy én erről álmodoztam az elmúlt három hónapban. Sokan tudják, és sok helyen megírtam, hogy bürokratikus útvesztőkbe keveredve nem tudtunk hazajutni Görögországba, és semmi másra nem vágytunk, csak arra, hogy mikor hazaérünk, a cicáinkkal itthon lehessünk, süssünk-főzzünk és kertészkedjünk. Most végre pontosan ezt tudjuk tenni. Emellett írom a cikkeimet, nagyobb, hosszú távú projekteken ötletelek. Természetesen nagyon megérint, és aggódom a helyzet miatt, de nekem személyesen az itthonlét egyáltalán nem nehezíti meg a sorsomat.
2. A száműzetésünk alatt Isztambulban voltunk, és amikor épp nem popup-vacsorákat meg főzőkurzusokat tartottunk, akkor nagyon elmélyültem az iszlám tanulmányozásában. Több olyan könyvet is vettem, ami az Ábrahám-vallások hasonlóságát írja le. Keresztény országban születtem, Izraelben éltem tíz évet, és sokat jártam át Palesztinába is. Nagyon érdekel, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és miben térnek el ezek a vallások. Most elsősorban az iszlám misztikus megközelítéséről és a kerengő dervisekről olvasok sokat. Késő éjjel pedig Nimivel, a kedvesemmel, Jóbarátokat nézünk. Ő egy tízessel fiatalabb nálam, így pont nem a Jóbarátok-generáció tagja, úgyhogy végre itt az alkalom, hogy mind a tíz évadot végignézzük. Most tartunk a harmadik felénél.
3. Nincsen fix napirendem, pont azért, mert annyira sűrű beosztásom és kevés szabadidőm szokott lenni, hogy most kihasználom a lehetőséget arra, hogy azt csináljak, amit akarok.
Van, hogy hajnali négykor megyek aludni, van, hogy már este fél tizenegykor. Van, hogy reggel hétkor kelek, de olyan is, hogy délután egykor. Ezt nagyon-nagyon élvezem, és mindenkit arra biztatok, hogy akinek van rá lehetősége, az most nyugodtan engedje kicsit el magát.
Amire odafigyelek, hogy mindig csináljak valami kreatív dolgot: igyekszem görögül tanulgatni, új ukulele-akkordokat tanulgatni. Nagy lelkesedéssel kísérletezem a konyhában új receptekkel, és sokkal többet beszélek a barátaimmal és családtagjaimmal, mint általában szoktam. Ez szintén csodálatos, hogy most erre több lehetőségem van, hogy csak úgy egymásra csörögjünk, mint a régi szép időkben.
Ábel Anita
1. Nem foglalkozom azzal, hogy be vagyunk zárva, mert ha mindig erre gondolsz, bekattansz. Egyébként meg a boltba le kell menni, és heti egyszer anyukámnak is viszek, amit kér, szigorúan a kilincsre akasztva, és az utcáról integetve. Vannak még felkérések, amik a közösségi oldalaimat érintik, de a klasszikus munkáim, fellépéseim most egy ideig szünetelnek. Éppen ezért, hogy meglegyen a kapcsolatom a közönséggel, minden kedden tízkor az Instán csinálok egy live Anita-show-t, ahol különböző témákról beszélünk, és mindig van egy sztárvendég is.
2. Csak este tudok sorozatokat nézni, mert
napközben a digitális oktatásnak köszönhetően ötödikes tanárnő is lettem, aztán házvezetőnő, aztán dolgozó nő, aztán ha még marad erőm, akkor nézek egy sorozatot.
Most fejeztem be a Mindhuntert a Netflixen.
3. Van napirend, főleg Luca miatt, kilenckor már tanulunk körülbelül kettőig, aztán csinálom, amit mindenki más, mosás, főzés, takarítás, heti háromszor otthon is jógázom, ez az énidőm. Ebből nem engedek.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
