Kedden jelentették be, hogy harminc helyett negyvenöt író, költő kapja meg a Petőfi Irodalmi Múzeum állami ösztöndíját. A díjazottak egyike, Bartók Imre kijelentette, hogy nem veszi át a komoly anyagi támogatással járó díjat, mert aggályosnak tartja létrejöttének körülményeit, illetve az egészet létrehozó Demeter Szilárd személyét.
„Nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként DSZ példaképe és főnöke az egész trollapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk” – indokolta a Facebookon a döntést, helyére így Bartis Attila került. Most azonban újabb irodalmár, a József Attila- és Csáth Géza-díjas Csehy Zoltán döntött úgy, hogy nem veszi át a neki megítélt Térey-ösztöndíjat. A felvidéki magyar költő a dunszt.sk-nak fejtette ki az okokat:
Egyfelől azért nem fogadja el, mert nem pályázott rá, és a döntés kritériumai sem világosak.
Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek „irodalmi” tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri, a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették. Ez a szélsőséges széttartás egyszerre komikus és ijesztő: olyan, mint az Andersen-mesében, amikor a ganajtúró bogár azt hitte, máris nemes lett, mert az istállóban a császár fenekéhez férkőzött. Pedig alighanem a saját halálához került közelebb
– mondta a lapnak Csehy, aki azt is hozzátette, hogy a következő évekre más tudományos és irodalmi tervei vannak, amiket nem szerződéshez kötött feltételek között szeretne megvalósítani. Az interjú végén hangsúlyozza, hogy döntése személyes:
se vádaskodni, se olcsó babérokat szerezni nem akarok, csak higgadt maradni és a saját fejem szerint dolgozni tovább.
Kiemelt kép: facebook/Csehy Zoltán
