A színész a Story magazinnak adott interjút, amiben arról mesélt, hogy mennyire élvezi, hogy most mindenre van ideje. Feleségével Balatonalmádiban élnek, és egyedül egy rádiós munkát tartott meg, már nem áll színpadra.
’64-ben léptem először színpadra, és ötvenöt évig nem szálltam le róla. Aztán jött a betegségem, és az emiatti kényszerű, de valójában jól megérdemelt pihenés. Továbbra is figyelnem kell az egészségemre, egyébként szabad vagyok.
Szombathy Gyula hozzátette, hogy nagyon megviselte Felföldi Anikó színésznő és Wichmann Tamás halála, akivel egy általános iskolába jártak.
A magunk elmúlását tudomásul kell venni, a barátaink elmúlását nem lehet megszokni. Nagyban befolyásolja az ember kedvét a halandóság. Engem bizonytalanná tesz. A barátaink halála, saját testünk gyengülése szembesít mulandóságunkkal. Fájnak ezek a veszteségek, ne is soroljuk tovább! Mégis ha elvesztett barátaimmal akarok lenni, feltúrom az emlékeimet, előveszem a régi cikkeket, vagy megnézek egy előadást, így olyan, mintha Ruttkai Éva vagy Várkonyi Zoltán még mindig velem lenne. Nekem ők soha nem mennek el.
Kiemelt kép: Mohai Balázs / MTI
